A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál egyik nagy feltűnést keltő meglepetése a Rachel esküvője (Rachel Getting Married, hazai bemutató 2009 eleje) volt, amely az eddigi visszhangok szerint akár az Oscar-díjig is eljuttathatja főszereplőjét, Anne Hathaway-t. A filmet a legendás rendező Sidney Lumet lánya, Jenny írta, aki a film kapcsán azt is bevallotta, hogy az átlag amerikai családban játszódó történet jó néhány részlete a saját gyerekkorából származik: vagyis csupa nagy művész az eredeti hőse. A filmbeli örömapa és a vőlegény az esküvő délelőttjén tüzes mosogatógép-berakodási versenybe keveredik, melynek során igazán elszabadulnak az indulatok. Az írónő azt mondja, hogy kislánykorában, a hetvenes évek elején Sidney Lumet és barátja, az ünnepelt koreográfus, Bob Fosse kezdett hasonló erőpróbába. Fosse mindig szuperelegáns volt, mindig tetőtől talpig feketében járt, apám otthon általában zsírfoltos melegítőt viselt. Fosse feljött hozzánk, látta, hogy apa hogyan rakodik be a mosogatógépbe, és kioktatta: szerinte sokkal több edény is sokkal gyorsabban bepakolható. Erre persze apám mondott neki valami nagyon csúnyát, azután órák teltek azzal, hogy ez a két felnőtt férfi, két sikeres nagy művész stopperrel a kezében ki- és bepakolta a piszkos tányérokat. Komolyan zavarba ejtő volt. De a Rachel esküvője-be pont passzolt.