beszámoló [koncert]  2008. december 12. péntek   10:15

nincsen hozzászólás

  A novemberi hónap koncertdömpingje a német Haggard által egy olyan fellépést is tartogatott a zenebarátok számára, amely túlmutat a metal műfaján. Nagyzenekari, reneszánsz elemeket tartalmazó muzsikáját prenzentálta a 15 fős zenekar a Diesel Club színpadán. Az est fő attrakciója előtt még két banda is kapott lehetőséget a bizonyításra, méghozzá a magyar Symphony és a német Remember Twilight.
  
  A Symphony néven zenélő, hazánk fiait (és lányát)rejtő banda fellépése kezdte az este zenei felhozatalát. A Diesel Club kis termében léptek fel, és vetítéssel támogatták meg szuggesztív, mélyre rántó hangulatú zenéjüket. Az instrumentális zenéjük többnyire hosszú, szomorkás hangulatú szerzeményeket rejt, amelyekben a My Dying Bride hangulata sejlik fel. Persze a komor témák mellett bőven hallhattunk dallamos megoldásokat is, és sok keleties motívum is előfordul a dalokban. Az öttagú banda zenéjében a hegedű szerepe is nagy jelentőséggel bír; a hegedűs leányzó kellemes megjelenésével és játékával is emelt a produkció fényén. Bár alapvetően jó zenét hallhattunk, a hosszú kompozíciók és az ének hiánya miatt hosszú távon már nem volt olyan élvezetes a koncert. Még van hová fejlődnie a bandának, és szerintem az ének eléggé hiányzik a dalokból, de mindenképpen egy ígéretes fellépésnek lehettünk tanúi.
  
  A német Remember Twilight már a Diesel nagy termében prezentálta zenéjét. A filozofikus szövegekkel bíró, progresszív metalt játszó alakulat élőben mégsem a komolyságot helyezte előtérbe. Gyakorlatilag végig bohóckodták a 40 perces koncertjüket. Ebben Timo énekes járt az élen, valamint az oboát kezelő, Florian névre hallgató jómunkásemberünk. A fúvós hangszeren játszó magas, lakli zenész úgy örömködött a színpadon, mint egy (f)elszabadult óriás. Ez persze nem baj, éppen ez a lelkesedés és színpadi jelenlét tette érdekessé a zenekar koncertjét. Mert az ilyen-olyan stílusokat megidéző, gyakran egy számon belüli cirkuszi kavalkád a zenében az összefogottság érzetét kilóméterekre űzte.Gyanítom, hogy a muzsika önmagában nem lett volna elegendő a közönség figyelmének fenntartására, de a színpadi mozgás és történések miatt mindenki vigyorogva figyelte a Remember Twilight-ot. Nos, végülis egy korrekt produkciót láthattunk, de ezután sem fogom otthon hallgatni a banda lemezeit.
  
  A Haggard-ra hárult a nagy feladat, hogy egy emlékezetes koncerttel kápráztassa el a nagyzenekari, csodás zenei élményre kiéhezett rajongókat. Az 1991-ben alakult, szimfonikus metalt játszó zenekar már egyszer fellépett nálunk, méghozzá a 2005-ös Gothica fesztiválon a Petőfi Csarnokban. Szerencsém volt jelen lenni az említett koncerten, ahol egy kiváló zenei élménnyel ajándékozott meg a Haggard együttese. Ez alapján már elég magas elvárásokkal tekintettem a mostani, Diesel Club-os fellépésük elé, melyet nemhogy elértek, de lazán át is ugrottak. Az itt produkált két órás Haggard esszencia olyan csodás, emelkedett és közvetlen hangulattal párosult, melyet kevés koncert tud nyújtani. Emellett a zenei előadás is első rangú volt, a 15 fős banda mindegyik tagja a maximumot hozta ki magából és hangszeréből. Asis Nasseri énekes/gitáros magabiztosan vezényelte végig a bulit, és a számok közötti hozzászólásai tovább mélyítették a közvetlen, barátságos hangulatot. Torzított gitárja és hörgései a Haggard zenéjének brutális élét adják, a nagyzenekari muzsikusok pedig a klasszikus zenei oldalt jelenítik meg. Az ének terén két hölgy: Susanne és Manuela szopránja nyújtott kiemelkedő élményt, amelyhez a pompás megjelenésük és pozitív kisugárzásuk is hozzájárult. A két zengő tenor, Fiffi és Piccolo is kitett magáért, csakúgy, mint a zenekar többi tagja. A fergeteges hangulatot mi sem jelezte jobban, mint a minden szám után szűnni nem akaró vastaps. Asis alig tudott szóhoz jutni a számok közben a tapsvihartól. A Herr Mannelig című dal közben le is jött a közönségbe: a művészlejárón lesétálva megtett egy kört a rajongók között, akik ölelésekkel, kézfogásokkal és jókívánságokkal halmozták el a gitárjával sétálgató muzsikust. A látvány terén a hangulatos gyertyafények mellett tűzfújásokat is láthattunk az egyik énekes, Fiffi prezentálásában. Továbbá humorban sem volt hiány: Asis a ráadásban játszott Napalm Death zenekar You Suffer című, három másodperces klasszikusát úgy konferálta fel, hogy ez a banda milyen nagy hatással volt rájuk, és mennyi idő volt begyakorolni ezt a számot. Az eljátszott számokra amúgy nem lehetett panaszunk, minden fontosabb Haggard szerzemény elhangzott a két órás fellépés alatt. Az 1997-es And Thou Shalt Trust... The Seer-ről eljátszották a The Day As Heaven Wept-et, a De La Morte Noire-t és az In A Pale Moon´s Shadow-t, míg a 2000-es kiadású Awaking The Centuries-ről a címadó mellett a Pestilencia, a The Heavenly Damnation és a The Final Victory hangzottak el. Az Eppur Si Muove-t a már említett Herr Mannelig-el, a The Observer-el, a Per Aspera Ad Astra-val és a címadóval idézték meg. Az idén megjelent Tales Of Ithiria című albumot a címadó mellett az Upon Fallen Autumn Leaves, a The Sleeping Child és a Hijo De La Luna képviselte. Pár apró hiányosságot, hibát ugyan fel lehet vetni, de ezek eltörpültek a koncert erényeinek fényében. Az egyik negatívum a világítással, fényekkel kapcsolatban adódott. Ugyanis ahol én álltam, ott rendkívül zavaró volt egy idő után, hogy szinte állandóan a közönség szemét igyekezték elvakítani az erőteljes fényekkel. Emellett csak a hangzásra lehetett kisebb panasz, mégpedig Asis gitárja szólt kissé aránytalanul hangosan és kásásan, de a nagyzenekar többi hangszere és az ének is megfelelően szólaltak meg.
  
  Egy igazi, varázslatos estén lehettünk jelen a Diesel Clubban, ahol a Symphony és a Remember Twilight bemelegítése után a Haggard egy olyan koncertet produkált, amire sokáig fog kellemes emlékekkel visszagondolni minden résztvevő, aki részese lehetett ennek a magával ragadó zenei élménynek.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: