beszámoló [fesztivál] 2002. július 20. szombat 12:45
nincsen hozzászólás
szerző: CsibuHegyalja Fesztivál 2002 2002 július 10-14, Tokaj
Két éve még azzal a céllal indították a fesztivált, hogy a ciánnal szennyezett Tiszát segítsék vele, de ma már Magyarország egyik legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát. Kis kocsmák, nagy bulik, koncertek, különböző kulturális programok várták az idelátogatókat.
Az idei év legnagyobb attrakciója a Rakamazi kempinghez vezető hídról való ugrálás volt. Többszőr jelent meg egy-egy esemény-utáni rendőrség a helyszínen, de ezzel persze nem állítottak meg semmit. Többek között engem is rá akartak venni egy lendület erejéig, de nem hagytam magam meggyőzni, hisz a puszta látványa a víznek felülről is tériszonyt keltett bennem.
A legnagyobb trükköt idén egy punktól lehetett tanulni: „Hogyan nyissunk ki egy májkrémet konzervnyitó nélkül” címmel. Végy a Tisza-partról egy nagy darab követ, (minél sárosabb az alja, annál nagyobb előnyt élvezzen), emeld jó magasra, hogy a körülötted lévők minél jobban lássák milyen technikával csinálod. Majd minél nagyobb erővel (hogy az ütközési sebességet felgyorsítsad) vágd neki a konzervnek. Itt már valószínűleg kilyukad egy ponton a doboz. Innentől kezdve nincs más dolgod, csak a kenyér mellé tenni és apróbb ütögetésekkel elősegíteni, hogy az étel kitorlódjon rá. Elkészítés után törölgesd le a sárt a kenyérről. De: A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.
A legjobb sportlehetőséget idén a kenuzás nyerte. A fesztivál területe mellett olcsón lehetett bérelni, így a Tisza-Bodrog kereszteződésénél túlra is el lehetett hajókázni, ahol különböző ritka növény és állatfajok is előfordultak (vízitök, tőkés réce). Bámulatos mennyire regenerálódott a természet a katasztrófa óta...
A sátorozással volt egyedül csak a népnek problémája, ugyanis olyannyira felemelkedett a fesztivállátogatók száma, de a sátorhelyek száma maradt a régi, hogy rengeteg embernek csak napos helyen lehetett szállást találnia, ami azzal a hátránnyal járt, hogy reggel 7-8 óra felé verejtéktől perzselve az ébredés mindenképpen determinált volt. És csakis a kijelölt helyekre lehetett költözni, aki nem tett eleget a feltételeknek annak a sátrát elvitték és kereshette utána az információban.
A Krisna-sátor mint egy különcként jelent meg a rendezvényen. Eddig soha nem tudtam miért kell folyamatosan ugyanazt a sémát ismételgetniük, hogy: Hare Crisna Hare Crisna Crisna Crisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. Most fény derült rá: naponta 114-szer (azt hiszem) kell elmondaniuk egymás után hiba nélkül, hogy belevésődjön a tudatukba, ugyanis a túlvilágon amikor találkoznak a Crisnával ezt kell majd elmondaniuk nekik. Mondjuk abból a szempontból nagyon becsülöm ezeket az embereket, hogy rettenetesen egészséges életet élnek.
Az idei év legfurcsább kis sátra az antinukleáris sátor volt. Én bevallom őszintén Pakson laktam, tisztába vagyok azzal, hogy mennyire károsíthatott meg az atomerőmű az ottlétem alatt, szóval nekem ne akarják bemagyarázni, hogy sugárzom. Az rendben van, hogy be akarják záratni, de azt mégsem értem, hogy akarják pótolni azt az energiát amit ez nyújt (az ország 40%-a innen nyeri). Abban is egyetértek velük, hogy a naperőművek kevésbé szennyezőek, de mikor fog ide kis hazánkba eljutni?
A fesztivál egyik legnagyobb előnye (a rengeteg koncert és program mellett természetesen) talán a helyszín volt, amely nem csak a természeti szépségéről híres, mint már említettem, hanem a tradicionális borairól is. Aki egyszer megízleli Tokaj szívét örökké vissza fog járni ide.