hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2002. január 22. kedd   15:23
nincsen hozzászólás

szerző: Móni
Világveleje Fesztivál 2002
2002 január 18, Almássy tér

   Lassan hagyomány, hogy a kettessel kezdődő évek a Világveleje Fesztivállal indulnak. Igaz, az első még Világeleje volt az akkortájt világvégét jósoló előrejelzések kontrázásaképpen. Az előző kettő zenei vonalára az eklektikusság jellemző, a mostani inkább homogénebbre sikeredett ilyen szempontból, ami egyáltalán nem baj.
  
   A hagyományokat követve a rendezvényen a szórakozás mellett a kultúra is helyet kapott, képzőművészet és film formájában, bár a bemutatott filmmel kapcsolatban fenntartásaim voltak. Az emeleten kiállítást rendeztek fiatal alkotók műveiből. Volt teaház is, ingyen pogácsával, direkt az antialkoholisták részére, csöndes elvonulásra és beszélgetésre s egy kis videónézegetésre (az ezen az oldalon letölthető videók kerültek levetítésre).
  
   A programok hatkor kezdődtek (sajnos nem tudtam ott lenni az elején), a korán érkezők megnézhették a Vissza a jövőbe című filmet. Annyira nem is bánom, hogy ezt kihagytam.
   Valószínűleg most sikerült pontosan kezdeni a koncerteket, ugyanis teljesen lemaradtam az első két fellépőről (szerencsére a fotós nem, így a fotóalbumban azért meglehet őket is tekinteni a többi fellépő mellett). Nem vagyunk ehhez hozzászokva, kivéve talán az Euroconnections-on és a Bluepop-on, amit mindig jó korán elkezdenek. Egyébként először a Nulladik Változat játszott, majd Dévényi Ádám. A Nulladik Változat amúgy egy úgynevezett dark zenekar, és párszor találkoztam már velük. Dévényi Ádám pedig költő is, nemrég jelent meg verseskötete.
  
   A Műszaki Hibára szerencsére odaértem, ők megint nagyon jók voltak. Még egy kis tüzijátékot is varázsoltak a színpadra, amin teljesen meglepődtünk, pedig már hozzá lehetett szokni az országimázs-építési munkálatok ideje alatt (igaz, nem az Almássy-n). Az énekes lánynak el volt törve a lába, begipszelték, és szegénynek végig kellett ülnie a koncertet a színpadon. Ezúton is jobbulást kívánunk!
  
   Utánuk következett Balanyi Szilárd meglepetés-zenekara. Őt a Quimby-ből már jól ismerjük, állítólag a lányok harmadik kedvence Tibi után (Lívius meg a kettő között) . Eddig mellékszerepet játszott, most valószínűleg előtört belőle az önmegvalósítás igénye, és énekesként is kipróbálja magát. Szerintem picit próbálkozás szagú volt az egész, kicsit langyosnak tartottam a produkciót. De fejlődőképes, úgyhogy nem kell elkeseredni! Ez a megállapítás egyébként próbált elvonatkoztatni attól a ténytől, amitől oly sok ember nem tudott elszakadni, azaz, hogy a zenekar tagjai egytől egyik profi zenészek. Sokan a zenekart a Quimby-vel hasonlították össze. Én próbáltam úgy tekinteni rájuk mint egy vadiúj zenekar első nyilvános szereplésére. A formációban egyébként a Hiperkarma és az Üllői Úti Fuck is képviseltette magát egy-két taggal, de ott volt Lívius is. Nagy közönségük lett, valószínűleg az elvetemült Quimby-fanatikusok, akik a Halmazállapot című lemez hallgatásakor majd emlékezni fognak 2002. január 18-ára. Ilyenkor örülök, hogy a fesztiválokon nem jut sok idő egy zenekarra.

   A Balatonra nagyon kiváncsi voltam, főleg miattuk jöttem. Szerettem volna végre egy normális, hosszú koncertet hallani, de sajnos ez megint nem jött össze. Bár lehet, hogy ez nem az ő hibájuk. Nagyon jó az Európa Kiadó, meg a Neurotic, de szeretnék már végre több saját számot hallani, mert azok is ugyanilyen jók. Egyébként tetszett volna az egész, jól indítottak, csak olyan érzésem van, mintha mostanában mindig valahol a közepén hagynák abba. Persze örülök, hogy végig a Víg Mihály énekelt (mert nem mindig volt így), meg hogy megint hallottam a Rocktérítőt és egyáltalán annak, hogy még vannak itt néhányan a 80-as évekből, de boldogabb lennék, ha több lenne a Balaton. Lehet, hogy csak telhetetlen vagyok, vagy rosszul érzékeltem az időt, és nem is volt rövid, de nekem úgy tűnt.
  
   A hatodikként fellépő Pál Utcai Fiúk sem mai zenekar. Jól megvárakoztattak minket az utolsó albummal, meg nem is koncertezik agyon magukat, ezért illik legalább ilyenkor megnézni őket. Lecsónak elég furcsa volt a hajszíne, a hangja viszont szerencsére nem változott. Játszottak sok régi, meg új számot, nem írom le, miket, mert unalmas lenne és nem is emlékszem. Ilyenkor nem örülök, hogy a fesztiválokon nem jut sok idő egy zenekarra.
  
   Utoljára a Heaven Street Seven játszott, a középiskolások és a tinilányok kedvence. Ők a brit pop-ban vannak otthon, néha angolul, de mostanság főleg magyarul. Még feldolgozásaik is vannak, pl. egy olyan sláger is, mint a „Ne nézzen úgy rám, a gyönyörű szemével...” kezdetű. Jó kis bulizenekar, és még szórakoztatóak is, őket még a kereskedelmi TV-k is szeretik. Hívják is őket mindenféle rendezvényre, mert még a lusta közönséget is megtáncoltatják. Most valószínűleg készülnek valamire, mert egy ideje néhány új számot is hallani tőlük. Szeretem a zenéjüket, csak a szövegek túl egyszerűek, de legalább könnyű őket megjegyezni.
  
   Az egésznek kb. 4-fél 5 körül lett vége, aztán mehettünk haza. Ha pár szóban össze kellene foglalni, milyen volt a fesztivál, nem tudnám. Szerencsére nem is kell. Általában tetszett, néha nem, de ez már a saját problémám. Kíváncsi vagyok a következőre.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Feszt.Hu

 programajánló: 
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
2024. november 25.
Metallica program az Apocalpytica-tol a Barba Negra Red Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 rock the nation    angerseed    winterfylleth    kate nash    lourdes    lou reed    shrinebuilder    kyle eastwood    stian westerhus    kéknyúl hammond band    animid effect    margaret island    ian gillan    von hertzen brothers    adrian brody    andy irvine    thin lizzy    ease of disgust    lo fi stereo    the idoru    mayhem    john mayall    communic    avatarium    bohemian betyars  

r50
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!