beszámoló [fesztivál] 2002. július 13. szombat 12:16
nincsen hozzászólás
szerző: PodravkaVOLT Fesztivál 2002 3. nap 2002 július 4-5-6, Sopron, Lővér Kemping
Harmadik nap. Körülbelül öt óra alvás után a melegnek köszönhetően a sátor kivetett magából. Ebből azaz előnyöm származott, hogy friss kenyeret kaptam a boltban, valamint az, hogy sok érdekességet hallhattam a VOLT Rádióban. Először is pont elcsíptem Johanna beszélgetését Erős Antóniával (ismert hírolvasó), ami a sztárság fogalmáról, és annak hazai létjogosultságról szólt, a szokásos általánosságokban. Értsd: itthon nincs értelme sztárokról beszélni. Délutánom ébresztőjeként hatott az orfűi pecás Lovasi András, a tiszai hajós Czutor Zoltán, illetve a kakukktojás Varga Líviusz élménybeszámolója a horgászat örömeiről és velejáróiról. A három fiatalembernek nem esett nehezére az egy órás műsort megtöltenie rengeteg iróniával, ugratással és jobbnál jobb sztorikkal és receptekkel.
Miután jól kiszórakoztuk magunkat a jól felkészült riporterek kezdték faggatni a láthatóan fáradt Palotai Zsoltot a magyar partykultúráról. Sajnos a rosszul feltett kérdésekre, csak egy szavas válaszok érkeztek, amit összességében nem túlzottan lehetett élvezni. Palotai pusztán egy nagyon érdekest mondott - ami ellentétes Naga egy nappal azelőtti állításával - miszerint a magyar partykultúra igen magas szinten áll, és fejlett. Punktum. Ha Ő mondja.
Háromkor belevágtam a koncertezésbe. Nagy izgalommal vártam a soproni Homo SKApienst, akik a ska zene indusztriális változatát vitték színre. A koncert talán a fesztivál legkellemesebb meglepetése volt, hiszen becslésem szerint több, mint 400-an szórakozhattuk végig a kitűnően szóló fellépést. Teljes összhangban volt a négy fúvós, a pengetősök remek alapokat teremtettek, és a háttérbe szoruló dobos most technikai tudásával igencsak kiemelkedett.
Úgy döntöttem, hogy felmérem az Üllői Úti Fuck teljesítményét és összevetem a nagyszínpados Back II Blackkel. A VOLT Rádió nyert. Itt ugyanis Supermanék éppen Aczél Rékát provokálták szexuális életébe túrva, valamint csak rávették, hogy a hallgatók előtt jól megmondja a véleményét Philipről (ismert műsorvezető itt-ott). Na, persze önmagában ennyi nem elég a boldogsághoz, így következhetett a léggitár verseny. A négy induló pár közül az egyik a második lépés után feldöntötte a stúdió technika jelentős részét (mikrofonok, virtuális könyvtár), a másik léggitározás helyett hörgött és egyfolytában a földhöz verte magát, illetve volt két lány akik az istenért nem vették volna le a pólóikat. Miután negyedórával a verseny megkezdése után már teljesen szét volt zúzva a stúdió, Superman és Qka Mc közösen tépték a húrokat az Élet a legjobb méreg című slágerre. Sör a fejre, póló a földre, headbangelés, torzítóra való lépkedés és stage-diving. Ez jellemezte eme két személy hatalmas sikerű fellépést, amit a We Are The World című szerzemény győztesekkel történő előadása zárt. Szerencsémre jó nagyot csúszott a Strong Deformity, így odaérhettem kezdésre. A szűk fél órában, csak a közeljövőben megjelenő Magic Syrup című album számait játszották. Annak ellenére, hogy a Süss Fel Napban ugyanezt a programot nyomták és akkor hidegen hagyott, most többször is felkaptam a fejem. Alaphelyzetben is jó dolgot a művelnek a fiúk, de Priger Zsolt dub efektjei is kijönnek, és érdekesebbé teszik a dolgot. Várjuk a lemezt!
A kényszerből elrendelt vacsora szünetem után úgy döntöttem, hogy a Quimby helyett a Korai Öröm koncertjét választom. Ahogy hallottam mindenki jól járt bármerre ment. Ami a Korai Örömöt illeti, meglepően zökkenőmentes, és hosszúnak tűnő programot adtak elő. A Másfélhez hasonlóan most is nagy erezd el a hajam volt a MultiCaféban.
