szerző: Helti40. Magyar Filmszemle, jubileumi örömök nélkül
40. születésnapjához érkezett idén a magyar filmek szemléje, ennek köszönhetően a szervezők nagy gondot fordítottak arra, hogy a filmmustrát változatos programokkal tegyék színesebbé. Erre szükség is volt, ugyanis az előzetes várakozásokkal ellentétben sajnos meglehetősen kevés film váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Alapvetően sok alkotásról elmondható, hogy jó volt az elképzelés, csak a megvalósítással akadt számtalan probléma.
A kisfilmek a szokásos, vegyes színvonalat képviselték. A jobbak közé tartozott Hájos Zsolt Panelje, Esztergályos Krisztina Variációkja, Horváth Lili Napszúrása. M. Tóth Géza Mama c. filmje a kevesebb több lett volna tipikus esete: kiváló ötlet, de annak ellenére, hogy már 2 perc után értjük a poént, még további 6 percen keresztül nézzük ugyanazt... A nagyjátékfilmek idén igazi kihívást jelentettek még az edzett nézőknek is. A teljesség igénye nélkül, csak néhány szóban ezekről: A Pinprick / Leányszoba című munkával kapcsolatban alapvetően érthetetlen volt számomra, hogy miért kell angol (nyelvű) filmet néznünk a Magyar Filmszemle versenyprogramjában? Daniel Young rendező thrillernek szánt alkotása egy fiatal lány és a gardróbszekrényében rejtegetett börtönviselt férfi különös kapcsolatát hivatott bemutatni, sajnos kevés pozitív eredménnyel. A mustra egyik kellemes meglepetése Gárdos Péter A tréfa c. munkája volt, amely Kosztolányi szellemiségében gyúrta össze az író néhány novelláját és egy élvezhető filmet készített belőle. Az egyik legjobban várt alkotás, a Fekete kefével befutott Vranik Roland munkája, az Adás volt, amely végül a szemle legnagyobb csalódásává vált. A történet érdekes negatív utópiát boncolgat: egyszer csak eltűnik a televízióból az adás, megszűnik a műsor a Földön. A hatás katasztrofális a film szereplőire és a nézőkre egyaránt. Elviselhetetlen monotóniában peregnek előttünk az események, és az Adás világának résztvevőihez hasonlóan a publikumban is hamar megfogalmazódik a kérdés: mikor lesz már vége? Nagy Viktor Oszkár Apaföld címen készítette el első munkáját. A rendező lassú és szép képekkel dolgozza fel egy fiatal férfi és apja nehézkes, ellentmondásos kapcsolatát. A film legnagyobb hibája, hogy jóval több lehetett volna belőle, mint amit végül sikerült megvalósítani. Mátyássy Áron Utolsó idők című alkotását jól jellemzi, hogy 10-ből 8 ember nem érti, miért ez a film lett az idei szemle legjobb alkotása. Bár lássuk be, a magyar filmszemle történetében nem ez az első ilyen alkalom.
A Pater Sparrow álnéven jelentkező fiatal rendező 1 címen készített érdekes, vizualitásában rendkívül egyedi, jól kivitelezett Stanislaw Lem adaptációt. A film gyenge pontja leginkább a túl sok információ, aminek eredményeként a néző egy idő után elveszti a fonalat. A Mázli jó vígjátéki alappal indul, de a szándék ellenére egyáltalán nem vicces. Sas Tamás 9 és fél randija pedig leginkább a szemle legsablonosabb filmje címet érdemelné ki. Üde színfoltja volt viszont a filmszemlének az első nagyjátékfilmjét bemutató Szabó Simon Papírrepülők című alkotása, amely tizen-huszonéves fiatalok problémáival foglalkozó, nagyvárosi történetet dolgoz fel. Külön említést érdemel még Pálfi György improvizációs filmje, a Nem vagyok a barátod, illetve az előtte lévő kísérőfilm, a Nem leszek a barátod. Utóbbi dokumentarista stílusban készített kisfilm, amely 3-4 éves óvodások mindennapjaiba enged betekintést. A Nem vagyok a barátod ennek mintegy szabadon értelmezhető folytatásaként felnőtté vált emberek kapcsolatait, egymáshoz való viszonyát mutatja be a dialógusok teljes rögtönzésével. A film lényegesen hosszabb, végleges verzióban DVD-n válik majd teljessé.
Új és fontos kategóriaként jelent meg idén a TV-film, melynek legkiemelkedőbb alkotásai Török Ferenc Koccanás c. munkája, amely egy Spiró György színdarab sajátos adaptációja, valamint Ferenczi Gábor A barátkozás lehetőségei c. filmje, amelyben Bodor Ádám négy rövid írását vitték vászonra az alkotók.
Az idei szemle ünnepi hangulata a filmeken sajnos kevésbé érződött, és, bár rendkívül pozitív, hogy évről évre egyre több magyar munka kerül a mozikba, nagyon kevés köztük a közönségbarát alkotás.