beszámoló [fesztivál]  2008. szeptember 11. csütörtök   17:52

nincsen hozzászólás

  Ami általában elmondható volt, hogy a Szigetre való bejutás annyira egyszerű volt, mint a Bastille-be való bejutás. Mindenütt marcona biztonsági darabok matattak, kutattak és feltartották a sort, nem mintha bármit is találtak volna. Ennek ellenére a lényeg, így a tizenhatodik alkalommal is, hogy itt voltunk ezen az állítólag 5 naposra zsugorodott rendezvényen, de mégis úgy tűnt, hogy mégis hét napot lehettünk együtt. A mínusz kettővel a Magyar dal napjával - és a mínusz egyedik Iron Maidennel. Nem kell matematikusnak lenni, hogy biz megkapjuk az eredeti fesztivál hosszt, és a naptári eltolódások miatt nem szerdával, hanem hétfővel volt datálható a kezdés.
  
  A változatosság kedvéért minden a helyén maradt, csak a méretek változtak és Hammer helyet cserélt a Jazz színpaddal. Így az Új-pestis sírós lakók valamelyest megkönnyebbülhettek, hogy a kalapálós metal nem annyira verdesi szét kívülről a fejüket, valamint a jazzistákat már nem zavarja a Wan2 és a nagyszínpad dübörgése. Igaz, a távolság megnőtt, de az értékes csönd még élhetőbbé tette a színpadi produkciójukat. A lényeg, hogy a Hilltop-on még mindig kiváló a törköly és a bor, baráti volt a 0,6-os ser; jó volt az idő és gyönyörűek a csajok.
  
  A Sziget mínusz második napja, a Magyar dal napja potom pénzé sem volt szívügyem, pedig lehetett volna, ahogy végignéztem a fellépők névsorán. A jelszót nem hivatalosan a szakma, azaz az Artjust főnöke és maga Presser is kimondta, hogy illene csatlakozni eme rendezvényhez, ha már nagykanállal merítenek a szerzői jogokból és unalmukban nem csak lógatják a lágyabb testrészüket a Holt tengerben. De mi vagyunk többen, akik semmit se merítünk, akiktől csak elvonnak a cd, dvd, memóriakártya, stb vásárlásáért, a klubtulajdonosok pedig a nézőszám után, a kocsmatulajdonosok egy szál rádió vagy tv után is fizetnek, mint a katonatiszt. Akik viszont semmit, vagy szinte alig, azok a kisebb szárnyaikat próbálgató hazai zenekarok, kulturális-zenei lapok, de nagyon hosszú a sor.
  
  Idén mi mással, mint a nyárvégét záró hazánk legnagyobb fesztiváljával zárhattuk a nyarat, nem mintha egyébként sok ilyen fesztiválon vettünk volna részt. Ha nem tévedek, akkor ez az idei volt a tizenhatodik - nagy szám, pláne akkor, ha mindet végig sátoroztuk volna. Hümmm, ez egyébként egy gyermeköltő. A sperma becsapódástól egészen a (majdnem) felnőtté válásig, nem gondoltátok volna? Pedig igaz. Egy gyermeköltő. És ha ezt a fesztivál nézem, akkor egy nemzetközivé érett rendezvényen lehettünk egy teljes hétig. Ennek ellenére egy kicsit mégis úgy érzem, hogy a szervezők útkeresésnek tekintik ezt a számot, ezzel az újsületű Magyar dal napjával. Ilyen ugyanis látszólag még nem volt, csak hasonló. Itt együtt láthattuk a jól kiválogatott mostani előadókat, itt volt az Animal Cannibals, Sub Bass Monster, Beatrice, Bikini, Lukács László, KFT, Lovasi András - Csík Zenekar, Pál Utcai Fiúk, Quimby, Fenyő Miklós, Ákos. Sőt hallhattuk a fantomnak tekinthető előadókat is, akiket jobb esetben már csak lepkegyűjteményből ismerhettünk, mint például a Neoton Família, URH, Kontroll Csoport, Sziámi, Balázs Fecó, Bródy János, Tolcsvay László, Somló Tamás - Dés László, Karácsony János, Katona Klári, Hobo, Rock Allstar (Frenreisz Károly, Takáts Tamás, Török Ádám, Vikidál Gyula, Szücs Antal Gábor, Tátrai Tibor, Ferenczy György, Pálvölgyi Géza), Omega, Szörényi Levente, Edda, Zorán. De nem baj, így jó! Sokan nosztalgiázhattak ezen a napon, ahol csak magyarul és magyaroknak szólt a dal. Sokan kárognak, hogy nincs magyar dal, nem születik, nem írnak és minden előadó idegen nyelven próbálkozik. Az illetékesek valószínű épp csak arról feledkeznek meg, hogy nincs hely, ahol ezek az előadók fellépjenek, kiadják anyagaikat, terjesszék és netán lejátsszák az adott zenei csatornákon, azaz népszerűsítsék a média által elbutított nagy közönségeknek, és ne csak az amcsi és angoloid zenei manipulált slágernek mondott moslékot nyomják a fülekbe, orrba szájba lásd: MTV. De egyébként nem hiszem, hogy nagy gond lenne, mert aki tud, az ki tud törni, lásd: Fásy Mulató felfedezetteit, Balázs Palit, vagy Zámbó Jimmyt, de már ő is halott.
  
  Tehát a Magyar dal napjának programja óráról órára más és mást halhattunk. Voltak számomra hallgatható, bevállalható fellépők, akik nem okoztak csalódást, és voltak, akik igen. Az esemény leggázosabb, nyugodtan mondható legripacsabb magamutogató fellépője a bohóc1 pólóban pózoló Novák volt. De ha már megemlítettem ezt a fószert, akkor nyugodtan kimaradhatott volna a sorból Németh Juci, Rutkai Bori, Luditták, Gerendás Péter, a Neoton Família, Geszti Péter, Bródy János, Katona Klári, Müller Péter, Gazdag Tibor, Puskás Péter, Fekete Linda, Zorán stb. De nem szítom tovább a tüzet, melyre engem is ráraknak az eretneknek kiáltott eretnekek. De még ilyen inkvizíciós kínok mellett sem vették el kedvem a szigeteléstől. Ha ők fenn a színpadon, én akkor jó messze tőlük, hűs söröket szürcsölve mulattam. Különben is, a mínusz egyedik nappal egy új nap köszöntött ránk. Ez pedig a nagyon várt Iron Maiden.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: