előzetes [koncert]  2008. november 29. szombat   14:44

nincsen hozzászólás

  Chris Potter neve valószínűleg nem ismeretlen a honi dzsesszisták előtt: többször járt már Magyarországon, legutóbb idén nyáron lépett fel Herbie Hancock oldalán, de tartott mesterkurzust a győri Mediawave-en is. Ezúttal zenekarvezetőként mutatkozik be az A38 Hajón, saját együttesével, a két éve alakult Undergrounddal. A koncertről -az A38 hagyományainak megfelelően - televíziós felvétel készül, amit egy későbbi időpontban mutat be a Magyar Televízió.
  
  Az 1971-ben született Chris Potter a mai harmincas generáció nagy formátumú, meghatározó egyénisége. Chicagóban nőtt fel, New Yorkban él, és ez a két tény alapvetően befolyásolja jellegzetes zenei világát. Páratlanul sokoldalú és elképesztően muzikális szaxofonos-klarinétosként játéka egyfajta összekötő kapocs a keleti parti avantgárd és a mainstream között. Habár alapvetően nem fúziós zenész (saját zenekarai főleg akusztikus kvartettek), rengeteget játszott és játszik együtt a fúziós dzsessz nagyjaival, mint Herbie Hancock, Mike Mainieri, John Scofield vagy John Patitucci. Talán éppen elképesztő muzikalitása az oka, hogy rengeteget foglalkoztatott sideman, többször került „Grammy-közelbe”, elévülhetetlen érdemeket szerzett például Dave Holland What Goes Around vagy Steely Dan Two Against Nature című lemezének sikerében, illetve Grammyre jelölték Joanne Brackeen Pink Elephant Magic lemezére feljátszott szólóiért.
  
  Potter játéka, mindent elsöprő zeneisége leginkább szólóprojektjeiben teljesedik ki. Bár Potter interjúiban alapvetően Paul Desmond-t említi inspiráló elődjének, játékában inkább felismerhető a poszt-bop Coltrane-en edzett, érzelmi szélsőségektől sem mentes stílusa, mindenekelőtt a tavaly elhunyt Michael Brecker vad, staccatós menetei és viharos, magas sikoltásokba kifutó tekerései.
  
  Amellett, hogy kitűnő és technikás játékos, nagyszerű szólista és improvizatőr, zeneszerzőnek sem utolsó. Finom balladáktól csattogós funkokon át bonyolult vonósszólamokra épülő szvitekig minden műformában otthon van. És mindemellett nagyon szimpatikus tulajdonsága, hogy játéka sosem válik öncélúvá, személyisége sosem nyomja agyon a partnerekét. Kevesen jutnak el odáig, hogy már harminchat éves korukban egyfajta „pályaösszegző” lemezt készítsenek: Chris Potter pedig pontosan ezt tette tavaly, a nagy elődök előtt tisztelgő, csodaszép Song for Anyone-nal. És azt sem sokan engedhetik meg maguknak, hogy egy napon két lemezt is megjelentessenek: Chris Potter pedig pontosan ezt tette, amikor az említett Song for Anyone mellett kiadta új együttesének, az Underground-nak második lemezét.
  
  A kvartett tagjai:
  Chris Potter: tenorszaxofon, basszusklarinét
  Craig Taborn: billentyűsök
  Adam Rogers: gitár
  Nate Smith: dob
  
  Szólólemezek:
  Presenting Chris Potter, 1992
  Concentric Circles, 1993
  Pure, 1994
  With Kenny Werner, 1994
  Sundiata, 1995
  Movig In, 1996
  Unspoken, 1997
  Vertigo, 1998
  Gratitude, 2001
  This Will Be, 2001
  Travelling Mercies, 2002
  Lift, 2004
  Underground, 2006
  Song for Anyone, 2007
  Follow the Red Line, 2007
  
  Belépő elővételben: 2000 Ft, a koncert napján: 2500 Ft.
  
  Az est másik fellépője a nagyszerű hegedűs, Lantos Zoltán projektje, a Mirrorworld. A tíz éve alakult társulás nem annyira együttes, mint inkább alkalmi formációk sorozata, melyet Lantos markáns művészi koncepciója fog össze. Éteri hangulatú világzene, improvizatív dzsessz, repetitív kortárs muzsika, mindez eredeti és szokatlan hangszerelésben. A tagok a magyar dzsessz legjobb és legeredetibb zenészei közül kerülnek ki, az aktuális felállásban Dresch Mihályt Borbély Mihály váltotta, illetve Lukács Miklós cimbalmozik.
  
  A zenekar tagjai:
  Lantos Zoltán: hegedű
  Borbély Mihály: fúvósok
  Horváth Kornél: ütősök
  Lukács Miklós: cimbalom

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: