hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2002. június 3. hétfő   14:25
nincsen hozzászólás

szerző: Podravka
Dokken, Crystall Ball, Jasse James Bandája, Sucker Punch
E-Klub, 2002. május 23

  Hard rock. Heavy metál. Speed metál.
   Nem éppen divatos szavak ezek, annak ellenére, hogy a rock zene újfent reflektorfénybe került, igaz most a nu metál névre keresztelt alfajjal. És, hogy ez miért fontos? Azért, mert kis hazánkba látogatott az utolsó rock zenei feltámadás (80-as évek vége, 90-es évek eleje) egyik igényes formációja a Dokken. Az a zenekar, amelyik annak idején fesztiválok főzenekara volt, és többek között együtt lépett fel a lemezeladásban jobb mutatókkal rendelkező Metallicával.
   Hagyjuk a távoli múltat, és térjünk vissza a közeli múltba. Vegyük át, hogy kik is léptek színpadra az amerikai zenekar előtt. A Sucker Punch formációnak jutott az a hálátlan feladat, hogy a hely italkínálatával ismerkedő népet bemelegítse. A pesti srácok, amolyan laza rocknroll egyveleget tálaltak a nagyérdemű elé, amelyben felváltva játszották két demojuk számait, valamint szellemi gyökereik, ha úgy tetszik példaképeik slágereit. Persze az eljátszott Ricky Martin szám, inkább jó poén volt, mint követendő példa, bár ez a fajta punk-rockos verzió még élvezetesebb az eredetinél. Szerény véleményem szerint a Red Hot Chili Otherside”-ja nem illet a képbe, egyéb hang problémák miatt, de alapvetően a 40 perces előadás élvezetes volt.
   Szépen kezdtünk gyülekezni, mikor is színpadra vágtatott Jasse James & Bandája. Igazán bele szerettek volna kezdeni a cowboy cuccban nyomuló urak, de némi nemű technikai akadályok énekesünket megakadályozták abban, hogy kiélje mozgás kényszerét, és mikrofonnal a kezében fel-alá rohangáljon. Jasse James egy nagy adag egocentrizmussal megáldott figura, aki minden áron be szerette volna vonni a közönséget a buliba. Ez részben sikerült, de egy rock kocsmában biztos nagyobb siker övezi tevékenységét. A koncert számomra egy AC/DC flash, ez köszönhető az énekes hangjának, a zenekari shownak, valamint az utolsónak eldurrantott Big Gunnak.
   Most már ideje volt körbe pásztázni a közönség sorait is. A kép elég vegyes volt. Harmincas, negyvenes éveikben járó farmeres, bőrszerkós, hosszú hajú ősrockerek, olykor kísérőként a nejek, huszonéves teljesen hétköznapi arcok. Hiába, nem a ruha teszi az embert.
  
  Fél tíz körül belekezd a svájci Crystall Ball. Ahogy megszólalnak máris érezhető, hogy külföldi zenekar van a placcon. Az a gitár hang, ami betelíti a termet, már azért megérte elmenni. A helvét srácok zenéjében megtalálhatóak a dallamosabb hard rock elemek, a speed témák és a lírikus hangvételű szövegek. Mindezeket nagyon összegyúrták, és nagyon pontosan felépítették.
   Ez a fellépés a Crystall Ball nagy találkozása a magyar közönséggel, amely láthatóan nagyon vevő erre a dallamos, jól énekelhető refrénekkel megtűzdelt zenére. A második, harmadik számtól szinte együtt mozgott a színpad, és a tánctér. Mindenbe bevonták a közönséget, amibe csak lehetett. Az 50 perc alatt felcsendültek az utolsó album ismert dalai, mint például az Am I Free”, Savage Mind”, vagy éppen a Hand of God”. Igazán emlékezetes produkciót vésett az emlékezetekbe a Crystall Ball, akiket biztosan nem utoljára láttunk hazánkban.
  
   Fél órás átszerelés után ami látványos road loti-futival telt el (ez aztán a profizmus) tapsvihar közepette lépett színpadra az élő legenda a Dokken.
   Első számuk egyből egy klasszikus a Kiss it Death” volt, amire azonnal mindenki a színpad felé sietett. Dokken bácsi a control ládára lépve nézett farkasszemet a közönséggel. Érdekes volt, hogy a koncert jelentős részét így töltötte, igaz nem mozgáskultúrájáért szeretjük, hanem egyedi, és jellegzetes hangjáért, de ez engedet valamit sejtetni, ami később be is igazolódottNa, de ne rohanjuk ennyire előre. Volt itt minden, ami egy Dokken rajongót lázba hoz: Hunter”, Into the Fire”, Little Girl”, Alone Again”, Tooth and Nail” és az utolsó szám, ami az indító számhoz hasonlóan klasszikus In my Dreams”. Ahogy az illik, a koncert a végére érte el csúcspontját, amit leginkább a bőgő, és ritmus szekció munkájának köszönhettünk. A dobok mögött ülő Mick Wild” Brown hű maradt a nevéhez, hiszen annak ellenére, hogy háttérben volt, folyamatosan olyan mozdulatokat végzett, amelyeket nem lehetett nem észrevenni. Mellesleg szerény számításaim szerint, amellett, hogy dobolt több mint egy órán keresztül és vokálozott is mellette, majd két liter jó minőségű amerikai sört fogyasztott el. Szép teljesítmény. Térjünk vissza Don Dokkenre. Ezen együttes méltán elismert frontembere egy kicsit fásultnak, unottnak tűnt ezen az estén. Semmi mozgás, minimális kontakt az alattvalókkal” pedig a helyszín volt annyira intim. Nem igazán hozta lázba sem a fantasztikus közönség, amely folyamatosan énekelt a dalokat, valamint a mellette igényes munkát végző zenész társak pörgése sem. Ez az el nem hanyagolható kis észrevételem a dallamos hard rock fenegyereke felé, amely persze a már említett magas fordulatszámon pörgő nézősereget nem igazán érdekelte. Szerencsére, így legalább jól érezték magukat.
   Alapvetően remek kis estében volt része a jelenlévőknek, akik kis áttekintést kaptak a hogyan műveljük a hard rockot című leckéből. Zenészeknek, rajongóknak erősen ajánlottlett volna.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2018. június 21.
Queens of The Stone Age a Budapest Parkban
2018. június 23.
Jam Experiment (UK) (A38 Hajó - Budapest)
2018. június 29.
King Crimson Budapesten!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Kigombolt blues - Joe Bonamassa
Rise Against
Ensiferum, Ex Deo
A jó, a rossz és az Ugly Kid Joe
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies
An Evening with Machine Head 2018
Királyi portya Budapesten - Royal Hunt
Első napsugarak Brazíliából - Angra
 kiemelt 
Fekete Zaj
  
Feltámadt a Fekete Zaj: augusztusban jön a megújult fesztivál! Idén nyáron ismét jelentkezik a Fekete Zaj Fesztivál, a mátrafüredi Sástó mellett

Il Divo - Timeless Tour
Jethro Tull 50th Anniversary - Tour Budapest 2019
Rockmaraton a Szalki-szigeten
Nazareth: 50-es jubileum az A38-on
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (1)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 catherine hardwicke    steve carrell    alex chilton    kassák lajos    mastic scum    krízis    kovács attila    coldplay    betraying the martyrs    hitchcock    social suicide    kaiser chiefs    chris hemswoth    korpás éva    the burning aces     ivan &the parazol    magor    tátrai band    puszi    inhalator    turbonegro    garagedays    romanticbiodark    wendigo    smashed face  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!