lemezajánló [nagylemez] 2008. szeptember 8. hétfő 16:16
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloKalapács: Mítosz
Itthon gyakran éri kritika a heavy metal életet, mégpedig azért, mert a műfaj egy helyben toporog, kevés az igazán izgalmas, vérpezsdítő lemez. A nagy öregek vagy a múltjukból próbálnak megélni, vagy izgalmaktól mentes, (ámbár élvezhető) rutinmunkákat tesznek le az asztalra. De még a fiatal bandák is betagozódnak ebbe a sorba, ahelyett hogy igazi vérfrissítést hajtanának végre a műfajban, hiszen elvileg emiatt alakultak / kellett volna alakulniuk, nem? A Kalapács zenekar számomra azért volt mindig is szimpatikus, mert bár ők se akarták soha megváltani a műfajt (ezt Kalapács József múltja eleve predesztinálja), de az ő lemezeikben valahogy mégis megvolt az a fajta izgalmasság és lendületesség, hogy az ember nem önismétlésről, meg unalomról kezdett el értekezni, hanem valóban érdeklődéssel és élvezettel lehetett hallgatni az újabb és újabb műveket.
Bár mindegyik Kalapács lemeznek volt egyfajta halvány vezérfonala, amely köré épült a dalok mondanivalója, 2008-ban hasonlóan nagy példaképükhöz, a Judas Priest-hez egy sokkal nyilvánvalóbb koncepcióval rukkoltak elő. A Mítosz címet viselő album a magyar történelem és mondavilág elemeit öleli fel, és látja el zenei alappal. Gyanítom, hogy lesznek olyan hangok, akik fintorognak majd, és megvádolják a zenekart, hogy hatásvadász módon beálltak a „magyarkodók” (ez mit jelent amúgy...?) sorába. Én a csapat helyében magasan tennék az ilyen véleményekre, hiszen aki a saját országában a saját történelmét, hagyományait nem tiszteli, az egyszerűen még csak vitára sem méltó... A borító és a booklet szokás szerint igényes, van rajta turul (bizony ám, lehet rettegni!), Isten kardja, Árpád vezér, szóval egy szép alkotásról van szó, amelyet szívesen forgat a keze között az ember. A zeneszerzők a szokásosak, mindegyik taghoz fűződik 3-4 dal megkomponálása, ami viszont feltűnő, hogy a szövegeket most minden esetben Kalapács József jegyzi. Az utóbbi évek lemezei Barbaró Attila szövegeivel is jónak bizonyultak előzetes félelmeim ellenére, de most érződik, hogy Kalács valóban saját magát akarta adni ezzel a nemzeti múlt, hazaszeretet előtt fejet hajtó lemezzel, és ez szerintem nagyon jól sült el. Ha ezek neki ennyire szívből jövő dolgok, én annak rendkívül örülök.
A lemez egy gyönyörű, szívhez szóló bevezetéssel indul, nem csak a mámorító gitárdallamok miatt, hanem a csodálatos lelkületű író, Wass Albert gondolatai miatt is. Ezeket a sorokat Viczián Ottó színművész szavalja, aki már csak azért is jó választás volt szerintem, mert az orgánuma valamelyest hasonlít Kalapács Józseféhez. Lendületes, feszes tétel lett a nyitószám A Kard, amely Isten kardjának legendáját meséli el. Kifejezetten fogós lett a refrén, a „De eltűnik az a nép / Ki elvesztette rég ősei nyomát” részt különösen aktuálisnak érzem. Hatásos kezdés. A Vérszerződésről le se lehetne tagadni, hogy Sárközi Lajos szerzeménye, itt ugyanis a gitármelódiákon van a hangsúly. Szintén jó a refrén: „Ne legyen sírhelye ez a föld a hitszegőnek / A lelkét tagadja meg az ég, ha áruló”. Az előző dalhoz talán a „Visszavenni ősi jussát a Nagykirály örökét” sorok jelentenek kapcsolatot, ezáltal a csapat a hun-magyar rokonság mellett teszi le a garast.
A Hazafelé című dal nekem a Sebességláz című ős-Pokolgép nótát juttatja eszembe, amely az Első Merénylet című Kalapács lemezen hallható. Lüktető ritmusú, lendületes szám, jó kis szólóval megbolondítva. Nem rossz, bár nem is kiemelkedő tétel. A Vérünk És Verejtékünk dalban Vikidál Gyula hangját hallhatjuk. Középtempós, jellegzetes Kalapács nóta, a szép szóló mellett talán a refrén a leghatásosabb eleme. Harapós szerzemény A Sólymok Fészke, Beloberk István basszusintroja és Kalács sikolya indítja útjára a zúzást. Koncertre való, headbang-elős dal. A középrészben kapunk egy kis megnyugvást is, és némi elvont hangulatú gitárszólót. A végére aztán újra szigor, alapos zúzással zárul a szám. A Csatadal újfent egy középtempós szerzemény, zeneileg semmi különleges, viszont a dalszöveg olyan jól össze van rakva, hogy mégis emlékezetes tétel marad.
Baljóslatú cím, A Pusztulás Dala. Valóban meglehetősen sötét hangulatú szövegekkel operál ez a hard rock-os témákból is merítő nóta, de a reményt a következő szám, Az A Nép Még Mindig Él csillantja fel újra. Csodaszép nóta, nálam biztosan ott van a zenekar legjobb lassú számai között. A tempót az Utolsó Kívánság gyorsítja fel újra, némi thrash-es súlyossággal gorombítva, nocsak! A virgás szóló talán az egyik legjobb a lemezen. Koncerten alapos tombolást biztosít ez a dal, nem hiányozhat a továbbiakban a Kalapács setlist-ből! A Becsület, Hűség, Vitézség már a címében is tartalmazza azokat az ideákat, amelyek előtt főhajtást képvisel maga az album koncepciója. Egyen-tempóban hömpölyög végig a dal, nem rossz, de nekem sokkal jobban tetszik a soron következő Ősi Törvény. Ez a nóta a nagy példakép, a Judas Priest Painkiller albumának nemes hagyományait viszi tovább, a már-már thrash-be hajló gyorsulások alaposan meglobogtatják a hajakat. A Legendák Könyve főleg Kalapács fogós dallamai és a szép gitárszólók miatt lehet emlékezetes, visszafogott tempójú, jellegzetes heavy metal nóta. A végére a hazaszeretet, nemzeti összetartás kerül megvallásra az Összetartozunk című dalban, közös éneklésre kiváló, koncerten nagy sikert arathat. A végszóban újra Viczián Ottót halljuk, Garay János versével zárul a lemez.
Számomra a Kalapács diszkográfiából az Ösztön és az Életreítélt jelentette a csúcspontot, úgy hiszem, hogy a Mítosz lemez szorosan felzárkózik közéjük. Átgondolt, érett alkotás, tetszetős kivitelezés. A zene ezúttal sem lép túl önmagán, de azért hallhatunk figyelemfelkeltő megoldásokat, a Kalapács zenekar új albuma nem fordul unalomba, mint esetenként más, untig ismert stílusjegyekkel felvértezett heavy metal lemez. A zenészek hozzák a megszokott színvonalat, lüktető, húzós témákat, de még szélvészgyors thrash ritmusokat is elővezetnek. Kalapács nem akarja „túlénekelni” magát (mint ahogy alkalmanként előfordult néhány korábbi dalban), megbízhatóan teljesít. Szerintem ez az album beváltja a hozzáfűzött reményeket, mind a zenekar, mind a rajongók szempontjából. A szép koncepciót sikerült méltósággal, igényesen feldolgozni, szóval a küldetés sikerrel zárult. Minden bizonnyal a koncertprogramban is helyet kap majd néhány új tétel, szóval élőben is érdemes együtt bulizni a Kalapács zenekarral.
Kalapács: Mítosz 1. A Kard 2. Vérszerződés 3. Hazafelé 4. Vérünk És Verejtékünk 5. A Sólymok Fészke 6. Csatadal 7. A Pusztulás Dala 8. Az A Nép Még Mindig Él 9. Utolsó Kívánság 10. Becsület, Hűség, Vitézség 11. Ősi Törvény 12. Legendák Könyve 13. Összetartozunk