beszámoló [fesztivál]  2008. szeptember 16. kedd   10:25

nincsen hozzászólás

  A lehengerlő Maiden koncert után némileg kis űrt támadt, hogy ki merre. Mi haza. Kihasználtuk az utolsó néhány órás nyugodt éjszakai alvást, mert biztos volt a ránk váró komplett ötnapos őrület, mely idén se maradt el. Na, pont ezért szeretjük a Szigetet.
  
  MGMT produkciója annyira könnyűnek tűnt, mint a hélium mármint a zenéjük. Nekem túlságosan is az volt. Talán a lagymatagságuk és a kisugárzásuk hiánya miatt csak szemlélődtem a produkciójuk alatt, mert izgalmas dolgot és plusz többletet nem kaptam tőlük, de nem ám. A legnagyobb mellélövés az volt, hogy nem a Wan2-n léptek fel, illetve hogy nem az Anti Flag és a Flogging Molly között léptették fel ezt a kicsit elcsúszott indi alapra építő tiniknek való csapatot. Nagy kár, hogy így esett. Nem rossz ez a csapat, de azért ott van az a fránya ízlésficamuk, ami meggátolta, hogy meg szeressem őket. Talán a következő fellépésükön. No igen, azt, hogy az Anti-Flag elsőnek nyitotta meg a fesztivált, szintén nem tartom szerencsés dolognak, mert az a cirka húsz éves harcos és nem utolsósorban Bush politikája ellen fellépő punk csapat többet érdemelt volna, ha már a hőség adott volt, akkor a korai 15 órás kezdés ne legyen az. No de mindegy, mert Flogging Molly úgy érzem, nem kicsit kárpótolt bennünket. De mit is lehet mondani erről a veretes ír csapatról, akik a nagy tócsán túl Los Angelesben élnek és annyira írek, mint Dublinban bárki, de leginkább Dave Kingről mondható el. Nagy ivók, és mi mással köszönthették a nem véletlenül összeverődött közönségüket, mint Guinness sörrel. Micsoda stílusosság. Remek hangulatban és még remekebb dalokkal szórakoztattak bennünket, volt itt Drunken Lullabies, Salty Dog, Devil´s Dance Floor, valamint a legújabbról a Float, Requiem for a dying song és sorra a többiek. Vehemens írizmus és kiváló melódiák mellett az előadás sem maradt el a Flogging Molly albumain megszokottól. Sokszor szeretném még őket látni és egyet koccintani velük. A kis csúszással kezdődő Alanis Morissette se volt rossz, csak a Flogging Molly után nem éppen jött be. Pedig a bájos Alanis most is ott van a toppon és a dalai is, mint az Ironic, Thank you, Uninvited Akik látták őt ezen a nem túl hosszú fellépésen, nem panaszkodhattak.
  
  A programbőség miatt egy kicsi Cash és Elvis is becsúszott a képbe Volbeat képében song Sad Man´s Tongue, I only wanna be with you, the human instrument, Radiogirl, stb.
  Csak hogy a Hammerban a hangosítás semmit sem változott, pedig a Volbeat alaposan rácsapott az asztalra, hogy oszt itt rend legyen. Mi hallottuk a tragédiát kb. 32 mélynyomó képében, hiába. Dübörgött az Lucifer adta, de tiszta és érthető az biz nem volt, még az Avantasia alatt sem. Pont ezért ugrottam át a távolság mint üveggolyó- a Wan2-ra egy kis varázslatért. A franciák tudják és értik a lényeget, mert amit nyomtak, az nagyon a helyén volt - igaz anyanyelvükön nyomták a lényeget, de ebben volt valami művészien megkonstruált, mint a Voyage immobile, The Procussions-ban, vagy éppen a smile-ban. Mindenesetre, aki látta őket, az nem csalódhatott, sem a sátor mérete miatt, sem a hangosítás, pláne nem a Hocus Pocus miatt. Az igazat megvallva az utánuk jövő Delinquent Habits is alaposan feltette a lécet, egészen 3 m magasra, de nem azért, mert ez a három rossz arcú látszólag Los Angeles-i, de inkább mexikóiak, 100 pohárszámra osztották szét a tequilat a közönségnek, akik már tudták a lényeget, hogy ez a buli is izzasztó lesz. És nem tévedtek. Osztották az észt, és nyomták a sódert, nomeg a Tres Delinquentes, Return of the Tres, Sick Side Drop és Feel Good-ot is. Így hajnal felé is vissza az alapokhoz Lovasi és Leskovics által fémjelzett Kiscsillag projectje. Úgy érzem, hogy magáért beszél és megtalálható benne, ami elveszett a Kispállal. Talán ami még ennél is jobb, hogy Lovasi Leskovics egymás mellett nyomja gitáron, nomeg a Fishing On Orfű, Ha én lennék, Van-e szándék és netán a Tűkön táncol.
  
  Utazó
  
  A Sziget első napján kánikula és por várta a kiéhezett fesztiválozni vágyókat, de így rögtön az első napon megérte korán kilátogatni a Nagyszínpadhoz, hiszen háromkor már az Anti-Flag játszott. Az amerikai banda már jó pár éve a színtéren van de Európában igazán nagyot csak a legutóbbi lemezükkel sikerült robbantaniuk. Minőségi politikus punk muzsikájukban megvan minden, ami a fiatalság számára fontos lehet: mondanivaló (elég keményen) és remek nóták. Még így egészen korán sem sikerült kedvünket szegnie a hőségnek, hogy élvezzük, amit látunk és hallunk és állítom, hogy a jelenkor legjobb punk zenekarai közé tartozik ez a pittsburghi négyes. A srácok többször is hosszasan kikeltek Bush és az USA ellen egy-egy szám között, amivel nem kis sikert arattak a kb. tízezres hallgatóság körében. Ha rajtuk múlott volna, még egy gyerek kórussal is kiegészítették volna műsorukat, csak hát a technika ördöge közbeszólt, így abból semmit sem lehettet hallani. Nem számít, mert így is tökéletes nyitást láthattunk a Nagyszínpadon, reménykedve a hasonló folytatásban.
  
  Az MGMT fellépéséről sikerült lemaradnom valahogy és csak a Flogging Molly kezdésére küzdöttem vissza magam a fesztivál legnagyobb színpada elé. Mikor idén tavasszal promóciós okokra hivatkozva lemondták az amerikai írek az A38-as hajóra tervezett koncertjüket, azt gondoltam hosszú időbe telik mire sikerül őket végre iderángatni. Szerencsére tévedtem és így igaz még mindig súlyos melegben, de jóval nagyobb tömeg előtt játszhattak mint az elmaradt hajós bulin az megoldható lett volna. Amerikában rengeteg ír hagyományt őrző rock zenekar jött létre, melyek közül a punkos folk Flogging Molly a leggaranciálisabb név a sikerre. Leginkább a Float album számait nyomták Mollyék, de azért bőven akadtak dalok a korábbi lemezekről is, melyekre egyaránt jellemző, hogy hatalmas buli nóták. A lendületes punkos gitártémákat hegedűvel ötvöző muzsika egyszerűen mindenkit táncba hívott, már csak a whiskey hiányzott (?) az emberek kezéből/gyomrából.
  
  A Flogging Molly után szerencsére nem kellett sokat gyalogolni a Hammer színpadig, hiszen az rögtön a Nagyszínpad mellé került át a már jól ismert zaj problémák miatt. A Volbeat nyolc órás kezdésére kb. fél ház jött össze a hatalmas Hammer sátorban és bizony ők döntöttek jól! A dán gárda Elvis metalja egyre népszerűbb szerte Európában és én magam is már régóta szerettem volna őket élőben látni. Mesteri Rock The Rebel / Metal The Devil című második albumuk tavaly az év egyik legjobb lemeze volt, és az azon az albumon szereplő dalok még így élőben is nagyot hasítottak az elég silány hangosítás ellenére is. Szerencsére Michael Poulsen és társai megörvendeztettek minket egy vadi új dallal is, ami akkor még semmi újat nem adott (bezzeg az új lemezen!). Mindenesetre nem kis élmény volt látni őket és csak remélni tudom, hogy hamarosan egy klub bulin is elcsíphetem kedven dánjaimat!
  
  Alanis Morisette fellépéséből alig pár percet sikerült látnom, de igazán nem is rá, hanem a brightoni The Kooks-ra voltam kíváncsi. A fiatal banda elég felkapott mostanság a szigetországban, de ennek miértjéről mindenki meggyőződhetett a Konk albumot meghallgatván. Vidám, minőségi gitárzenéjük hatalmas sikert aratott de én egy kicsit keserű szájízzel figyeltem a műsort, ugyanis mintha nem önmagukat adták volna, vagy ha igen, akkor az kiábrándító. Fiatal srácok ezek, akik azért még nem értek el annyit, mint egy Oasis, tehát így is kellene kezelni a helyzetet és nem lekezelni. Ettől függetlenül élmény volt hallgatni például az Alway Where I Need To Be-t, és amellett hogy egy ultra jó dal, talán még a Sziget 2008-as himnuszának is beillett volna. Az első albumukról játszott dalokat nem igazán ismertem, de azt hiszem, nem hagytam ki sok mindent ezzel.
  
  Késő éjjel még a Hammer színpadnál kóvályogtam, és bele-bele néztem a Kalapács és a Junkies fellépésbe, de őket már annyiszor láttam, hogy semmi újat nem tudnék írni róluk. Éjjel kettő felé pedig hazafelé vettem ismét az utam, hogy erőt gyűjtsek a második napra, vagyis az Iced Earth vagy éppen a Kaiser Chiefs fellépésére.
  
  Toki

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: