szerző: A38Alec Empire & The Hellish Vortex (D), Industrial Fusion DJ´s 2009. január 15., csütörtök 21:00. A38 – Budapest
Belépő elővételben: 3000 Ft, a koncert napján: 3500 Ft.
A január első két hetében karbantartásra téli dokkba vonuló A38 Hajó ritka erős programmal kezdi az új évet: a január közepén újranyitó hajó egyik első 2009-es fellépője a berlini elektronikus hardcore, noise, rave és egyéb súlyos stílusok klasszikus vezéralakja, Alec Empire lesz, aki - bár korábban többször járt Magyarországon - először lép fel élő zenekarával, a Hellish Vortex-szel. A koncert jelentőségét nem lehet túlbecsülni, mivel Alec Empire mellett színpadon lesz gyakori zenész- és szerzőtársa, Nic Endo és a remek experimentális gitáros, Robbie Furze.
Overdrive és rock and roll - ezt mondanánk, ha két szóban kellene összefoglalni a kortárs elektronikus szcéna egyik legkülönösebb alakjának eddigi karrierjét. Az egykor Alexander Wilke néven született, idén 36 éves Alec Empire pályafutását alapvetően meghatározta a város, ahol született. A nyolcvanas években Nyugat-Berlin volt az európai klubkultúra egyik legfontosabb fellegvára. Ebben a különös, pulzáló „városállamban” együtt élt a mainstream újhullám, a punk, a kezdődő techno, mindez kiegészülve a radikális szélsőballal, az anarchistákkal, a házfoglalásokkal, az induló zöldmozgalmakkal és a globális társadalomkritikával. Alec Empire szinte az anyatejjel szívta magába ezt a légkört, nem csoda, hogy már tizenkét évesen saját punkzenekart alapított, és már 16 évesen elmondhatta magáról, hogy végleg kiábrándult a punkból - legalábbis annak oldschool változatából.
Persze a punk attitűd és a politikus-anarchisztikus hajlam továbbra is megmaradt. A kilencvenes évek fordulóján az ifjú Wilkét a rave mozgalom rántotta magába, amelynek az újraegyesülő Berlin volt az egyik legfontosabb központja. Különböző nevek alatt tolta szettjeit, míg rá nem jött, hogy a transzos, vendéglátós technóba fulladó rave-szcéna túlságosan kommercializálódott. Ezért aztán visszatért a punk-gyökerekhez, de immár elektronikus alapokon, és megalakította a kilencvenes évek egyik legfontosabb elektronikus underground zenekarát, az Atari Teenage Riotot. Az ATR zeneileg és ideológiailag a japán-német-amerikai zenész- és producerlány, Nic Endo érkezésével jutott el a csúcsra. Punk, funk és breakbeat ötvöződött a legsúlyosabb ipari és noise zajártalommal, mindehhez kegyetlen, politikus, társadalomkritikus szövegek, eszetlen színpadi akciók (1999-ben például egy fellépésen Alec majdnem a halálba külde magát egy borotvapengével) és a kompromisszumok teljes hiánya társult. Nem csoda, hogy az ATR és maga Alec Empire hamar kultikus hőssé vált mind a berlini anarchisták, mind az underground noise-hívők szemében, különösen az után, hogy Alec az ATR mellett saját szólókarrierjét is építgetni kezdte.
Számos kísérlet, álnév és alterego (például a technomán Jaguar, a drum and bass-hős DJ Mowgli vagy a videójáték-zenét gyártó Nintendo Teenage Robots) után/közben 1996-ban jelent meg a karrier egyik legfontosabb kulcslemeze, a Destroyer. Talán ez az a - jobb híján breakcore-nak nevezett) zenei világ, amiről Alec Empire a leginkább elhíresült: dühös, vad rock and roll és punk, kegyetlen, túlvezérelt gitár- és szintifutamok, brutális, ipari dobalapok, öngyilkosság, lázadás, rombolás, anarchia a szövegekben. Példaértékű az 1999-es Alec Empire vs. Elvis Presley album is: ezen a „Király” legjobb számait (köztük minden idők legszubverzívebb rock and roll-számát, a Hound Dogot) „dolgozta fel” - de helyesebb azt mondani, hogy rombolta porig a kíméletlen overdrive-okkal.
Az ATR-korszak az ezredfordulón az egyik tag halálával lényegében véget ért, de Alec Empire és Nic Endo munkakapcsolata a mai napig tart. E kollaboráció gyümölcse az 2008-ban megjelent Golden Forestate of Heaven, amelyre önálló turnézenekart alapítottak The Hellish Vortex néven. Bár a név (Pokoli Örvény) vésztjósló, a zene rengeteget szelídült (ebből a szempontból nagyon hasonlít az A38-on fél éve fellépett Psychic TV új lemezéhez). Már-már klasszikus, retrós, újhullámos hangzás, ami elegánsan és egyáltalán nem stílustörően keveredik az Iggy Pop-féle Stooges hangvételével (bármilyen hülyén is néz ki mindez leírva). Alec Empire eddigi pályájának fényében majdhogynem „poplemez” - a legfurcsább az 1000 Eyes című szám, ami akár egy átlagosnál progresszívebb Lou Reed-lemezre is rákerülhetett volna, és amit Alec egy interjújában a kedvenc számának nevez az albumról. Alec azt is hangsúlyozza, hogy a Golden Forestate of Heaven egyfajta „visszatérés a gyökerekhez”, ahhoz a fortyogó, kavargó underground szubkultúrához, ahonnan még a kilencvenes évek elején elindult.
A zenekar tagjai: Alec Empire: ének, kütyük Nic Endo: kütyük Robbie Furze: gitár
Alec Empire szólólemezek: The Golden Forestate of Heaven, 2007/2008 The Futurist, 2005 Intelligence & Sacrifice, 2002 Alec Empire vs. Elvis Presley, 1999 Miss Black America, 1998 Squeeze the Trigger, 1997 Berlin Sky, 1996 Les etoiles des filles mortes, 1996 The Destroyer, 1996 Low on Ice, 1995 Generation Star Wars, 1994
10:26
