szerző: PjotrŰrtechnológia a hangszergyártásban - szénszálas mesterhangszerek a tengerentúlról
Évtizedek óta folyik a hagyományos hangszerészet lassú háttérbe szorulása, az elektronikus kütyük tömeges megjelenése, a tömeggyártás minőségellenes térhódítása miatt. A folyamatot nem segíti a hangszerész-szakma vonzerejének csökkenése, a középkategóriás hangszerek gyártóinak kiveszése. A XXI. századra eljutott az európai hangszerépítészet odáig, hogy - kevés kivételtől eltekintve - a luxuskategórián kívül már nem képes széles rétegek életére befolyást gyakorolni. A technológia azonban olykor okoz kellemes meglepetéseket is
Az Egyesült Államokban egy csellista ötlete nyomán elkészültek az első szénszálas vonós mesterhangszerek. A téma rendkívül nagy visszhangra lelt, mert a hangszerek meglepő módon olyan akusztikai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket a kézműves előállítású fa hangszerek nem tudnak reprodukálni. A műgyantába ágyazott többrétegű szénszálas textília többezer fokos kisütés utáni rezonanciája a többszörös hangerő előállítására képes, mint természetes anyagú elődei. Az így készült szénszálas hegedűk és gordonkák különleges előnye ugyanakkor, hogy nincs semmilyen akklimatizációs igényük, a túlfűtött koncertteremben ugyanolyan akusztikai élményben lehet része a frakkos közönségnek, mint a déli sarkon -50 fokban Az amerikai Luis and Clarke cég fejlesztésében elkészült a teljes vonós család, amely bámulatosan egyszerű és gyors eljárással készül, miközben rendkívül leleményes eszközökkel megőrizték a violinság minden fontos ismérvét. Ennek legmarkánsabb bizonysága, hogy számos USA-beli nagyzenekar prímáriusa már ezzel a modellel koncertezik, sőt, az amerikai haditengerészet zenekara - talán pont az időjárási kitettség okán - 40 karbonszálas hangszerrel lepte meg zenészeit, a szabadtéri parádézás kifogástalan lebonyolítása érdekében. És ahogy mondják, a dolog nem lehet olyan pocsék, ha még YoYo-Ma is megmutatja magát egy karbon-csellóval Külön üdítő vetülete az innovációnak, hogy egy komoly dizájnmunkával is párosult: a hangszerek formája gyönyörűen letisztult, mint akár egy Giugiaro-formaterv, melyet Steve Clark hajótervezővel együtt készített a csellista Luis Leguia. És amit a zongoraiparban a Schimmel Colani-féle dizájnjával külcsínében megálmodott (s tudjuk, hogy a belső mechanikai megoldásokhoz egy újjal se engedett nyúlni!), azt most ez az eddig ismeretlen hangszergyártó funkciójában is megvalósította. Leszögezhetjük tehát, hogy a kütyügyártásnak megvannak a napos oldalai is. Végre valakinek eszébe jutott, hogy ne a fonákjáról nézzen a konzumációs kultúrára, hanem a szakmája hasznára kiaknázza az új technológiát. Az eredményről pedig várjuk a hazai zenésztársadalom visszajelzéseit. Reméljük, az első darabokat hamarosan a magyar koncerttermekben is viszontláthatjuk