beszámoló [fesztivál] 2009. április 27. hétfő 11:32
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóVictor Bailey Group 2009. március 25. Millenáris Teátrum
Másodízben volt szerencsém látni a fúziós jazz egyik nagy ágyúját, Victor Baileyt. Mit is mondhatok róla? Hümm, Bailey az Bailey! Szerényen csak ennyi, no meg az a néhány bravúros albuma (That´s Right 2001; Low Blow 1999; Bottom´s Up -1989). És talán ha nem lett volna Joe Zawinul, Wayne Shorter, és Jaco Pastorius, azaz a Weather Report, akkor talán Ő se tudott volna ekkora név lenni a szakmában. De a Weather Report volt. A lényegen nem változtat, és azon se, hogy a Victorunk ott volt 1983-ban a Procession és számtalan más album aktív részeseként, ilyen volt az 1985-s Portin Life; az 1984-es Domino Theory; az 1986-os This Is This; a 2002-es Live and Unreleased.
Az évek óta zajló Világsztárok a Millenárison sorozat méltó folytatása volt Victor Bailey meghívása, és nem kellett csalódnunk a fúziós-jazz elsők között számon tartott basszeres produkciójában: bravúros és bámulatos műsort láthattunk tőle. Kiváló csapat kísérte (Dean Brown: gitár; Peter Horvath: billentyűs hangszerek; Poogie Bell: dobok, ütőhangszerek ) igazi zenei ászok, akik tudták a dolgukat: játékuk visszaadta Bailey elképzelését.
Bailey remek és klasszis basszusjátékos, akiért érdemes volt eljönni és akit érdemes újra és újra meghallgatni. Hibátlan fellépő mellé hibátlan csapat dukál. És tényleg, mert Poogie Bell fészekhajú karakteres atompontos dobos, aki az utóbbi időben Marcus Miller mellett jeleskedik, de nem vetette meg a Chaka Khan, Roberta Flack, David Bowie, David Sanborn, Al Jarreau, Vanessa Williams és Randy Crawford társaságát sem. Régi motoros a szakmában - ezek után nem kérdés, hogy miért. Vagy ismét színpadon láthattuk az igen keresett hazánk fiát, Peter Horvath-ot, aki itthon nem is, de a nagy vízen túl tehetségét alaposan ki tudta aknázni. Rengeteg muzsikusnak húzta el a nótáját. És a társaság igazán ütős húrnyűvője Dean Brown, Marcus Miller kis kedvence nem véletlenül számtalan kiváló zenészelmével dolgozott együtt, csak néhány nevet említenék pl.: Billy Cobham, The Brecker Brothers, David Sanborn, Bob James, George Duke. Valamint az est császára, a basszus fenomén Victor Bailey, aki az előbb említett nívós társasággal öregbítette hírnevét és népszerűsítette legújabb, hamarosan megjelenő albumát.
Bailey tudta a dolgát, szerény felvezető után, jó bő másfélórás koncertet adott mindenki megelégedésére. Sorjáztak a virga témák és ütemek. Pattogó, feszített ütemek, bravúros billentyűs akkordok, visítozó gitár soundok és virtuóz játékmód fiatalos lendület, energia, technika minden mennyiségben. Kiváló jazz-rockba bújtatott funkys velejű előadást kaptunk Victor Bailey Grouptól. Pont ezért jöttünk, ill. nem kevés technikáért, valamint a koncert hangulatáért.
De Victor Bailey nemcsak remek basszeros, hanem igen fifikás játékos is egyben. Figyelemreméltó technikával rendelkezik, akitől tényleg érdemes csipegetni mozdulatokat, hangulatokat, tételeket. Játékmódja leheletfinom technikai bravúrra épül. Bailey remekül ötvözi a funkyt, a soult és a fúziós játékot egymással. Játéka erőlködés nélküli könnyed, stílusos, megfontolt. Hisz nem is várható más egy igazán beért muzsikus-/komponistától. Kompromisszum mentes muzsikája azt hiszem magáért beszélt. Érti és tudja a zenét művelni, bemutatni és csöpögtetni a nagyérdeműnek. Remekül aknázta ki a hangszeréből a hangokat, akkordokat és mindent, ami hozzá köthető. Bailey nem véletlenül emelte magasra a mércét. Ő nem tud hibázni, ha mégis, akkor csak a szakavatottak veszik észre. De volt nála szakavatottabb? Nem hiszem. Hisz olyan gyöngyökkel tért vissza kis hazánkba, mint a tüzes funky Goose Bumps; a remek hangulatú a Lowblow; a lassú Joyce´s Favorite; az átlagos Grahan Cracker; a máig is nagysikerű Kid Logic; a játékos (Not Just) Knee Deep / One Nation Under a Groove; és a vokális Slippin´ N´ Trippin´ és a szólóban előadott elmaradhatatlan Birdland, ez utóbbihoz elengedhetetlen kíséret a vastaps. Egy ilyen bravúros koncert után már csak az a kérdés maradt meg bennem, hogy mikor láthatjuk újra Victor Baileyt és csapatát?