A boncasztalkánkon ezúttal egy igen érdekfeszítő, német dark ambient/black metal project várja, hogy tokától bokáig kivesézzük és kiderítsük, vajon mivel is van dolgunk, említésre méltó-e, vagy csak egy újabb délibáb a gonosz ezernyi fortélyos mozaikjai közt. Lássuk tehát az új Trist lemezt.
Mint azt a felső sorok is elárulják, egy dark ambient/black metal projektről van szó, ami egy személyhez köthető, mégpedig a volt Lunar Aurora alapító tagjához, Tristan, aka Aran-hoz, (igazi nevén Benjamin König-hez). Trist nevű magán projectje, mely jelen téma tárgyát képezi, immáron a negyedik albumának örvend, ami Willenskraft (magyarul: akaraterő) címmel jelent meg a Cold Dimensions gondozásában. A lemez nyitószáma a Bewusstsein című nóta, ami egy bevezető jellegű, igen hosszú ambient szám, tehát itt nem szerepel gitár és egyéb metál zenére jellemző hangszer. Ez jellemző az albumon szintén szereplő Zweifel és a Verhinderer nótákra. Az ezeken kívüli maradék három szám: a Wagemut, Herzenswunsch és a lemezt lezáró Wandlung már tartalmaz black metal matériát is, zúzós gitár riffek és a megszokott kb. huszonnegyedes dob kíséret jellemzi őket. Mindeközben az ambientes elemek kísérik a szintiről, szőnyegtéma szerűen, ezzel megteremtve egy iszonyú sötét és elsöprő erejű hangulatot, mely az egész lemezt végig kíséri. Az effektusokban fellelhetőek mindenféle zajok, zörejek, hangok, amik démonikussá teszik a zenét. Mindegyik mű hű az album címéhez, például az első számban, a Bewusstsein-ben az ambientes zajok olyanok, mint a viharos tenger hullámzása, és ez számomra azt jelképezi, mintha Tristan az emberi akaraterőt akarná ezzel felfesteni, hozzá hasonlítani, mely erősebb mindennél, képes megtörni a sziklát is és uralkodni a gyenge akaratúak felett, képessé tesz bármire, bármilyen cél elérésére.
Annyi biztos, hogy a dark ambient műfaj az, ahol a legtöbb filozófiai közlés/értekezés található, ami a legelvontabb, elmélyültebb és ez által a legsötétebb műfaj. Mert ugye vannak olyan black metal vagy más műfaj ágazaton belüli zenekarok is, amik ütősek és elég sötétek, meg nagy mondanivalóval rendelkeznek, de míg más stílusokon belül ez ritka kivétel/kuriózum, addig a dark ambienten belül ez minden bandánál állandó, mert a dark ambient stílust egyfajta nagyon erős elmélyülés jellemzi. Egy elmélyült tudat állapotot hirdet, amikor az ember magába néz. Olyan, mintha az ember átlépne egy rezonáló tükrön a tükörvilágba, ahol minden szürke, minden fordított, és elmerülne saját portréjában, hogy megvilágosodhasson. Sajátos aspektusa ez a létnek, egy teljesen más világ, más látásmód. Hasonló jellemzőkkel bír még a noise és az industrial műfaj is, habár azoknak már semmi közük a metal világához, annál több az elektronikához, de mégis mélyebb, sötétebb. Visszatérve témánk gyökeréhez, az új Trist lemez, a Willenskraft hangzása kicsit olyan, mintha a háttérből szólna, szóval mint elég sok underground black metal bandánál, úgy itt is bevetették az öreg sulisabb hangzásvilágot, de legalább a hangszerek jól kihallhatóak, nem kásásak, ami nagy erénye az albumnak. Minden kimért rajta, látszódik a német precizitás.
Zárszóként én csak ajánlani tudom a Trist új Willenskraft albumát, mindazoknak, akik szeretik az igazán sötét zenéket, és nem ijednek meg az ismeretlentől. Emellett feltétlen ajánlanám a dark ambient, noise vagy industrial zene szerelmeseinek is legalább egy magántesztelés erejéig, mert ha egyesek számára nem is fog jelenteni egy örök darabot, azért szerintem mindenképp megér egy misét.