hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. december 29. hétfő   15:52
nincsen hozzászólás

szerző: ma
Backyard Babies, Skiller, The Joystix
2008. november 24., Budapest, A38

  Kint hagyva a célba talált megfagy a nyálam röptében sort az Aurorától a békésen horgonyozó csatahajó kapujában szóval hideg volt aznap , a szerencsésebbek már fellélegezve kapaszkodhatnak félnyolcas sörükbe, amikor rázendít a Joystix. Meglepően nagy az emberhad a korai kezdés ellenére: civilek, zenészek, civil zenészek, háromnegyed Junkies, egy fél Mangod Inc., egy fél Rómeó Vérzik és így tovább. Szöszőék feszesen adják a rockot, és lehetne még egy gitár a trió mellé, de annyi baj legyen ha a pokolnál nem is hangosabbak, azért rutinosan érzik az ördög zenéjét. Jól indul az este, ahogy a kötelező High-School Motherfuckers feldolgozás is ezt tükrözi: Like an old radio song with the Joystix all night long.
  
  A svéd Skiller hallatán van ám összesúgás, hogy ez itt most túl metal, és hogy egyáltalán minek. Nekem olyan nevek ugranak be, mint a Disturbed, a Gardenian és a Soilwork, azaz van hörgés a verzénél, és édesen dallamos a refrén. Tulajdonképpen semmivel sem rosszabbak, mint az ikszedik rock n roll banda északról, és ha nem is érnek fel az említett nevekhez, az ikszedik ital mellé ugyanúgy megteszik. Az ő félórájuk úgy szalad el, mint a komplett metalcore hullám. Részemről szélcsendben.
  
  Tobbe nem volt rossz énekes, de amikor Nicke Borg (ének, gitár) felváltotta őt, a Tyrant nevet pedig Backyard Babiesre cserélték, zeneileg is új irányt vett a fogat. Az Accept, Iron Maiden, Judas Priest témák helyett Hanoi Rocks és Guns N Roses lett a recept, szájharmonikával, motoros csizmában. A 94-es Diesel & Power debüt album jól sikerült, kellően koszos és kellően glames volt, a két főszakács, Dregen (gitár) és Nicke pedig oldalra vetett sörénnyel, csuklóra tekert fejkendővel, tucatnyi karkötővel adott interjút a páratlanul kékhajú Vanessa Warwicknek és a Manowar mindig peckesen feszítő basszerének, Joey DeMaiónak az MTV nagy múltú Headbangers Balljában. Akkoriban még nem volt kommersz tett halálfejes emblémával villogni, mint manapság, amikor gumicsizmától kezdve a LEGO emberig mindent koponya borít. Ahogy a death n roller Entombedben Nicke Andersson felelt a képregény-rajongó White Zombie mutatós grafikáit idéző illusztrációkért, úgy a Backyard Babiesben Dregen volt az ügyes kezű, és jól ment a Kiss pólóhoz a halálfejes felvarró a farmernadrágon. A Babies együtt lógott az Entombed-dal (Dregen a roadjuk is volt néha), és más death metalos, glam és punk arcokkal, és valószínűleg sokuk lemezgyűjteményében előfordult egy-egy Kiss, Sex Pistols, Venom bakelit a bátrabbak még a Repulsion vérgőzös sírontúliját is megkockáztatták. Többek között az Entombed-dal való barátságnak és persze Nicke Andersson és Dregen projectjének, a trash punk The Hellacoptersnek köszönhető, hogy a második Backyard Babies anyag, a tökéletes Total 13 egy zajos, súlyos, lendületes mérföldkő lett. Nicke Andersson búcsút intett az Entombednek, és felfuttatta a Hellacopterst. Dregen búcsút intett a Hellacoptersnek, hogy saját csapatára koncentrálhasson. Minden rendben volt.
  
  És mi maradt mára a kilencvenes évek közepének nagy skandináv rakendroll reménységeiből? A Copters egyre könnyedebb (vissza a hetvenes évekbe) muzsikát írt, majd elhantolták magukat. A Gluecifer nem lágyult ennyit, viszont korábban beadták a kulcsot. A The 69 Eyes glamből ment át gótba, majd félig vissza glambe, és a mai napig csillagok a popzene egén. A méltatlanul elföldelt Babylon Whores és a Tenebre sosem lett híres, pedig kiadtak néhány death rock (kellemes dark és punk rock korcs) remeket. A szintén kevésbé ismert Hybrid Children még lélegzik, akárcsak a Malice In Wonderland, és nekik mindenképp érdemes szurkolni.
  
  Három hónap sem telt el, és ismét itt van a Backyard Babies az országnak harmadszor, nekem ötödik alkalommal. Az augusztus végi SZIN-es fellépésük kellemesen sikerült, de mégiscsak egy önálló klubkoncert az igazi. Bejön a négy svéd, ahogy szoktak, és már kezdik is. Jobb félni, mint megijedni, és be is következik, amire számítottam: sok az új dal, és kevés a régi, főleg az utóbbi lemezekről szemezgetnek. A Dysfunctional Professionalt imádom, de az utána érkező Fuck Off And Die-t sosem fogom megszeretni, ahogy a Shrek betétdalnak is beillő, komolytalan Brand New Hate-et sem (persze, ellenségeket szerezni jó). Bika a hangzás, a lendület is a megszokott, ugyanígy borul a mikrofonállvány, és repkednek a személyre szabott gitárpengetők a tagok portréjával.
  
  Dregen az a fajta figura, aki magasról tesz rá, hogy sokan őt tekintik a zenekar kulcsemberének, és valószínűleg tojik arra is, hogy egyesek miatta fogyasztanak hajlakkot és szemceruzát (láttam én már a MySpace-en olyan arcot, aki azt hitte, hogy klónnak lenni menő). Ízig-vérig rocker, és akkora egyéniség, mint ide Nassjö. Nicke Borg az a fajta figura, aki magasról tesz rá, hogy sokan Dregent tekintik a zenekar kulcsemberének, és különben is hibátlan frontember, meg régi cimbora. Pár éve már hosszú borostát hord, nagyjából úgy néz ki, mint a másik Nicke, az Andersson, amikor még elkezdte Dregennel a Hellacopterst, és nem állt neki húsz évet fiatalodni egy laza szakállvágással. Ahogy James a Metallicából, Michael a Volbeatből, vagy Mike a Social Distortionből, úgy Nicke Borg is vénségére kattan meg: felsőtestén már alig van szabad bőrfelület, az évek számával a színes ábrák is szaporodtak rajta. Amúgy is nagy Social D rajongó, ráadásul 500 font ütötte a markát, amikor fogadásból felvarratta a táncoló Skelly figurát az ádámcsutkájára. Sajnos az utóbbi, letisztultabban csengő albumok hangzásához igazodva kevésbé nyersen énekel, bár ez inkább csak lejátszóval zavar, mint élőben. Itt van még Johan, a lenszőke basszer, aki bár egyre pufibb (és talán még a fekete hajfesték sem maradna meg rajta, mint Nicke-n tíz évvel ezelőtt), azért érti a dolgát, és az Asterix gall bajtársának simán beillő Peder jól aláteszi a sajátos dobpörgetéseket. Nicke-től tudjuk, hogy nemcsak Budapest lenyűgöző, hanem szerencsésen meg is keresztelkedtek az Unicummal, akárcsak a Turbonegro dzsekis Tomi Joutsen az Amorphisból a Wigwam pultjánál (a keresztesből kérek még). Emellett mind a négyen barátságosak, azaz nyolc lábbal a földön járnak.
  
  Degenerated, The Clash, Back On The Juice, Idiots, Star War a folytatás, és egyre távolibbnak érzem az isteni, szemét punk Total 13 lemez páratlan mivoltát 98-ból. Hol van már az idő, amikor ezen album megjelenése előtt olyan csóró volt ez a négy arc, hogy felosztották egymás között, melyik nap ki menjen lopni a szupermarketbe. Külföldön már kevésbé kelendő a banda, mint évekkel ezelőtt, de meg sem lepődöm, hogy ennek ellenére itthon csak mostanra váltak ekkora kedvencekké. Végülis A heroin naplók és a Chinese Democracy éve ez, így most még lelkesebb az, akinek a rock n roll Tommy Lee-től Nikki Sixxig, netán Axl Rose-tól Slash-ig terjed. Csak ugye nem mind glamour, ami fénylik.
  
  Isten kedvenc banditái a legjobbkor csapnak bele a Highlightsba végre, köszönöm , és a Look At You alatt is úgy vigyorgok, mint annak idején, amikor először tettem fel a Total lemezt. Fele királyságomat kedvencemért, de a Fill Up This Bad Machine-t úgysem fogják (nem is jön), és bár simán kibékülnék a Robber Of Life-fal is, valószínűleg az sem lesz (nincs is). Talán azért, mert ők is csak emberek mint emberek mint emberek mint mi, de ki merészelik hagyni a People Like People Like People Like Ust, ami a szegedi mulasztás után már tényleg feketepont. Rambo nem volt az, de én irgalmas leszek, és mindenért megbocsátok nekik, amikor előveszik a nosztalgikus Nomadicet, ami még jobban üt, mint lemezen. Már a ráadást tapossák, mi pedig egymást (az ital a pohárból a padlóra teleportálja magát), és jön a Saved By The Bell, utána pedig a nagyszerű Minus Celsius (Thank you, good night!). A végső agyrobbanás, a Bombed (Out Of My Mind) részemről a Total 13 gyenge pontja (már ha lehet ilyet mondani), ezért nemcsak könnyes, de kissé savanyú is a búcsú. Sebaj, ráfogom a füstre és a fröccsre.
  
  A Backyard Babies nem egy tökéletes zenekar, mert lemezeik változóak, koncerten viszont mindent beleadnak. A Backyard Babies számomra a hibáival együtt is tökéletes. Hogy mi a titkuk? Nicke Borg legyen a nevem, ha tudom a választ. Egyvalami biztos: ha akarom sztárok, egyébként pedig emberek, mint emberek, mint emberek, mint mi.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2017. december 4.
Egy angol New Yorkban - a Dave Holland Trio Budapesten (MOM Kulturális Központ)
2017. december 11.
Visszatér Budapestre a világhírű Harlem Gospel Choir
2017. december 28.
Visszatér a ’90-es évek rocklegendája! Fahrenheit koncert a Gödör Klubban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Lovasi 50
James Newton Howard
Dirkschneider - Back To The Roots Part II
Female Metal Voices 2017 (The Birthday Massacre, Sirenia, The Agonist, Xerosun, Antalgia)
Serious Black Magic world tour
Alestorm, Aether Realm, Troldhaugen
Avatarium, The Slayerking
Wintersun, Whispered, Black Therapy
 kiemelt 
Egy angol New Yorkban - a Dave Holland Trio Budapesten
  
A világ legjobb jazzbőgőseinek egyike legújabb triójával Budapesten is megmutatja, hogyan lehet folyamatosan megújulni, meglepetést okozni, és mindig friss zenei hangzást alkotni úgy, hogy a közönség lehetőleg eufóriában távozzon a koncertről

Harlem Globetrotters, show Budapest!
Enrique Iglesias dupla koncertet ad tavasszal Budapesten!
Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 kobra and the lotus    nicia    posthum    besh o drom    revocation    black tusk    stonelight    gyilkos természet    the subways    ensiferum    hory gergely    code    another dawn comes    poisonblack    tristania    dimmu borgir    veil of maya    mundruczó    mózes réka    alain johannes    candlemass    jetsam    cult of grace    paolo fresu    lizzy borden  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!