előzetes [koncert] 2008. november 20. csütörtök 10:50
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrTom Jenkinson azaz Squarepusher.a Diesel-ben! 2008. november 22. 22:30. Diesel - Budapest
Bár az utóbbi években egyre több előadó jut el klubturnéi során Magyarországra, a hónap második akt records + fucktothemusic szervezése mégis különleges esemény, ugyanis ritka hogy a zenetörténet egy ilyen markáns alakja látogasson el Magyarországra.
A drumandbass, az acidjazz az idm és a jazz virtuóza, akit a géppuskaujjú basszusgitárosnak is neveznek, egy élő dobos és gépek kíséretében lép fel az E klubból átalakult új Dieselben.
Sajátos technikájával, mint pl. a kisujjal történő slappelés olyan előadóművészek, elismerését vívta ki, mint pl. Mike Patton, Bootsie Collins, Andre 3000, Tom Yorke (Radiohead), Brian Eno, Sofia Coppola, vagy Flea a Red Hot Chili Peppersből, aki Tom Jenksinsont a földön élő legjobb basszusgitárosának nevezte.
”A squarepusher szót egy régi szinonimaszótárban találtam. Először még a XV. században használták, valami olyasmit jelentett, hogy íjpuskás, mint Robin Hood. Miért éppen Squarepusher? Mert jól hangzott...”, mondta, az Észak-Londonhoz közeli kis faluból, Chelmsfordból indult Tom Jenkinson egyik vele készült interjúban. A képzett zenész, aki nemcsak a samplerek tekeréséhez ért, hiszen zeneművészetit végzett, és több hangszeren is játszik így vall önmagáról: ”Basszusjátékom elég jellegzetes. Mindig a hangszer adta lehetőségek és korlátok áthágására törekszem. Nem elégítenek ki a szimpla basszusvonalak; harmonikus zajokat, melódiákat, ütemeket akarok kihozni belőlük. Innen csak egy lépés az elektronika... A basszus eredeti rendeltetése, hogy a zenekar számára lehetővé tegye a ritmus-tartást. A dallamvilágnak viszont a billentyűs hangszerek adnak formát. Ugyanezeket a hangszereket azonban fordított szerepekben is alkalmazhatjuk.
Squarepusher nem nagyon köti magát a szokásos zenei dogmákhoz. Fejében, mint egy mozsárban apró darabra töri, ami a klasszikus és jazz zenében létrejött, majd figyelemre méltó zenei tudásával és határtalan fantáziájával olyasmikké ragasztja össze, ami a káosz és a melódia határmezsgyéjén billeg, megfelelően kiszámíthatatlan, mégis befogadható, ott bujkál benne a feloldódás lehetősége.
”Ha nincsenek konkrét ötleteim, hagyom, hogy az inspiráció és a gépek vezessenek. Később úgyis összeáll magától az egész. A káosz az elmúlt évek felettébb unalmas zenéi elleni reakció. Úgy tűnik, az elektronikában semmi sem történik, minden mozdulatlan, s ez a mozdulatlanság kifejezetten idegesít. Ezért keresem - kellő mennyiségű káoszelem beadagolásával - a másik végletet, a színtiszta őrületet.”
Arra a kérdésre, hogy a jazz, vagy az elektronikus tánczene áll e hozzá közelebb, így válaszolt:
”Nem tudom, melyik áll közelebb hozzám. A kilencvenes évek elején közelről szemléltem a techno és a hardcore-breakbeat szcéna fejlődését. Ezzel párhuzamosan - basszistaként - több dzsessz-funk formációban játszottam. Számaim e hatások természetes fúzióját adják. Sőt, ha őszinte karok lenni, tizenkét évesen, egy deathmetal csapatban kezdtem.
Tom Jenkinson egy füstös klubban basszusgitározott, amikor felfedezte Richard D. James (Aphex Twin, AFX, stb.). A kortárs elektronikus zenében járatosak tudják, hogy ez nagyjából a biztos sikerhez vezető út első mérföldköve.
”Ment a jungle, közben én basszusgitáron improvizáltam. Fogalmam sincs, mit kerestem ott, arról meg pláne nem, hogy Richard mi a fenét csinált arrafelé. Na mindegy, lényeg, hogy miután befejeztem, odajött hozzám, és egy esetleges albumról beszélgettünk. Odaadtam neki egy csomó kazettára rögzített munkámat, ő pedig kiválogatta a legjobbakat.”.
Budapestre új lemezével, a Just A Souvenirrel érkezik, melynek turnéján egy speciális csak erre az 5 állomásos turnéra kialakított, a hangra reflektáló óriás LED fal szolgál vizuálként, míg zenei téren az analóg szerkezetek és az élő basszusgitár mellett egy hús-vér dobos is elkíséri.