szerző: PjotrJuhász Kata Társulata: Bach Testben 2009. február 14. – 15. 20:00., MU Színház – Budapest (XI. Kőrösy József utca 17.)
A kísérletező, új utakat kereső Juhász Kata koreográfus évek óta dolgozik azon, hogy tőlünk időben elválasztott, klasszikusnak számító zeneszerzők műveit, lehetőség szerint élő előadásban, saját színpadi műveinek részévé téve kortárssá avassa. Ravel és Debussy után most Bach műveihez nyúlt.
Az este során bemutatásra kerülő két különálló színpadi mű társalkotója Juhász Kata koreográfus mellett Korai Zsolt audiovizuális művész, aki mindkét darab hangzó- és látványvilágának létrehozásában jelentős részt vállalt.
A koreográfiák zenei alapja egy-egy szólóhangszerre, hegedűre illetve csemballóra írt Bach mű: az Egy Nő címmel a G-moll hegedűszonáta Perlman előadásában, majd pedig a juxtaposition címmel a Goldberg-variációk ezúttal zongorán, Glenn Gould híres interpretációjában hangzik el felvételről.
Az est táncos előadói között található Kopeczny Kata Harangozó-díjas táncművész, a fiatal táncosokból álló csapatban ott van még Sebestyén Tímea és Grecsó Zoltán, a koreográfus korábbi tanítványai, akik már más alkotók több darabjában is bizonyítottak, valamint olyan pályájukat most kezdő fiatal tehetségek, mint Gulyás Anna, Gulyás Oszkár és Kelemen Krisztián.
Az est programja:
Egy nő
Előadják: Sebestyén Tímea, Kopeczny Kata Zene: J. S. Bach: G-moll hegedűszonáta Látvány / videó: Korai Zsolt Koreográfia, fény, videó-koncepció: Juhász Kata
A darab - bár ketten táncolják - egy nőről szól. A gömbölyűségről, a szögletességről, a könnyedségről, a nehézkedésről, a légiességről, a földhözkötöttségről, a gyorsaságról, a lassúságról, az elsietettségről, a lemaradásról, komplementerségről és ellentétről, a fehérről, a feketéről, a színekről, a színtelenségről. A testről. A testről, ahogy minderről árulkodik. Ezáltal pedig a női archetípusról. És szól a darab Bachról is, akinek G-moll hegedűszonátája ihlette azt.
Nem elsősorban a vizuális művészet és a tánc értő szintézise miatt, nem is a színpadi figurákra rátalálás telitalálata miatt (bár, azok miatt is), hanem egyszerűen már csak azért is meg kell nézni Juhász Kata koreográfiáját, mert szép zenére, egy szép térben szépen és szépsége mellett is érvényesen - táncol két ember. (Török Ákos: Az Egy nő munkabemutatójáról, zartkor.hu)
(Az előadást az igen rangos, londoni Aerowaves Fesztivál 2008-as zsűrije a világ minden tájáról beérkezett mintegy 800 koreográfiából beválogatta a legjobb 30 közé.)
Zene: J. S. Bach: Goldberg-variációk, Korai Zsolt Videó, látvány: Korai Zsolt Koreográfus asszisztens: Kopeczny Kata Koreográfia: Juhász Kata
Van egy világ (vagy nincs). A fejünk fölött, vagy a lábunk előtt, ha máshol nem, a színpadon. Hogy pontosan mi van ott, nem nagyon tudjuk, többnyire nem látjuk, sohasem hallottuk. Vagy mégis? Hogy mi nincs ott, könnyebben el tudjuk képzelni: nincsen szomorúság, keserűség, düh, szenvedély, és nincsen valószínűleg, mint annyi más- öröm sem. Ott laknak nevezzük így őket-, ott laknak az angyalok. Mi van ott rajtuk kívül? Talán a zene. És bennük? Ugyanaz. Csak mindig másként. De biztos nincs bennük szorongás, nincs félelem, nincsenek érzelmek egyáltalán. Semmi, ami a belsőjüket megzavarhatná. Így hát ez a külsejük is. Csakhogy valahol nekünk is laknunk kell, és ezt tudják ők is, tudják, mert ez nekünk sem megy hang nélkül. Ez van, - ha igaz. De melyik világ igaz? Vagy van. Vagy nincs?