Miután kellőképpen kimelegedtem és elfáradtam a táncban, úgy döntöttem megnézem magamnak a Moby Dick végét. A hazai pályán játszó zenekar kifogástalanul kiszolgálta a közönséget, és remek hangulatú bulit szolgáltatott. Nagyszerű látvány volt, hogy a hátsó sorokban kisgyerekes családok hogyan élvezték a zenét. Egyébként megfigyeléseim szerint többen töltötték a hétvégét a fesztiválon egész családostul, sokszor a tizenéves gyerekeken Tankcsapdás, vagy Moby Dickes póló díszelgett. Ez is csak a VOLT létjogosultságát, és pozitív megítélését erősíti. Mivel tavaly Szigeten voltam utoljára Csapda bulin, illetve látván a Neo koncertre beömlő tömeget, a nagyszínpaddal szemben vertem tanyát. Talán a három nap során most gyülekezett a legnagyobb tömeg. Mindenfelé csak emberek, csak emberek, csak emberek. Nem hiába a legnépszerűbb magyar zenekar a Tankcsapda. A koncert egyébként átlagos volt, mármint zeneileg, a hangulat pedig emelkedett, mint mindig. Kell ennél több?! A csöpögő eső talán, ha ezer embert indított futásnak, csak nem oszlott a tömeg. De hát nincs minden nap TCS koncert Sopronban!
Viszont mikor nagyobb szemekben kezdett hullani az égből az áldás, egyből szaporábbra vettük, de már csak a Hyperspace Arénában jutott hely. Itt dübörgött a trance, mindenki fújta fütyülőjét, majd szétvitték a basszusok az agyamat. Tudom, hogy sokan ellene vannak ezen zenei irányzatnak, de úgy gondolom, hogy némi nyitottsággal hasonló módon el lehet fogadni, mint a drum and bass-t. N, jól megvédtem a techno zenét!
Az eső következtében nagyon lehűl az idő éjszaka, a sátrak teli voltak, illetve kegyetlen fáradt voltam, így mindenki bánatára nem tudok nyilatkozni Dj. Storm-ról. Egy biztos hatalmas tömeg volt rá kíváncsi.
Egyébként egész éjjel a Hyperspace ütemeire forgolódtam, hogy aztán reggel kialvatlanul ébredjek. Csomagolás, gyaloglás, reggeli a váróban, majd négy óra utazás haza. Búcsúzás Levente barátomtól, irány az édes otthon, a hűtő, és a kád.
Összefoglalás helyett
Nagyon jó benyomást tett rám a VOLT Fesztivál turisztikai jellege, családias hangulata, valamint tisztasága.
A tábor szép helyen helyezkedett el, fenyők alatt sok pókkal és kullanccsal. Aránylag gyorsan be lehetett jutni a városba, de van bolt a közelben, ami második naptól 30%-os áremelést hajtott végre. A büfék kicsit drágák voltak, a Sopronban árult Borsodi ára és minősége fordítottan arányos volt, a kaják választéka visszafogott, áruk hmmm.., de ezt néhol kompenzálták a kiszolgáló lányok kedvességei.
A biztonsági őrökkel nem volt különösebb gond, igaz koncert közben még mindig túlreagálják a dolgokat. A tisztaság meglepően nagy volt. Látszott, hogy nagy hangsúlyt fektettek a folyamatos szemétgyűjtésre, én csak a szelektív gyűjtőládákat hiányoltam.
A legfontosabb a VOLT családiasnak nevezhető légköre. Könnyen összefuthatsz bárkivel a kis területen, könnyebben lehet kapcsolatokat kialakítani, a fellépők közöttünk rohangáltak, egy asztalnál ehettünk velük, vagy éppen együtt sörözhettünk.
Az általam legpozitívabbnak tartott dolog a VOLT Rádió létrehozása volt. Ez leginkább az ott közreműködő műsorvezetőknek, dj-knek, technikusoknak köszönhető. Remélem lesz folytatása a dolognak.
Összességében nagyon jó emlékű marad a Tizedik VOLT, és bízom benne, hogy jövőre is megéri majd több, mint 210 km-t utazni, ezért a hangulatért.