szerző: life.love.regret.Fallen Into Ashes/Avery (D), Seven Days Of Samsara (USA) 2002 május 28, Süss Fel Nap
Először is szeretném közölni, hogy sajnos ezek közül a zenekarok közül csak a budapesti Fallen Into Ashes-t sikerült látnom. Ezért kértem meg Pándi Balázst, hogy segítsen megírni nekem ezt a beszámolót.
Tehát. Az eredetileg meghirdetett felállásból a Buried By Time zenekar kiesett valamiféle ok miatt. Erről nem tudok... Az első zenekar a budapesti srácokból álló, Fallen Into Ashes névre hallgató, dallamos és ugyanakkor metálos zenét játszó banda volt. Róluk amit érdemes tudni, az az, hogy nemrég jelent meg a „solely dreaming....” címre keresztelt lemezük egy osztrák kiadó (Burning Season recs.) jóvoltából. Ezen a lemezen öt dal található, remek felvétel, remek stúdiómunka (bár ez a
része a lemeznek inkább a HSB-s srácoknak köszönhetik...). A koncertjük pedig olyan volt mindig. Ami nekem mindig furcsa a Fallen Into Ashes fellépéseiben az a szerepekre bontott dolog. Úgy értem, végignézek a srácokon és azt látom, hogy mindenkinek megvan a ráosztott „szerepe” és azt mindig muszáj játszani. De hát én ebbe nem akarok beleszólni... Ez az ő dolguk. Szóval visszatérve a koncertre, az összes lemezen lévő számot eljátszották, plusz még pár újat is. Utóbbiakra
jellemzőek, hogy még több dallamot és talán még több durvulást próbálnak belepréselni a muzsikájukba. Egyébként jól szóltak, bár talán az ének egy kicsit túl volt hangosítva...
A Seven Days Of Samsara jött zúzott egy becsületesett, de semmi több. Jó volt látni őket, de hiányzott az a plusz, ami benne van egy Locust, Zu, Song Of Zarathustra, stb. fellépésben.
És jött az est fénypontja, a berlini Avery. Aki szereti a Botchot és a Hellacopterst az biztos nem rontja el a gyomrát azzal ha a kettőt összekeveri. Mocskos, zajos, beteg rock n roll a javából. Köröket vernek mind egyediségben, mind intenzitásban a Samsarára. Hihetetlen! Kazánnal pedig nyomtuk a flaszteren keményen!