beszámoló [fesztivál]  2002. augusztus 25. vasárnap   13:32

nincsen hozzászólás

   Nem tudom mi vezérelt arra az indulás előtti órákban, hogy megtekintsem e-mailjeimet, mert hogy soha nem szoktam otthon csúcsidőben netezni, de aznap reggel így tettem. A postafiókom egy olvasatlan levelet jelzett, amit a dancehall levelező lista tagjaként kaptam. Majdnem leestem a székről, amikor olvastam, hogy egy éve tartó szervezőmunka után, kettő nappal a fellépése előtt lemondta fellépését a Wailers. Gyors telefon a szponzorhoz, aki megnyugtatott, hogy lesz fellépő, igaz nem Bob Marley legendás zenekara, hanem az Egyesült Királyságban élő jamaicai Ras Ites. Kicsit megnyugodtam, hogy aztán dühöngjek, mert hogy nem igazán tudtam utána nézni a beugró zenekarnak.
  
   Másfél óra tömegközlekedés után megérkeztem a sajtótájékoztatóra, ahol nemcsak a még általam nem ismert külföldi csapatról, hanem minden fellépőről kezembe nyomtak egy kis tájékoztatót. Hosszú buszozás a sajtó jeles potyautasaival, majd nagy rácsodálkozás a helyszínre. Komáromtól vagy kettő kilométerre egy gyönyörűen kiépített és karbantartott szabadidőpark és kemping fogadott bennünket. Fejlett infrastruktúra, megfizethető étel és ital árak, széles választék.
  
   Kedves olvasó! Sajnos innentől kezdve különösebb időrendiség nélkül fogom összefoglalni a dolgokat. Ennek egyik oka, hogy a tábor ideje alatt az órám szükségtelenné vált, mert hogy nem használtam. Az ember ezalatt a négy nap alatt teljes mértékben függetlenné válik az időtől. Kicsit belassul, mindenre ráér, nem rohan sehova, mindig talál valami elfoglaltságot.
  
   Napjainkat a medence mellett töltöttük ismerősökkel, vagy éppen csapatjátékon vettünk részt (a magazin jelenlévő kettő tagja a második helyezet csapat húzó emberei voltak), vagy éppen a szomszédos Komárno-ba ruccantunk át nem revíziós szándékkal (ajánlott szépsége és megfizethetősége miatt). Mellesleg a reggeli felkelés hangulatát a szomszéd sátor igen finom ízléssel rendelkező tagjainak köszönhettük, akik 600 darabos lemezgyűjteményükkel teremtettek mindig kellemes hangulatot.
  
   Na, de beszéljünk azokról, akik miatt tulajdonképpen lementünk, és akik Komáromba csődítették azt a 6-800 fiatalt, akik a reggae kultúrával kerültek egy kicsit szorosabb kapcsolatba.
  
   A tábor programját a Ladánybene 27 legénysége nyitotta meg, akik a zenélés mellett szervezői is a tábornak. Talán nem kell különösebben bemutatnom a zenekar úttörő tevékenységét, és szívós munkáját annak érdekében, hogy biztos gyökeret verjen a reggae kis hazánkban. A koncert egyébként az elmúlt tíz év anyagából állt össze, tartalmazva a legnagyobb slágereket.
  
   Amíg a Wailers a múlt szépségeit képviselte volna a táborban, addig a Ras Ites a jövőt. A zenekar tagjai 20 év körüli srácok, akikről mostanság egyre többet beszélnek reggae körökben tehetségük, és magával ragadó előadás módjuk miatt. Ezt mi is megtapasztalhattuk, hiszen a roots és a conscious reggaet felvonultató csapat szinte lebegtette a közönséget a föld felett 10 centire, hogy aztán néha visszahelyezze őket emberi mivoltukba és mozgásra kényszerítse végtagjaikat. A több, mint két méteres énekes-gitáros hangja egyszerűen magával ragadó, szinte belénk beszélte a hitet. Őt kiegészítette a basszusgitáros hangja, de ő inkább a dinamikusabb részekben került előtérbe. A zenekart a közönség nem hagyta elmenni. Volt szerencsém a színpad mögött tartózkodni, mikor a csapat menedzsere öntött lelket a srácokba, hogy ugyanmár menjenek vissza másodszor is a színpadra. Így sikeredett több mint két órásra a Ras Ites fellépése Komáromban.
  
   Érdekesen hatott szerb Trenchtown Rockers begyorsulása éjszaka. Az 1995 óta együtt dolgozó sound systemnek már volt lehetősége nagy nevekkel együtt dolgozni, illetve a pancevoi rádióban műsoruk van. Egyébként a három fiúból álló csapat végig élvezte a tábort, és utolsó nap még örömzenéltek egyet a kisporondon. A jövőre tekintve pedig elmondhatjuk, hogy még láthatjuk majd őket, hiszen nagyon jó kapcsolatba kerültek a Love Alliance legénységével.

   A második napra a fővárosból nem elhanyagolható számú ska rajongó ruccant le a Reggae Campbe, ami előre vetített egy jó hangulatú bulit. Az estét az egy éve alakult Tigris kezdte, akik a feldolgozás számok mellett, saját szerzeményeiket is előadták. A szolnoki csapat pedig már büszkélkedhet egy idén rögzített demóval.
  
   Talán a legnagyobb várakozás a soproni Homo SKApiens fellépését előzte meg. Akikkel beszélgettem, azok mind azt mondták, hogy csak jót hallottak a zenekarról, de többségük még nem hallotta őket élőben. Na, most itt volt az alkalom, és mindenki csak nézett. A még egyenlőre instrumentális skat játszó 7 tagú banda lenyűgözött mindenkit, pedig még csak két éve vannak együtt.
  
   A CsizmáSKAndúrnak köszönhetően gazdagabbak lettünk A Kókler fellépésével. Az ország minden táján élő négytagú formáció nagyon felverette a pórt a lelkes nézősereggel, már a körbe futkálozás is beindult. Ezek után kezdhette koncertjét, a kissé átalakult CsizmáSKAndúr. Az ország talán legnépszerűbb ska csapatának fellépésén egy perc pihenő sem volt. Folyamatos tánc és ugrálás, és még nem is volt Polemic.
  
   Aztán elkezdődött a véget nem érő őrület. A szlovák Polemic egyre többször lép fel kis hazánkban, ennek köszönhető nagy népszerűsége hazai ska körökben. A zenekar remekül összeszokott, nagyon színes skat játszik, és külön romantikája van a szlovák éneknek is. Ezt hallani kell! Az estét az LB Reggae Sound System zárta RasTamás és Tb Homelock vezetésével.
  
   Harmadik napot a rock-reggaet játszó Reggaester indította. A kellemesen szóló csapat vezéregyénisége az erős hanggal megáldott énekes fiatalember volt, persze egy jól megszólaló csapattal a háttérben. Őket az Afro Magic Band követett, akik az afrikai hangszereket próbálják modern hangszerekkel vegyíteni. Számomra kiemelkedő volt a basszus gitáros teljesítménye, persze a front ember Mbaye dob alapjai sem elhanyagolhatóak.
  
   Ezután következett a tábor meglepetés zenekara a Sly Asher & The Rooters. A fergeteges roots-rock-reggaet kiválóan előadó csapat lehengerlő volt. Az énekes Sly Asher, hasonlóan a Ras Ites énekeséhez, magával ragadó volt. Engem mozdulataival olykor Bob Marleyre emlékeztetett. A vokálos lány szépsége és hangja is letaglaló volt. Általam a legjobb fellépőnek kinevezett zenekar szintén vagy kettő órát szórakoztatta a közönséget. Szerencsénk volt megismerkedni a menedzserükkel, aki kezünkbe nyomott egy demót és a névjegykártyáját. Ezekután megbeszéltük, hogy a közeljövőben egy e-mailes interjút szervezünk a magazin olvasói részére.

   Hatalmas csúszással kezdődött el a Ladánybene 27 dub projectjének a Dub 4U produkciója, ami számomra nagy meglepetéssel zárult, hiszen a végén olyan kemény junglet kaptam az arcomba, hogy majdnem kirohantam a medencébe lehűteni magam.
   Remek levezetése volt az estének a holland Love International Sound System programja.
   Nem örültünk az utolsó napnak, hiszen remekül teltek az előzök, de hát bekövetkezett. Az előző Lb27 Campben összekovácsolódott Re-G roots reggae felhozatala nagyon friss és tökéletes volt.
  
   Erre a napra is jutott afro show, amit az Afro Magicből kiváló Djoliba szolgáltatott. A leginkább raggát szolgáltató csapat egyik érdekessége a Fekete Vonatból ismert Fatima hangja, ami kiválóan illeszkedik ebbe az afro-rapbe. A lüktető produkciót az LB27 záró koncertje követte. Ahogy elkezdték a srácok, úgy is fejezték be. Valami elképesztő volt látni, hogy a négy napig pörgő szervező-zenészek, milyen örömmel mozogtak fent a színpadon. Aztán a koncert után jöhetett az egymásra borulás, a köszönetnyilvánítás egymásnak és a segítőknek, és egy kis pihenő. Le a kalappal ezelőtti az emberi teljesítmény előtt. Jó szervezők, remek zenészek, kiváló emberek.
  
   Az egész tábor zárásaképpen pedig a medence mellett hatalmas táncőrületet varázsolt a Love Alliance (Bosi és Caspar) és a vendég selekta Schepper a hamburgi Love Tankból. Nem hiába a srácok az ország vezető csapata, húzós riddemek, profi selektorokkal.
   Értékelésképpen, hogy miért megyünk jövőre! Azért, mert ez nem egy fesztivál 18 helyszínnel, multikkal, szeméttel, feketeruhás kopókkal, pénzsóvár vendéglátósokkal, elvtelen fellépőkkel, hanem egy tábor haverokkal, zöld fűvel, tiszta, kultúrált környezettel, kedves rendezőkkel és büfésekkel, alakítható főszponzorral, emberközeli zenekarokkal. Szerencsére Babylon (a nyugati világ romlott és korrupt otthona) még nem érte el a magyar reggae kultúrát, és ha a Ladánybenén múlik, akkor soha el sem éri!
  
   Big up minden fellépő zenekarnak és dj-nek, a szabadidőpark segítőkész alkalmazottainak, minden szervezőnek és a fő szponzornak, aki hallgatott az LB-re.
   Big up Bodnár Tibinek a főszervezésért!
  
   Aki szeretne családias hangulatban eltölteni néhány napot, kellemes környezetben, azzal jövőre találkozunk Komáromban!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: