hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
kultúra [program]  2008. augusztus 21. csütörtök   16:45
nincsen hozzászólás

szerző: Pjotr
4. Újbuda Jazzfesztivál eseményei az A38 Hajón
2008. szeptember 5-6. A38- Budapest

  Budapest Újbuda városrésze, a XI. kerület 2005-ben ünnepelte megalakulásának 75. évfordulóját. Ebből az alkalomból a kerület három meghatározó kulturális intézménye, a Fonó Budai Zeneház, a MU Színház és az A38 Hajó egy közösen szervezett kulturális és dzsesszfesztivállal járult hozzá az ünnepi eseményekhez.
  
  Az Újbuda Jazz Fesztivállal egy folyamatosan bővülő, emelkedő színvonalú, lassan nemzetközivé váló programsorozat létrehozása volt a szándékunk. Egy olyan fesztivál létrehozása, ami bekapcsolja Újbudát a nemzetközi dzsesszélet vérkeringésébe, bemutatja, hogy hol tart ma a szabad improvizációs zene.
  
  A fesztivál a tavalyi közép-európai súlypontok után idén igazán nemzetközivé válik: a MU Színházban többek között Zbigniew Namislowski, Mats Gustafsson és Alexander Balanescu, az A38 Hajón pedig a New York-i avantgárd színtér néhány kemelkedő alakja lép fel. Mellettük természetesen kitűnő magyar előadók szerepelnek, mint a Dresch Quartet, a Barabás Lőrinc Eklektric, a Fonóban az Ektar, a Samsara és sokan mások.
  
  2008. szeptember 5., péntek 20h
  
  Matthew Shipp (USA) piano solo, A Tribute to Albert Ayler - Roy Campbell, Joe McPhee, Warren Smith, William Parker (USA)
  
  Belépő elővételben: 1500 Ft, a koncert napján: 2000 Ft.
  
  Kétség sem férhet hozzá, hogy Matthew Shipp a kortárs dzsessz legnagyobb zongoristái közé tartozik. A New York-i avantgarde fáradhatatlan és hihetetlenül termékeny alakja az egyik leginkább sokoldalú, számtalan stílust és műfajt ötvöző, nyughatatlan művész.
  
  Az 1960-ban született Shippre a legnagyobb befolyást az ötvenes évek bopja gyakorolta, de - noha nem áll tőle távol a free sem - sosem arról volt híres, hogy purista lenne: már tinédzserkorában rockzenekarokban nyűtte a Fendert, és amikor 1984-ben megérkezett New York-ba, kinyílt előtte a világ. A nyolcvanas évek második felében figyelt fel rá a közönség, amikor a New York-i free szcéna „királya”, David S. Ware hiperintenzív és letaglózóan energikus kvartettjánek zongoristája volt.
  
  Shipp azonban mindig a „klasszikusabb”, kevésbé energikus, ám a zenészek intellektuális együttműködésére nagyobb hangsúlyt helyező, a műfaji határokon átvezető utakat kereste. Igen hamar, 1989 tájékán hozta létre saját (később időnként kvartetté bővülő) trióját, a Ware zenekarában megismert William Parkerrel, és különböző formációival, illetve együttműködésekben valósággal ontani kezdte a lemezeket. Klasszicizáló nu bop-tól elektronikus kísérletekig, laptopkísérettől vonós- és fúvóskarig, avantgarde hiphoptól szvingig ezernyi stílusban kipróbálta magát, miközben jellegzetes, dúsan szerkesztett, tömött akkordokból álló, szélsőséges hangulati és ritmikai váltásokkal operáló játéka mindvégig egyedi és jellegzetes maradt. Ez a játékstílus teljesedik ki szólóprojektjében is, melyet - bár Shipp többször járt már Magyarországon - most először hallhat a hazai közönség.
  
  Lemezek:
  Piano Vortex, 2007
  Scotty Hard´s Radical Recontructive Surgery (John Medeskivel), 2006
  One, 2006
  Harmony and Abyss, 2004
  Equilibrum, 2003
  Antipop Consortium vs Matthew Shipp, 2003
  Songs, 2002
  Nu Bop, 2002
  Expnasion, Power, Release, 2002
  Matthew Shipp´s New Orbit, 2001
  Pastoral Composure, 2000
  DNA (William Parkerrel), 1999
  Magnetism, 1999
  Strata, 1998
  Multiplication Table, 1998
  Gravitational Systems (Matt Manerivel), 1998
  Thesis (Joe Morrisszal), 1997
  Flow of X, 1997
  2-Z (Roscoe Mitchell-lel), 1996
  By the Law of Music, 1996
  Before the World, 1995
  Symbol Systems, 1995
  Circular Temple, 1995
  Zo (William Parkerrel), 1994
  Critical Mass, 1994
  Prism, 1993
  Points, 1990
  Sonic Explorations (Rob Brownnal), 1987
  
  Roy Campbell-Joe McPhee Quartet: A Tribute to Albert Ayler
  
  Léteznek olyan vélemények, amelyek szerint a tragikusan fiatalon elhunyt szaxofonos, Albert Ayler halála a dzsessz végét jelentette. Bár azóta történt egy és más az improvizatív zenében, annyi tény, hogy Ayler helye a dzsessz legnagyobb újítói között van. Most a New York-i avantgárd dzsessz négy nagy alakja állt össze egy igazi szuperkvartetté, hogy megidézze e korszakos művész emlékét.
  
  A kvartett magját a két szólista, Roy Campbell és Joe McPhee adja: Campbell sokoldalúságához nem fér kétség. Trombitásként, szárnykürtösként, fuvolistaként sőt, hegedűsként is egyaránt elsőrangú, a zongorázásba is belekóstolt, számos saját felvétele mellett pedig mérhetetlen mennyiségű lemezen játszott közreműködöként. A patinás névsorban szerepel Sun Ra, David Murray, Cecil Taylor, Mark Ribot vagy John Zorn: a teljes New York-i dzesszelit. Joe McPhee, a keleti-parti avantgárd dzsessz egyik legnagyobb formátumú egyénisége. Az elsősorban tenor- és szopránszaxofonosként, illetve egy különleges hangszer, a „zsebtrombita” mestereként számon tartott muzsikus-teoretikus-költő-polihisztor McPhee a hatvanas évek közepétől folyamatosan jelen van a free jazz színtéren. Állandóan kísérletező szellemisége, elképesztő mennyiségű, de mindig egyformán magas színvonalú felvétele, folyamatos kacérkodása az elektronikusan manipulált hangzással valóságos kultusz-státuszt hozott számára. A dobos és ütős, Warren Smith lényegében maga a dzsessztörténet. Ő az egyetlen a kvartettben, aki nem a New York-i avantgárd gyermeke, hanem a mainstreamből érkezett: a hatvanas években a Motownnál stúdiózenészkedett, és Gladys Knighttől Harry Belafontén keresztül Barbra Streisandig, Aretha Franklinig és Marvin Gaye-ig tart trófeái sora. Ezzel párhuzamosan a dzsesszel sem szakított, Gil Evans, Charles Mingus, Miles Davis éppúgy zenésztársa volt, mint Max Roach vagy David Murray. Smith még most, közel hetvenötévesen is aktív és virgonc, fáradhatatlan szereplője a kortárs dzsessznek. Willam Parker - Matthew Shipphez hasonlóan - David S. Ware zenekarában játszott, de ennél sokkal fontosabb, hogy sokáig a New York-i „downtown” avantgarde színtér legaktívabb szervezőjének számított. Sajátos, expresszív, inkább ütött, semmint pengetett bőgőjátéka, szabad művészi gondolkodásmódja kulcsfontosságú figurává tették a szcénában. Sokáig dolgozott együtt Cecil Taylorral, és sok zenekar állandó tagsága mellett mindig jutott ideje saját projektjeire is.
  
  Négy kitűnő és kultikus muzsikus, akik mindegyike sokat köszönhet Albert Ayler inspiratív életművének. Ezúttal az A38 Hajón keltik életre a mester emlékét.
  
  Tagok:
  Roy Campbell: trombita
  Joe McPhee: szaxofon
  Warren Smith: dob
  William Parker: bőgő
  
  2008. szeptember 6., szombat 21h
  
  Barabás Lőrinc Eklektric feat. Dresch Mihály, Óperentzia, DJ Infragandhi

  Belépő elővételben: 1500 Ft, a koncert napján: 2000 Ft.
  
  A Barabás Lőrinc Eklektric alig több, mint két éve alakult, bár a tagok egyenként tisztes karriert tudhatnak maguk mögött. Egyetlen mondatba összefoglalva a BLE a dzsessz és a nagyvárosi stílusok (hiphop, reggae, dub) ötvözését tűzte ki célul. A tagok között klasszikus dzsesszen nevelkedet „konzisok” éppúgy vannak, mint underground rapperek. A hatások közül leginkább Erik Truffaz és Miles Davis jellegzetes, fojtott, minimalista trombitajátéka a legerősebb, de a BLE különleges muzsikájában ott vannak a kilencvenes évek dzsesszes hiphopjának, a modern elektronikus kísérleteknek, a nu jazznek a nyomai is. A végeredmény: Magyarország egyik legizgalmasabb, teljesen eredeti hangvételű új együttese.
  
  Nem csoda, hogy jókora várakozás előzte meg az első lemez tavalyi megjelenését. A Ladal című album bemutatója az A38 Hajón volt.
  
  A zenekar tagjai:
  Barabás Lőrinc: trombita
  Fábián Julianna: ének
  MC Sena: rap
  MC Kemon: rap
  Dermot: lemezjátszó, MPC
  Premecz Mátyás: billentyűk
  Bata István: basszusgitár
  Delov Jávor: dob
  
  A Dresch Quartet vezetője, Dresch Dudás Mihály 1955-ben született. A meglepő módon gépipari szakközépiskolát végzett, egykor mechanikai műszerészként dolgozó Dresch Dizzie Gillespie és John Coltrane hatására kezdett el szaxofonozni, és 1979-ben végzett a dzsessztanszakon. Első együttesét 1984-ben alapította. A zenekarhoz kis időre csatlakozott az azóta szédületes szólókarriert befutott Lajkó Félix is. Lajkót Kovács Ferenc, majd két évvel ezelőtt Lukács Miklós váltotta fel, így stabilizálódott a Dresch Quartet klasszikus felállása.
  
  Talán senkinek sem sikerült következetesebben ötvözni a magyar népzenei hagyományt a klasszikus amerikai dzsesszel. Dresch a népzenei motívumok beemelésével egészen új mélységeket adott a bebopnak és fordítva. A kortárs világzene gyakran felületes „árukapcsolásaival” ellentétben Dresch Mihály zenéjében egyedülálló és egymástól elszakíthatatlan módon szövődnek egybe a pentatónia, Coltrane jellegzetes futamai, a ritmusszekció szvinges húzása, a meglepő dinamikai váltások, a free jazz szabadsága és a hangszeres virtuozitás.
  
  Az Óperentzia zenekar 2005 decemberén alakult. A zenekar inspirációit a downtempo, 60-as évek pszichedelikus zenéi és a gyermekkoruk kedvenc mesezenéi adják. Emellett mindig előtérbe hozzák a húzós groove-okat, a monotonitást és az analóg szintik hatásait. Az első próbák a Citysound stúdióban zajlottak, ahol a próbákat azonnal rögzítették. 2006 elején az összegyűlt anyagból egy ötszámos demót, majd egy évvel később 10 számból álló demóalbumot készítettek és ebben az évben megjelent első nagylemezük.
  
  A zenekar tagjai:
  Bánházi Gábor: dob
  Fábián Tamás: basszusgitár
  Domokos Tibor: szintetizátor
  Varga Tamás: gitár
  Kindrusz Emese: ének
  
  A saját bevallása szerint mindenevő Infragandhi állítólag egy sokkoló hatású Prokofjev-darab ösztökélésére döntött a dídzsézés mellett. Rakétasebességgel ívelő pályája az Est FM-nél kezdődött, majd a Rádió Café zenei szerkesztője lett. Itt szerkeszti azóta is a kortárs elektronikus zenék egyik legizgalmasabb műsorát, a Deck Attacket, és szervezi fáradthatatlanul az azonos nevű partisorozatot. És persze pakolja kitűnően koreografált szettjeit, melyekben világzenétől dzsesszig, funktól hiphopig minden csemegét megtalálhatunk.
  
  A feltüntetett időpontok a koncertkezdés időpontjai. Kapunyitás a koncertkezdés előtt egy órával. Az A38 Hajó honlapján előre lefoglalt jegyeket a kapunyitásig kérjük átvenni. A programváltoztatás jogát fenntartjuk. További infó, jegyfoglalás, jegyvásárlás: www.a38.hu.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2020. március 1.
Myrath - tavasszal önálló koncert (Dürer Kert - Budapest)
2020. március 2.
Erik Gardefors (Grift) + Dan Wamsley (Winterfylleth) akusztikus est
2020. március 10.
Kvelertak, Planet of Zeus a Dürerben (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Nagy kedvencek és igazi kuriózumok a Régizene Fesztiválon
Láthatáron Csoport előadásai
Újra bel canto a Müpában
Jevgenyij Kiszin után Arkagyij Volodosz szólóestje a Müpában
Ünnepi programok BFZ tolmácsolásában
A művészet templomai: Ermitázs
Decemberben Neil Simon örökzöld vígjátéka a centrál színházban
Az „Improvizáció” a Zeneakadémia Nagytermében „A Zongora 1-ben”-sorozaton Balázs János és Szakcsi Lakatos Béla közös koncertje
 kiemelt 
Riverside: megújult műsorral tér vissza a lengyel progresszív zenekar
  
Novemberben egy különleges kiadásban is megjelent a Riverside nagy sikerű előző lemeze, a Wasteland

A CONCERTO Music bemutatja: The Epic Apocalypse Tour 2020
Pineapple Thief- 2020. 11.10.
HOBO 75
Sari Schorr: a BackStage Pubban ad koncertet
 friss hozzászólások 

Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Legéndy Jácint: Földalatti Oltár (Kalligram Kiadó, 2019) (1)
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 truth and its burden    jim carrey    naturally 7    privilegivm    stereochrist    daath     amorphis    larry hangman    megamind    the silver shine    heroic    garagedays    frames    haemorrhage    darkane    s beard    a38    hegyalja    august strindberg    jens bogren    resistance    trentemoller    paolo fresu    tökéletlen trükk    road  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!