beszámoló [fesztivál]  2002. július 12. péntek   14:58

nincsen hozzászólás

   Második nap. Korai kelés, tizenegykor a közeli bolt felkeresése, majd reggelizés, és irány a VOLT Rádió. A délután kezdete képen meghallgattam Rieger Retro Johanna beszélgetését a VOLTosokkal, az egykori VOLT Magazinról, a fesztiválról, és azokról a plussz dolgokról, amik csak ezen a rendezvényen találhatóak meg (Voltfólió díj, rádió, színház, mozi). Utána a Zanzibár műsorvezetője Priger Zsolttal beszélgetett, leginkább az Asian Dub Foundationnal elkészített kislemezzel kapcsolatban. A rádióban le is adták a számokat, amiről azt kell mondanom, hogy jó, és egyedi, és színvonalas, és igényes Az Anima keveri a zenét, az ADF-es fiúknak pedig pörög a nyelvük, valamint itt-ott Judit énekhangja is hallható.
  
   A következő órában már Naga és Kevin ébredezett a látványrádió stúdiójában, ahol is Johanna a magyar partykultúráról érdeklődik a fiúknál, amiről Nagának rossz véleménye volt, leszámítva a Cinetrippet. Naga kedvét egyébként eltűnt igazolványai is rontották, amit adás közben megtaláltak, és átadták neki.
  
   Rádiózás után irány a nap első koncertje és a helyi Step on the Blues floor koncertje. Jó kis blues-rockos zenekart láthattam, egy csinos és remek énekesi tehetséggel megáldott énekes lánnyal. Megérdemelten kaptak nagy tapsot a korán kelő közönségtől.
  
   Azt terveztem, hogy végignézem a Warpigs koncertjét, de annyira nem találtam érdekesnek, hogy átmentem a nagyszínpadhoz megismerni a NoNa nevezetű valamit. A formáció a görlpávör és egy bojgrupp ötvözései is lehetne, de nem az, mert nem ugráltak megszokott dallamokra, és nem voltak hiányos öltözetben. A négy lányból és négy fiúból álló zenekar izgalommentes, és jelentéktelen dolgot vitt színpadra, ami bőven megfelelt háttérzenének a napozni kívánók számára.
  
   Gondoltam, hogy a nagyszínpaddal megtisztelt Blind Myself majd felpörget, de felemásan battyogtam el a koncertről. Látványosan sok problémával küszködtek beállásnál, ami a megmaradt a későbbiekre is. Nem elég, hogy nem jött el a sampleres, volt két húr szakadás is, de amikor játszottak, akkor kijött a tudás. Változatos, meglepő fordulatokat hozó számok teli energiával, de hát az a sok baki Nagyon sajnáltam a fiúkat, de tényleg.
  
   Gondoltam, Colorstaron, majd helyre állítom lelki békémet. Pont odaértem kezdésre, ahol is egy merőben új kép fogadott. Pityesz helyett új basszeros, illetve teljesen új tagként sampleres állt a színpadon. Ezek a változások szerencsére nem ártottak a zenének, így a szokásoknak megfelelően alakult a koncert, sok táncolóval és bólogató emberrel.
  
   Nem adtam fel azon reményemet, hogy aznap egy hibátlan rock koncertet hallgassak végig, így Freshfabrik koncertre indultam. Szerencsére csúszás volt a nagyszínpadon, így nyugodtan végig nézhettem, amint az Ozomatli basszerosa, harsonása, ütőse, és szövegelő embere miként kosárlabdázik le egy fiatal srácokból álló csapatot a pályáról. A Grammy-díjas tagok minden nagyképűség nélkül, nagyon bohéman játszottak, sok szövegeléssel, és pacsival egybekötve. Ki tudja mióta vártak ilyen lehetőségre a hosszú utazás alatt.

   Tehát Fabrik. Az első két számot még csak bólogatva hallgattam, ezután úgy döntöttem, hogy belevetem magam a tömegbe, amit annak örömére tettem, hogy a srácok csak régi számokat nyomtak, ellenben a Sport Szigeten hallható erőtlen, rosszul hangosított új produktummal. A mérleg: egy provokátor kivezetése a tömegből (amit középsőujjának tartósan Pityesz felé való mutogatásával érdemelt ki), három személy elsősegélyben részesítése, iszonyú por, rengeteg esés, a fesztivál eddigi legnagyobb zúzása.
  
   Az Ozomatli hosszú beállását pihenésre, és a zenekar hatalmas hangszerállományának szemrevételezésével töltöttem. A beállás sem telt tétlenül, hiszen a délután folyamán kosarazó srácok még most is szórakoztatták az érdeklődőket. Végre bekonferálták az Ozomatlit, amikor krisna vonulásra emlékeztető dologra figyeltünk fel. A zenekar ugyanis a nagyszínpadot megkerülve oldalról a közönség között vonult bele ütős, és fúvós hangszerekkel a kezükben, hogy utána a színpadra érve kezdetét vegye a másfél órás karnevál. Az Ozomatli zenéjének alapjait a hip-hop, a salsa, a funky adja, de megtalálhatóak benne a ska jellegzetességei is. A tíz tagú formációban három ütőhangszeres (olykor négy is) adta a zene alapritmusait, amit a sokszor teljesen egységesen mozgó, táncoló, olykor pedig kautikusan fel-alá rohanó zenekar közvetített a közönség felé. Hogy ne csak a zene miatt maradjon emlékezetes ez a koncert, arról úgy gondoskodott az amerikai-mexikói banda, hogy a végén, a mozdítható akusztikus hangszerekkel a kordonon átmászva, a biztonságiak gyűrűjében kijöttek a tánctér közepére, ahol iszonyatos finálét adtak, majd ahogy bejöttek, úgy távoztak. Az Ozomatli több mint egy zenekar! A benne zenélő srácok élvezettel nyúlnak hangszereikhez, élvezettel énekelnek, és hihetetlenül közvetlenek az egyszerű néppel szemben is. Példa erre az együttes basszerosa, aki az éjszak jelentős részét 4-5 magyar sráccal beszélgette végig, illetve a szövegelő afroamerikai srác, aki átment a Freestylers djz előadására, ahol a színpadon nyomta tovább, mint Mc!!! Ezzel az őszinte hétköznapiasságukkal láthatóan sok rajongót szereztek Sopronban, hiszen folyamatosan érdeklődtek egymástól az emberek a cd-k felől, illetve a zenekar eddigi tevékenységéről. Sajnos, csak a végére értem oda Dubcity Fanatikznak, így lecsúsztam az utóbbi idők legérdekesebb zenei világát közvetítő produkcióról.
  
   Az éjszaka folyamán volt szerencsém látni a már előbb említett angol nu skul tánczenekar fellépését, ami remekbeszabott volt. Elnyomták a létező összes partyra való számukat, zárásképpen pedig Prodigytól ismert Out of Space ragga alapú számot.
  
   Jutasi Tamás a Multi Caféban táncoltatta a nagyérdeműt, míg a ElektroVolt Színpadon Palotai pakolta a bakeliteket. A már említett útitársam Levente beszámolójából tudom, hogy jól sikerült a Nyers koncert, volt két húrszakadás, illetve kettő Animal Cannibalsszel előadott szám is, és persze az elengedhetetlen Czutor kellék az Egri Bikavér is.
  
   Hajnalban az órámra tekintve, azon gondolkodtam, hogy repült el ilyen gyorsan az idő. Ezen rövid aktív gondolkodás alatt jól el is fáradtam, így bebotorkáltam a sátramba. A nap történéséhez tartozik még, hogy reggel hat körül egy fiatalember vétette el lakhelyét, és hozzám nézett be, de sajnálatára közölnöm kellett vele, hogy ahol fekszem az bizony az Én sátram.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: