lemezajánló [nagylemez]  2009. április 20. hétfő   13:31

nincsen hozzászólás

  Március közepén végre megérkezett a várva várt új Bridge To Solace lemez, a House Of The Dying Sun. A várakozást csak fokozta az újabb és újabb csúszás, ami a megjelenést illeti, de kézben tartva és hallva az új albumot elmondható, hogy minden várakozást megért ez a mű.
  
  Nálam az első BTS lemez, az Of Bitterness And Hope vitt mindent! A mai napi ugyanolyan fanatizmussal vagyok képes hallgatni azt az immáron nyolc éves alapművet. Nagy kérdés volt tehát, hogy sikerül e az új lemeznek megközelítenie azt a szintet, vagy esetleg túl is mutatni azon.
  A külcsín gyönyörű, igazi utópisztikus látványt ragaszt elénk, tényleg nagyszerű munka. Ahogy maga a hangzás is, mely a svájci stúdiómunkát és a vancouveri keverést dicséri.
  Jakab Zoli sokkal mélyebben és erőteljesebben üvölt ránk, mint a korábbi lemezeken. Most egyébként hatványozottan azt érzem a lemezen, hogy alapvetően két zenekar stílusából tevődik össze: Comeback Kid a hardcore vonalról és At The Gates a skandináv zenei világból. Utóbbi persze mindig is jelen volt, de az Of Bitterness óta a hardcore elemek kissé háttérbe szorultak. Így viszont tökéletes lett az egyensúly a dalok között, melyek teljes kiismeréséhez azért jó néhány meghallgatás szükségeltetik. A lemez kilenc tétele szinte mind felér egy-egy energiabombával, amit már ugye a Born From Pain-el közös lemezbemutatón is megtapasztalhattunk. Két személyes kedvencemet mindenképpen szeretném kiemelni: az egyik a When Theres Nothing Left To Die For, a másik pedig a The Young And The Restless címre keresztelt eposz. Előbbinél már a hallgató sem bírja ki, hogy el ne kezdje a kórussal együtt a hejjezést, míg utóbbi igazi monumentális lezárásként varázsol pontot a House Of The Dying Sun végére. Itt egyébként még egy kis In Flames ízű akusztikus rész is vár ránk, mely szintén csak azt az érzést önti belénk, hogy na nyomás újra meghallgatni az egészet!.
  Az már csak hab a tortán, hogy az új anyag mögött ott figyel a teljes Where Nigthmares and Dreams Unite lemez is!
  
  Azt még nem tudtam mindig eldönteni, hogy a House Of The Dying Sun van e olyan jó, mint az általam már sokat emlegetett első BTS lemez, de az biztos, hogy bár előttünk még az év nagy része várakozásaimnak megfelelően 2009 legjobb albumát a Bridge To Solace készítette el! És erre már külföldön is fel kell kapnia a fejét a népnek!
  
  
  

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: