lemezajánló [nagylemez]  2009. április 23. csütörtök   14:27

nincsen hozzászólás

  Manapság rengeteg zenekart tudhat magáénak a doom metal irányzat, csakúgy, mint a többi underground stílus. Azonban mint minden műfajban, úgy itt is sok az egy tucat, kliséktől hemzsegő banda, amelyek közt néha eltűnni látszanak az említésre méltóak. Ezért van a kritikus, hogy a sok ezer banda paradoxonjából segítsen kiválasztani a lehető legjobbat a rajongói hallgatóság számára. Lássuk hát eme matéria anatómiáját, ítéljük meg, mint hajdanán a spártai bölcs vének, hogy méltó-e a létre, melyre alkottatott.
  
  A funeral doom/death metalt játszó kanadai banda 2002-ben alakult meg. Első nagylemezük 2005-ben jelent meg One Lonely Path címmel. A banda immáron a harmadik nagylemezénél tart, ami jelen írás tárgyát is képezi, Between Elation And Despair címmel a Grau Records gondozásában. A lemezen már az első szám sejteti, hogy nem mezei sablon bandával van dolgunk és ez csak fokozódik a teljes album végighallgatásával. A CD négy számot tartalmaz, ami csak külsőre tűnik kevésnek, mert a számok nagyon hosszúak: a legminimálisabb időtartamú szám az albumon a harmadik helyet betöltő Reflective a maga kilenc perc harmincöt másodpercével.
  
  A lemez az elejétől a végéig fájdalmas, szomorú hangvételű, ahogy azt már megszokhattuk ebben a műfajban. Zeneileg tekintve jók a témák, és ami a legjobb hír, hogy nem a már megszokott, sablonos témákra épülő atmoszférát teremtik meg, hanem egy teljesen sajátos világba repítenek el. A hangszereket tekintve a gitártémák lassúak, elvontak, húzósak, mindehhez társul a szintén lassú dobkíséret és az ambient elemek/effektek, amik színessé teszik az egészet és mindez az énekes, Stefan Laroche brutálisan hörgő hangjával keveredve teremti meg a maga sajátos, kaotikus és melankóliával telített zenei világát. Mind a négy számot ez az egyéni atmoszféra jellemzi, persze a dalok ettől függetlenül eltérőek néhány jellemzőt illetően, de mégis megmaradnak a felállított kereteken belül, tehát nincs elkanyarodás, nincsenek beledobálva mindenféle oda nem illő témák, hanem megmarad funeral doom/death metalnak az egész.
  
  Az együttest tekintve a banda öt tagból áll: Frederic Arbour - szólógitár és hangeffektek, Stefan Laroche - ének, Simon Carignan - ritmusgitár, Etienne Lepage basszusgitár és Francois C. Fortin - dobok. A Longing For Dawn bennem felidézett olyan zenekarokat, mint például az Until Death Overtakes Me vagy az Ahab. A Between Elation And Despair lemez hangzását tekintve nincs probléma, minden hangszer arányosan, kellő erővel és dinamikával szólal meg rajta, szerintem úgy, ahogy azt a doom műfaj megkívánja. Zárszóként én mindenképpen csak ajánlani tudom a Longing For Dawn - Between Elation And Despair lemezét azok számára, akik szeretik a funeral doom műfajt és a szomorkás hangulatú, érvágós zenét; szerintem ez egy tényleg jól sikerült anyag.
  
  Longing For Dawn - Between Elation And Despair
  
  1. Our Symbolic Burial
  2. A Sunrise At Your Feet
  3. Reflective
  4. The Piscean Dawn

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: