beszámoló [koncert] 2002. augusztus 12. hétfő 11:47
nincsen hozzászólás
szerző: life.love.regret.The Blamed, Point Of No Return, Cathode, Noise Toy Süss Fel Nap, 2002 július 30
Nem tudom hogyan fogalmazzak úgy, hogy ne sértsek meg senkit sem, de ez a koncert kifejezetten NEM volt jó! Ugyan az 5 zenekarból 2 úgy ahogy bejött, a többi kritikán aluli volt.
A kezdő banda egy project volt, aminek még a nevét is elfelejtettem. Az igazat megmondva nem sajnálom. Olyan volt, mintha egy borzasztó Fuel kópia játszott volna pár nem eléggé összepróbált számot... Nem tudok többet mondani róluk.
A következő banda a német Noise Toy volt. Először is, nem szeretem, ha egy zenekar azzal akar kitűnni, hogy valami egyenruha féleséget öltenek magukra. Másodszor a Noise Toy zenéjét két olyan zenekaréhoz tudnám hasonlítani, amit ki nem állok, mégpedig The Nation Of Ulysses és The Make Up. Én nem szeretem ezeket a zenéket és ezáltal furcsa lett volna, hogyha be tudtam volna fogadni az ő szettjüket. Rosszul is szóltak ráadásul. A szinti borzasztó hangos volt, ami elnyomott egy csomó mindent. Rosszak voltak. Bocsi srácok, de ez jobb mintha hazudnék...
Az őket követő holland Cathode viszont egészen jó volt. Szeretem azt, amikor dühös fiatalok, dühös zenét csinálnak. A muzsikájukat a His Hero Is Gone-hoz és a Catharsis-hoz hasonlítanám, bár amit ők csináltak az durvább volt mind a két említettnél. És volt mondanivalójuk! Végre! Fellélegeztem, mert az előző két banda csak butaságokról próbált meg magyarázni valamit, és a Cathode-éknak pedig volt egy komoly politikai üzenetük, ami szerintem fontosabb, mint arról magyarázni, hogy mennyi igazság van a bibliában. Mindegy... Érdemes őket ill. a zenéjüket felkutatnod, hogyha érdekel olyan zene, ami dühös mint az állat és mégis hihetetlenül fogós.
A brazil Point Of No Return folytatta a fellépők sorát. A vegan straight edge banda három énekessel és egy olyasmi chugga-chugga metál-core zenével állt elő, aminek ismertebb készítői olyan zenekarok, mint pl az Earth Crisis, a Hatebreed stb. Mégis élvezhető volt amit produkáltak, mert őszinték és egyenesek voltak és olyan témáról beszéltek, amivel meg lehetett fogni a közönséget (szerintem). A braziliai szociális helyzetekről és hasonló érdekességekről tartottak előadásokat a srácok. Számomra lenyűgöző volt. Imádtam azt, amit ők csináltak. Nagyon rendesek, nagyon lelkiismeretesek, nagyon őszinték, nagyon... sokáig sorolhatnám az őket magasztoló jelzőket.
Végül következett az éjszaka csalódása, a The Blamed nevű keresztény trió. Bármennyire is szeretnék, nem tudok semmi olyat írni, ami tetszhetne a rajongóiknak. Amint az kiderült, az első zenekarban éneklő és gitározó srác ugyanaz, aki a Blamed-ben is ugyanezt a posztot tölti be. És kb. ugyanazt tudom rájuk is mondani, mint a projectjükre. Borzasztó Fuel kópia. Hozzá kell tennem, hogy a Fuel egy borzasztó jó zenekar volt... De sem a Blamed, sem a project-jük nem tudta megütni a szintjét. Szóval csalódtam bennük. Nem vagyok oda a keresztény bandákért, de ezt a nézetemet félretéve mentem el a bulira. Adtam egy esélyt nekik, de nem sikerült megszeretnem a The Blamed-et.