beszámoló [koncert] 2009. április 4. szombat 11:36
nincsen hozzászólás
szerző: DeviantNunslaughter, Sathanas, Age Of Agony, Morgue, Drünken Bastards 2009. március 16., Budapest, Kék Yuk
A gonosz a levegőben volt március 16-án, ahogy a Nunslaughter dobosa is megmondta. Kisebb fekete sereg gyűlt össze a Kék Yukban, hogy részesei legyenek az öt fellépő zenekar által celebrált fekete misének. Áthaladva a nyirkos falak övezte, éjsötét korridoron, megérkeztem a bejárathoz, ahol elnyelt a fekete vákuum. A színpadhoz közeledve éreztem, ahogy sistereg a talpaim alatt a parázs, miközben az Age Of Agony tagjai nekiláttak a ceremónia előkészületeinek.
Egy órás csúszás után az Age Of Agony megnyitotta a pokol kapuit; kezdetét vette a hedonizmus és az eufória. Kisebb túlzással élve az érzékek játéka is volt egyben ez a koncert. Műfüsttel gázosították el a gyanútlan zalaegerszegi elit osztagot, fények vibráltak, egyszóval tiszta retina flash volt az egész. Amint az intro lement, máris kezdődött a vastag hangzású, technikás hegesztés; a srácok szívüket, lelküket beleadva zúztak. A basszerost az első pár szám után már nagyon zavarta a villogó lámpa, ki is kapcsoltatta a hangosítós sráccal egy mondat keretében, melyre mindenki egy jóízűt nevetett: Nem lehetne kikapcsolni ezt a villogó gecit, mert már agyrákot kapok tőle! A zenekar hangzása nem volt rossz, bár az elején voltak némi problémák a beállítással, no meg a helység akusztikája se koncertezésre termett, de ettől függetlenül sikerült megoldani a dolgot, aztán ment minden a maga rendjében. Összegezve az Age Of Agony színvonalas, erőteljes és jó koncertet adott, számomra az est egyik legjobb brigádját, elitjét képezték.
Az est második bandája az amerikai Sathanas volt. Ezek az emberek igazi veteránok, elég volt csak egy pillantást vetni arra, ahogyan a hangszereikkel bántak. Egytől-egyig vérbeli zenészek, akik nagy múltra tekintenek vissza. Hálásak lehettünk, hogy ellátogatott ide, szerény hazánkba is a death metal stílus egyik műfajteremtő zenekara. A hangzás minősége itt is megfelelő volt, de mivel a Sathanas nem kimondottan sima death metalt játszik, fellelhetőek benne a black metalra jellemző stílusjegyek is, ércesebb hangzás jellemezte produkciójukat, a hangzás szerintem egyedülállóan kiemelkedett a többi banda közül. Örömömre szolgált hallgatni a néhol elvontabb, súlyosabb, néhol pedig nordikusan brutális gitárriffek váltakozását, a dobok precízen lüktető dübörgését, a cinek csilingelését és az éjszakába farkasszerűen acsarkodó énekes/gitáros hörgését. Az est folyamán, lehetőségem nyílt arra is, hogy személyesen beszélgessek a tagokkal, melyből látszott, hogy a fiúk nemcsak a színpadon, hanem a magánemberként is jó fejek. Számomra a Sathanas volt az est legjobb bandája, az Age Of Agony-val egyetemben.
A Sathanas után a szintén amerikai Nunslaughter következett. Be kell, hogy valljam, engem nem nagyon fogott meg a zenéjük, de lehet csak a hangzás miatt, mert voltak olyan számok, amik nekem teljesen egybefolytak, kásás hangzásúak, kivehetetlen témájúnak hatottak. Ettől eltekintve azért önmagában egyáltalán nem volt rossz a produkció, sőt a gyengébb hangzás mellett ki lehetett hallani a témák esszenciáját, amiből kiderült számomra, hogy ez egyáltalán nem egy rossz zene, csak épp nem sikerült a maximális tálalási minőség a helység korlátozta körülmények miatt, ami egyáltalán nem a banda hibája. Ami magát a bandát illeti, 20 éves régmúltra tekintenek vissza, és akárcsak a Sathanas, ők is műfajteremtők a death metal irányzatban; elismert, tapasztalt, jó zenészek. Nagyon jó hangulatot teremtettek, az est humor heroldjai voltak, főleg a dobosuk, aki a számok közti poénkodásaival szórakoztatta a nézőket, mint pl: Evil is in the air tonight!! Hahahaha vagy a I have a dog with 666 eyes and i feed it with christians stb. Ezek mellett még párszor a szájába vette a dobverőt és a dobszerkóra támaszkodva pózolt retro napszemüvegben. Lényegében a Nunslaughter is igényes koncertet adott és mindezt jó kedéllyel fűszerezte.
Mivel a szombathelyi Morgue lekéste a bulit, ezért szakítva a hagyományokkal az ő koncertjükre a Nunslaughter után került sor, a hajnali órákban. A death metalt játszó horda eddig egy demóval rendelkezik, erről játszottak számokat, plusz elnyomtak egy Massacre feldolgozást is. A banda jó kedvű volt, és ahhoz képest, hogy ilyen későn léptek fel, egész üdének és kipihentnek látszottak, valamint ami a legfontosabb, hogy szépen és precízen előadták azt, amijük van. Az énekes szétszaggatott, vérfoltos pólóban és sí maszkban produkálta magát, míg a többiek standard öltözékben zúztak a hangszereiken az öblös hörgése alá, mely ezer méter mélyről tört fel gyomrából, mint a margitszigeti kristályvíz. Mindent összegezve a Morgue jó koncertet nyújtott; meggyőzően prezentálták old school death metal muzsikájukat.
Végül elérkeztünk az utolsó, bónusz fellépő bandához is, mely nem volt más, mint a Drünken Bastards. A zalaegerszegi rosszfiúk, akik egyben a black metalos projectjükről, a Vorkutáról is híresek (amivel sajnos nem lépnek fel), adták az est utolsó koncertjét, ami hajnali fél kettőre ért véget. A srácok magabiztosan és hibát mellőzve tálalták a nótákat, a hangzás náluk is néha kásás volt, de tisztább, mint előtte. Száz szónak is egy a vége, a Drünken Bastards zenéje engem nem fogott meg, főleg az itt-ott punkosabb hatások miatt. Utószóként reménnyel fordulok a banda tagjai felé, hogyha elolvassák soraimat, akkor remélhetőleg éreznek majd némi inspirációt az iránt, hogy a Vorkutával is koncertezzenek.