beszámoló [koncert]  2009. január 22. csütörtök   17:31

nincsen hozzászólás

  Stílusok kavalkádjának is tűnhetett a Petőfi Csarnokban lezajlott Filth Fest, ám mivel a megjelentek mind az adott irányzatuk élmezőnyébe tartoznak, így egy ízletes zenei lakoma kerekedett ki a fesztiválból.
  
  Még két koncertet fogok tőlük látni idén, csodát nem várok, csak remélek írtam még anno a Undead Festival-os Septic Flesh koncert kapcsán. Nos, abból a két koncertből csak egy lett, így a görög metal csapat esélyei is a felére csökkentek a csodateremtésre. Mindenesetre jó előre húzódtam a teremben, és úgy fél év elteltével már egyáltalán nem vártam tőlük, hogy régebbi nótákat is előszedjenek, és Sotiris esetleg megjelenjen a színen. Ezek közül egyik sem történt meg, a komolyzenei introval nyitó csapat ezúttal is a két utolsó lemez (Sumerian Daemons, Communion) dalai közül csemegézett a borzas hajú kisegítőgitárossal, azzal a különbséggel, hogy itt szűkebb idő állt rendelkezésükre, és ezúttal a hangzásbeli körülmények is kifejezetten a zene érthetőségét szolgálták. Az új, többnyire gyors szerzeményekkel már teljesen megbarátkoztam az eltelt hat hónap alatt, így a Communion vagy éppen a We The Gods alatt vadul tekertem a fejem, de én elsősorban az olyan hangulatos, remek gitárdallamokat hallom szívesen tőlük, melyek az Anubis és a Persepolis alkotóelemei. Mivel utóbbi számok is elhangzottak, abszolút jó szájízzel hagytam ott a színpad előterét, csak Spiros Are you ready, fuckers? hangulatkeltése rontott az összképen, ez véleményem szerint nem illik az általuk képviselt zenéhez.
  
  A portugál Moonspell-hez úgy 6 éve nem volt szerencsém élőben, úgyhogy önmagában már ez a tény is a Petőfi Csarnokhoz vezérelt volna. Ám idén kiadtak egy olyan jól sikerült lemezt Night Eternal címmel, amivel már egészen közel kerültek a velük kapcsolatban etalonként emlegetett Irreligious albumhoz. Ez a tény pedig bizonyítékul szolgált számomra, hogy a setlistben sem lesz sok hiba. A várakozást enyhítendő a rajongótábor az archaikus képkeretbe foglalt kivetítőről informálódhatott az új Moonspell DVD-megjelenéséről, valamint csodálhatta az egymást váltogató animációkat, mígnem végül sötétbe borult a színpad, és megjelent az öt portugál úriember. Az új lemez címadójával remek alapot szolgáltattak a fellépésük további részére, egyúttal kiderült, hogy Fernando Ribeiro most nem fogja túlzásba vinni a teatralitást. Egyszerű kabát-póló-farmer kombinációt viselt, és a mikrofonállványra sem voltak extra díszek felaggatva. Persze nem ő lett volna, ha nem vezet elő pár rá jellemző széles gesztikulációt, grimaszt, de ezek csak az adott dal hangulatának kiemelését hivatottak szolgálni (akárcsak a kivetítőn megjelenő képek, animációk), a felesleges színpadiasságot mellőzte. Némi újkori kalandozást (értsd: az új albumba és az azelőtti Memorial-ba való belekóstolást) követően, szép lassan átvették a szerepet a régi nóták, amelyek (szerencsére) állandó tartozékai a fellépéseiknek: Opium, Ruin & Misery, Vampiria, Alma Mater, Full Moon Madness, így szép sorjában. Természetesen ezek alatt a közönség még lelkesebb lett, a terem szinte egy forrongó katlanná változott, mint utóbb kiderült, ezalatt az 5 szám alatt hágott tetőfokára a hangulat az este folyamán.
  
  A Gaahl vezette Gorgoroth esetében nem lehetett várni, hogy a hallgatóság ugyanolyan szenvedéllyel viselkedjen, mint a Moonspell alatt a nyers, jéghideg black metal viszont garantálva volt, új felállás ide - Infernus oda. Mikor az átszerelési szünetben négy kereszt felállításra került a színpadon, mindenki számára világossá lett, hogy némi színpadi mutatvánnyal is készül a norvég alakulat, és lám: két-két pucér nő és férfi foglalta el a helyét a kereszten, fejükön fekete csuklyával. Több vizuális extrémitással nem szolgáltak, ehelyett marcona módon végigdarálták a rendelkezésükre álló szűk órát, emlékezetes momentumok nélkül. Az elhangzott számok ismeretében ez teljes mértékben érthető, jórészt a szürke Ad Majorem Sathanas Gloriam-ról és a Twilight Of The Idols-ról mazsoláztak Gaahl-ék. Az amúgy is egy örvénylő masszaként jellemezhető muzsika a hangzás gonosz voltából élőben még kaotikusabb jelleget öltött, olyannyira, hogy csupán a féktelensége ellenére is fogós Wound Upon Wound, valamint a Sign Of An Open Eye és a Teethgrinding maradt meg bennem, lassabb, kimértebb voltuk miatt. Ez pedig kevés, mint abban a bizonyos sorozatgyilkosban a jóindulat. Ezt a közepes teljesítményt csak az Antichrist EP teljes lejátszása javította volna fel számomra, de mivel ez (természetesen) nem következett be, maradt a szenvtelen konstatálása a színpadon történteknek. A Moonspell esetében kellemesen eltelt a szűk egy óra, a Gorgoroth fellépése alatt viszont ólomlábakon járt az idő, a végére már komoly önmérséklet kellett az ébren maradáshoz
  
  hiszen hátra volt a est főattrakciója, legalábbis a plakát szerint. Dani és bandája mostanában rendszeresen jár Magyarországon, úgyhogy az lett volna a meglepő, ha ezúttal nem látogatnak meg minket. Azt nem lehet elvitatni a Cradle Of Filth-től, hogy milliméter pontossággal megtervezik a koncertjeiket, ezzel párhuzamosan viszont mintha egyre kevesebbet törődnek a zenével. Magyarán ez a fellépésük is többet adott a szemnek, mint a fülnek: a színpadon peregtek az események, nemigen lehetett unatkozni, kár, hogy a zene nem állt analógiában a vizuális oldallal. Dalaik ugyan meglehetősen rétegzettek, összetettek, de pár kivétellel híján vannak a fülben megragadás képességének. Pechemre ezek közül kevés hangzott el, így jórészt Dani fület kikezdő sikoltozása hallatán csóválhattam (rosszallóan) a fejem. A kezdeti szkepticizmusom ellenére a látványelemeknek köszönhetően végig a koncertteremben tartózkodtam, ám az utolsó hang lecsengését követően mintha mindent elfelejtettem volna, ami az azt megelőző egy órában történt hangtani szempontból.
  
  Felemásra sikerült ez az esemény, míg a Septic Flesh és a Moonspell jól teljesített, a Gorgoroth és a Cradle Of Filth véleményem szerint nem szolgált rá a kettős headliner szerepre. Hát, ilyen is van

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: