magazin [cd]  2008. október 23. csütörtök   13:26

nincsen hozzászólás

  A korong Sing For You című pörgős nyitó dalával, Tracy Chapman, aki immáron 20 évet töltött el a zenei szakmában, tömören, de nagy szeretettel tekint vissza arra, hogyan is alakította a zene az életét. Nyolc, eddig megjelent stúdióalbumán mindig is jelen volt az, ami a leginkább foglalkoztatta: főként a világ politikai, illetve szociális problémái és a magánéleti krízisek kerültek a középpontba. Elegánsan ötvözi a kis együttesre írott hangszerelést a hatalmas érzelmekkel, és a tizenegy dalban felfedi az album címéül választott gondolat jelentésének minden árnyalatát, legyen az aggasztó vagy reménykeltő.
  
  2005-ös, Where you live című lemezének felvételei alatt Chapman fogadott otthonában, San Franciscoban maradt.
  Ezúttal viszont két hónapot Los Angelesen töltött a társ-producer Larry Kleinnel és a változatos korú, ám igen keresett session zenészekből összeállított csapattal. A felvételek a legendás Henson Stúdióban készültek, mely egykoron Charlie Chaplin tulajdonában volt. Ez a stúdió nagyon sikeres helyszínnek bizonyult Chapman karrierjének e fontos pontján: a ház, ahol 1992-ben a Matter of the Heart készült, most több stúdiónak ad otthont, melyekben sok olyan művész dolgozik, akikkel Chapman korábban együtt dolgozott vagy találkozott. Olyan volt, mintha újra vettük volna a This Is Your Life-ot. Mindenhol olyan emberek voltak, akiket ismerek valahonnan. emlékszik vissza.
  
  Tulajdonképpen Klein (aki 2007-ben Grammy díjat kapott mint producer, mivel Herbie Hancock River: The Joni Letters című lemeze az év albuma lett) játszotta fel a basszus szólamot Chapman debütáló albumán és az azt követő, Crossroads című lemezen is. Remek zenész, és nagyon vicces is, erre mindig emlékeztem. A stúdiókban töltött évek után rájöttem, hogy maga a folyamat ugyan annyira fontos mint a végeredmény. Szerettem volna magam jól érezni a felvételek alatt, és nagyon jó, amikor ott van valaki, aki felfedezi a humort egy olyan helyzetben is, amikor te éppen stresszes vagy, és mindenki számára perspektívát tud mutatni. Larryvel ez mindig sikerül. mondja Chapman.
  
  Klein rábeszélte a billentyűs Larry Goldingset (John Mayer, Madeleine Peyroux) és a dobos Steve Gaddet (David Sanborn, Paul Simon), hogy csatlakozzanak a csapathoz, miután megtudta, hogy a páros éppen befejezett egy turnét James Taylorrel. Hozzájuk csatlakozott a veterán gitáros Dean Parks (Michael Jackson, B.B. King). Néhány dalban a dobos Joey Waronker (Beck, Nelly Furtado), a billentyűs Rob Burger (Norah Jones, Rufus Wainwright), és a gitáros Joe Gore (Tom Waits, PJ Harvey, the Eels) is zenéltek. Valójában Chapmannek megadatott a lehetőség, főként élőben a stúdióban, hogy két különböző csapattal, egyikben nagy öregekkel a másikban pedig a fiatal titánokkal játszhasson együtt, úgy hogy a basszust mindig Klein biztosította. A sokszínű felállás ellenére a végeredmény egy egységes, harmonikus hangzás. Szinte végig érzékelhető a finom, érzékeny groovos hangzás, az A Theory-ben pedig fellelhető egy izgalmas rezgés.
  
  A régi rajongókban a Sing For You olyan érzéseket ébreszthet, mintha azt a Chapmant hallanák, aki izgalmas, nyílt hangjával 1988-ban szinte a semmiből tűnt fel és alapjaiban rengette meg a rádióadókat és az MTV-t elbeszélő képességével, és a szociális problémák iránt érzékeny énekes-dalszerző mozgalom újjáélesztésével. Chapman viszont sokkal korábbi időkre nyúlik vissza ezzel a dallal, mélyebbre tekint. Az emberek azt kérdezték, kinek szól, kinek énekeltem. Nekem pedig sok olyan alkalom jutott eszembe, amikor vagy valaki énekelt nekem, vagy pedig én énekelte például egy dalt a rádióban a testvéremmel vagy a barátaimmal, vagy a kocsiban dúdoltam vagy egy buliban táncoltam. Akár egy szülőről is szólhat, aki a gyermekének éneke. Ez mind az eszembe jutott.
  
  Néhány dallal kapcsolatban talán az lesz a hallgató érzése, hogy túlságosan önéletrajzi ihletésű, de Chapman mindig egy nagyobb célt tart szem előtt, mely összeköti őt a közönséggel. A Thinking Of You egy olyasvalakit mutat be, akinek teljesen elvette az eszét a mániákus, viszonzatlan szerelem. Elképzeltem egy tudóst, akinek ez a problémája, és ki kell találnia valamit, hogy el tudja viselni, és az összes ilyen tudományos megoldás eszembe jutott, amiket ez a személy felhasználhatna, hogy leírja szorongató helyzetét. A világ bizonyára lapos, jelenti ki elhagyatottságában, hiszen ha másképp lenne, a szerelme már visszaért volna hozzá. Sokkal inkább játékos viszont a szédítő kabaré-jazz dal, melynek címe I Did It All. A dal hitetlenkedve csodálkozik rá a magamutogatásra, amint egy koktéltól nem igazán tisztán látó ember megpróbál valakit elkápráztatni a nem-is-annyira-felháborító életével.
  A túlélés az Our Bright Future fő, és igen fájdalmas témája. A For A Dream meghatóan mesél egy ki nem mondott családi tragédiáról. Kevésbé szól arról, hogy milyen körülmények között következett be, mert sokkal inkább a narrátor azon elhatározására fókuszál, hogy tovább fog lépni. Nem mondom ki nyíltan, hogy mi történt ebben a családban, csak érzékelni lehet, hogy valami tragédiáról van szó. A szereplő, ahelyett hogy összeroppanna a teher alatt, inkább megpróbálja elrendezni, és eljutni odáig, hogy el tudja viselni és tudjon élni vele. Bár megkérdőjelezi vagy tudomásul vesz ami történt, de képes rá, hogy tovább lépjen, és túlélje. A The Last Person on Earth-ben a főhős teljesen egyedül marad, elhagyatottan, miközben a víz szintje emelkedik körülötte és veszélybe sodorja az életét. Részben a Katrina hurrikán inspirálta ezt a dalt. meséli Chapman. Mindenki látta, mi történt New Orleans-ben, az emberek magukra maradtak, hogy küzdjenek az életükért, egy olyan krízis helyzetben, amikor nagy szükség lett volna a segítségre.
  
  A Something To See (No More War) szinte sóvárogva hasonlítja össze a világ jelenlegi állapotát azzal, amilyen lehetne. Chapman először úgy álmodta meg a hangszerelést, hogy inkább egy himnusz szerű rock dal lesz,, de a végső változat egy lágyabb, de nem kevésbé gondolat ébresztő dal lett. Nem tudom, hányadik felvétel volt, de játszottuk, és úgy éreztem, ez így jó. Bármit is képzeltem el, az még mindig a fejemben volt, de rájöttem, hogy egy olyan változatát csináltuk meg a dalnak, mely segített kifejezni az érzéseket és a szöveg tartalmát még teljesebben. Bár soha nem gondoltam rá tudatosan akkoriban, mégis a Staples Singers-re emlékeztet. Midig is imádtam a Staplest, a lemezeik hangzását, és az érzelemvilágát. Teljesen be tudták vonni a hallgatót, lefoglalni a gondolatait a lemezeik hangzásával. Miután egy kis ideig együtt éltem a dallal így, rájöttem, hogy zeneileg ez a jó megoldás. Nincs benne semmi, amit megváltoztatnék. Ez egy csendes könyörgés vagy ima.
  
  Az album befejezése után Chapman elkezdett felkészülni Európai szóló turnéjára, mely az első az elmúlt tíz év során. Amikor az egész színpadot uralja, eszünkbe jut, miért is tudott úgy elbűvölni mindenkit húsz évvel ezelőtt. Az Our Bright Future kérdéseivel, kihívásaival és a reménnyel a jobb idők eljövetelével kapcsolatban megmutatja, hogy mi az, ami miatt mindig visszatérünk hozzá.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: