beszámoló [fesztivál]  2002. július 31. szerda   14:27

nincsen hozzászólás

   Hosszú vajúdás és a folyton begyűrűdző felhők alatt sikerült rávennem magam arra, hogy a nulladik napon megtekintsem a sárga tehenek és kompániájának egy hétig otthont adó Óbudai-szigetcsoport legnagyobb tagjára épülő fesztivált. Kora délután kiérkezve már pár százan várakoztak a K híd budai oldalán. Részemről én főleg német ajkú emberek beszédeit fogtam el hanglokátoraimmal, ez jelezvén azt, hogy furcsamód a legtávolabbról érkező leendő Szigetlakók érkeztek az idén is a legkorábban a helyszín bejáratához. Bent a technikai személyzet az utolsó simitásokkal tette helyére az utolsó táblákat, szegelte össze a deszkákat, lógatta ki a textíliákat és végezte az utolsó simításokat a díszleteken és a kiszolgáló létesítményeken, hogy erre a néhány napra jól érezzük magunkat. A nagyszínpadnál a közönség jól láthatóan ismét ketté lett osztva. A közvetlen összeköttetés ötlete jó a színpad és a keverőpult közt a mindenféle problémák gyors elintézése végett, de én inkább a föld alatt tudnám szívesebben a „csatornát”. A padlózatul szolgáló táblák vagy mik még nagy kupacokban voltak egymásra pakolva kedd délután (lásd: jobb oldali kép).
  
   Estefelé a Sziget megközelítését saját járművel csak néhány nagyon elszánt, vállalkozó szellemű egyén tudta véghezvinni. A többség vállalta a tömegközlekedéssel (pl HÉV) járó fáradtságot és ezzel együtt a gyors megérkezést a fesztivál bejáratához. A Batthyány tér és az azt követő megállókban csak úgy hemzsegtek a kallerek. Az ártatlanság és a tisztaság színébe öltözve biztosították, hogy még a legleleményesebb bliccelők se tudjanak lógni. A Filatorigáttól már csak lépések választották el az újonnan megérkezőket a konténerektől, ahol átvehették karszalagjaikat, hogy onnan a több ezres összezsúfolódott tömeggel próbáljanak bearaszolni az alapos és lassú csomagátvizsgálás után a Szigetre. Akinek nem volt csomagja és élelmesebb volt az pillanatok alatt bent ismerkedett az ezévi Szigettel. A többiek, főleg a nagy hátizsákosok sajnos órákig várakozhattak a bejáratnál a kapuk megnyitását követően is. Így történt ez pár ismerősömmel is. Akiknek végre sikerült bejutniuk, azok közül a legtöbbek egy-kettőre elfelejtették a kissé zavaros „előjátékot”, mivel belépéskor nem volt olyan akit ne csapott volna meg rögtön a Sziget-érzés. A bejárat után a járdaszegélyeken nagy batyukkal ücsörgő várakozók, a jól ismert rövidebb, mára már jól kitaposott ösvényen való sétálás, a telefonokfülkéknél ácsorgók hada, a Főutca a mindenféle ínyencségek alkotta illatfelhővel, a különböző irányokból hallható (egyelőre még nem élőI) zene, a WC kocsik a jól megszokott utcán, az ide-oda kanyargó robogók dudálása, a sátorhelyet keresők és találók megszámlálhatatlan mennyisége, a békésen és jóízűen a kocsmákban italozók megnyugtató látványa, a már kissé emelkedett hangulatú külföldi és hazai nyelven kurjongató emberek hangzavara és a különböző helyszínek közt mérhetetlen távolságokat átszelő séták egész sora. Mindenesetre figyeljétek, hátha mellettetek szólal meg valaki: „ki tudja mi az a diaksziget.com leitat a Szigeten?”. Mert a legszerencsésebbek tíz korsó sört nyernek, ha válaszolni tudnak erre egy előre meghatározott válasszal, amit a diaksziget.com -n olvashattok.
  
   Szóval ismét elkezdődött a most már jubileumi tizes sorszámot magán hordó mi kis magyar világfesztiválunk. A jövőre meg tízéves lesz, úgyhogy akkor is ünnepeljük. Meg egyébként is.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: