szerző: xbaleexShell Beach, Falcongate, Ghost of Shelter 2009. február 21. - Budapest, Trafó
Habár körülbelül negyed 11 magasságában érkeztünk meg a Trafóba, több mint egy órát kellett várnunk a váltakozó metal és rap dalok egymásutánjában, mire végre kezdetét vette a Ghost of Shelter koncertje. Mint megtudtuk ez egy bekalkulált megoldás volt, hiszen kezdésre úgysem jön le pontosan senki,- bár még így is csak szállingóztak az emberek a műsor elején. A GOS legénysége mindent beleadott (kissé mondjuk kevés volt a baseball sapka), betonoztak rendesen, hörögtek ahogy kell, és ahogy elnéztem még szebb napok várhatnak rájuk, hiszen a közönség soraiból pár fiatal még a szövegeiket is kívülről fújta,- vagy csak marha jól tátogott. A fiúk zenéje ütős, és jó, de nekem személy szerint hiányzik egy-két fogósabb dallam a sok hörgés mellé. De ez az én véleményem, és ettől függetlenül rendkívül ügyes csapatról van szó, akik amellett, hogy a zenében figyelnek egymásra, még a színpadi mozgásuk során is óvják a másikat a sérülésektől.
Közepesen hosszú átállás után következett az általam nemrég Szegeden is megtekintett, újonnan visszatért Falcongate,- a kevésbé fiatal zenekar, akik megmutatták, hogy a kor nem számít (igaz a srácok még közel nem mondhatók öregnek, de azért a 15 év, az 15 év!), beleadtak apait-anyait, és új dobosukkal lemos(h)ták a színpadot vadonatúj dalaikkal. A szegedi koncert után,-ami annyira nem tette magasra a mércét- most megmutatták, hogy tudnak úgy, mint régen, sőt! Ádám hangja sajnos már a koncert elején akadozott, ami végig jelen volt az előadás alatt, de ezt is jól megoldották, hiszen egy pillanatig nem lehetett érezni a Lukács László-feelinget. A hangosítás nem volt egy ász, és a Pledge and Turn gitártémája is igencsak halk lett, de összességében minden korrekt volt, jó volt újra igazi Falcongate bulit látni, reméljük már csak több és jobb lesz!
Az est házigazdája, a Shell Beach egy, az előbbinél lényegesen hosszabb (vagy csak annak tűnő) átszerelést követően csapott a lovak közé,- rögtön az arcukba. Ekkorra már tele is volt a terem, ami a koncertek kezdetétől folyamatosan telt, és körülbelül az utolsó koncert közepére érte el maximumát. Huh. Ennyit a tényekről, de lássuk mit hozott a csapat. A fiúk nem hagytak egy bund-ot sem éintetlenül, dallamos témáik azonnal megragadtak, míg az odacsapósabb részek -stílszerűen- odacsaptak. A hangzás klasszisokkal jobb volt, mint az őket megelőző két bandánál, de azért még mindig nem volt egy csoda. A show végére a mozgolódós dalok mellett egyre gyakrabban jelentek meg elszállósabb témák, amik szintén viszik a hatalmasak, csak sajnos így hajnal 2 felé közeledve kicsit lenyomják a napi robottól (bár ezen az estén inkább az előző napi kamionos party-tól) megfáradt egybegyűlteket, így kisebb szállingózás történt, de nem volt vészes, még így is maradtunk sokan. A csapatnak valószínűleg nem ez volt élete koncertje, de az kétségtelen, hogy egy pillanatig nem lehetett érezni ezt rajtuk, végig élvezhető és jó bulit nyomtak.
Bánhatja, aki nem jött, hiszen a maga stílusában egyedülálló, és talán legjobb csapatok, valamit egy tehetséges, feltörekvő banda együttese akárkinek élvezetet nyújthatott volna!