szerző: HeltiSikerekkel zárult a 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál
Április 5-én véget ért a 16. Titanic, amelyet a szervezők a fesztivál történetének legsikeresebb fejezeteként tartanak számon. A mozilátogatók évről évre csökkenő száma ellenére az idei Titanic tartani tudta a tavalyi átlagot, ami azt jelenti, hogy a 26 ország 56 filmjét a 11 nap alatt összesen 15700 néző tekintette meg.
A 10 ezer eurós Hullámtörők-díj nyertese az Észak című norvég road movie lett, amelyet többek között David Lynch Straight Story-ja ihletett. A zsűri indoklása szerint a film bővelkedik a meglepő fordulatokban és a szerethető karakterekben, és egy pillanatra sem válik közhelyessé. Az Országos Diákzsűri díját szintén az Észak kapta a skandináv depresszió egyszerre abszurd és hiteles ábrázolásáért.
Az idei közönségkedvenc, a tavalyi Hullámtörők-díj nyertesének, Baltasar Kormákurnak a filmje lett. A Fehér nászéjszaka Csehov Ivanovjának Izland egyik északi szigetére adaptált változata. A rendező saját bevallása szerint ez eddigi pályafutásának legpozitívabb filmje. Ezen a kijelentésen csak akkor lepődhetünk meg, ha nem ismerjük Kormákur korábbi alkotásait (pl.: 101 Reykjavík, A tenger, Vérvonal). A második legtöbb közönség szavazatot a fesztivál-fődíjas Észak kapta, a harmadik helyen pedig egy izgalmas dél-koreai thriller Az üldöző végzett. Ez utóbbiról érdemes még néhány szót ejteni, ugyanis Na Hong-Jin első nagyjátékfilmjével magasra tette a mércét. Egy végig feszes tempójú filmet készített, amely egy lányokat futtató egykori rendőrnek egy sorozatgyilkossal szembeni versenyfutását mutatja be, miközben játszi könnyedséggel váltogatja a különböző műfaji elemeket a horrortól a vígjátékig. Az ugyancsak elsőfilmes Pete RiskiOdalenn című munkájával viszont nem tett le túl sok mindent az asztalra. A történet szerint egy csapat idegen egy furcsán működő liftnek köszönhetően egy különös kórház rémálomszerű alagsorában találja magát, miközben lassan rájönnek, hogy a hullák és a szörnyek karmai közül egyedül az autista kislány segítségével menekülhetnek meg. Az Eurovíziós Dalfesztivál finn győztese a Lordi játssza a film betétdalát, és az együttes tagjai alakítják a horrorfilm félelmetes főszereplőit is. Riski az amerikai slasherek hagyományait igyekszik követni, egy kis japán fűszerezéssel, de mindenhonnan csak a közhelyeket sikerült átvennie, és mindezt odáig fokozta, hogy a film sokszor tűnik inkább paródiának, mint műfaji próbálkozásnak. A szintén horror Szauna ennél lényegesen érdekesebb alkotás. Antti-Jussi Annila rendező az 1595-ös svéd-orosz háború végére helyezi filmjének cselekményvilágát, amelyben két testvér, Knut és Erik, a Finnország - Oroszország határát kijelölő bizottság tagjainak bűn és bűnhődés történetét meséli el. Az elsőfilmes Steve McQueen naturalista elemekben bővelkedő alkotása, az Éhség, viszont megtörtént eseményeket dolgoz fel: az észak-ír Bobby Sands híres éhségsztrájkjának utolsó hat hetét követi nyomon. A rendező hatásos képekkel ábrázolja a bebörtönzött IRA-tagok sanyarú helyzetét és angol fogvatartóikkal szembeni kilátástalan küzdelmüket. A jelölt című dán film főszereplője pedig hamar ráébred a hamleti igazságra: valami bűzlik Dániában. A fiatal ügyvéd egy sötét zsarolási ügy áldozataként bonyolult összeesküvés szálaira bukkan, amely fényt deríthet édesapja halálának rejtélyes körülményeire is. Kasper Barfoed az amerikai thrillerek szinte minden létező kliséjét átvéve készítette el legújabb munkáját, amely, ha nincsenek nagy elvárásaink, egészen szórakoztatóra sikeredett. Egy indiai születésű angol rendező amerikai filmje, a Sárga zsebkendő, egy börtönből szabadult férfi és két fiatal története az útkeresésről, a rossz döntésekről, az első szerelemről, és a múltbéli hibák helyrehozásáról. Udayan Prasad road movie-jának legnagyobb előnye, hogy nem akar többnek látszani, nem akar túl sokat mondani, de az a néhány gondolat legalább a helyén van. A dokumentumfilmek közül óriási érdeklődés kísérte a Kasztner meggyilkolása című filmet, amely Kasztner Rezső halálának előzményeit és körülményeit igyekszik feltárni. Gaylen Ross a zsidó történelem egyik rendkívül érzékeny témájához nyúlt, ugyanis a többség képtelen azon túllépni, hogy Kasztnernek 1600 zsidó megmentéséhez le kellett paktálnia az ördöggel, vagyis a nácikkal, és inkább tekintik árulónak, mint nemzeti hősnek. A rendezőnő hatásos anyagot gyűjtött össze filmjéhez, és bár kemény fába vágta a fejszéjét, a feladatot maradéktalanul teljesítette: leporolt egy régi témát, és lehetőséget adott az újbóli diskurzusra. Így talán - ennek is köszönhetően - előbb-utóbb Kasztner Rezső történelmi szerepe is átértékelődik majd, pozitív képet hagyva a köztudatban.
Sajnos kevés itt a hely ahhoz, hogy a filmes mustra minden alkotására kitérjünk, hiszen a Titanic idén is rendkívül változatos programmal várta az érdeklődőket, és bár még csak 16 éves lett, máris határozott lépéseket tett a nagykorúság felé. Színvonalas nemzetközi, és az egyik legjobb hazai fesztivállá érett.