hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2008. augusztus 25. hétfő   11:54
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
Lakeside 2008 - Rock & Roll and USA Car Weekend
2008. július 3-6. Agárd Park strand

  Immáron 15. alkalommal jöttünk össze, igaz, ez alkalommal is Agárdon, és nem Gárdonyban. A gárdonyi helyek sem voltak rosszak, de a mostani véleményem szerint mindent vitt. Tényleg egy tágas helyen lehettünk együtt, ahol mindenki bőven elfért, sőt a rengeteg beharangozott 300 USA car és a motorosok mellett akár még 300 USA camion és erőgép is elfért volna, ők is biztosan jól érezték volna magukat.
  
  Mára már tradicionálisnak mondható a rock & roll fesztivál, mondhatni egyetlen ilyen jellegű hazai többnapos fesztiválunk, szikrázó napsütésben került megrendezésre. A jó zenék mellett nem kevés stílusosságot is kaptunk. Aki szereti ezt a zenei műfajt és a maga nemében oldies verdákat, az garantáltan itt volt, ismerkedni és szemet legeltetni lehetett eme remek restaurált verdákon, és az garantáltan megtalálta a számítását és emellé nem utolsó sorban egy kiváló felhozatalú fesztivált is kapott. Esetleg ha ezek mellett még korlátlan szabadidő is társult, akkor tényleg nem kellett sokat gondolkoznia azon, hogy leugorjon a Velencei Tóhoz erre a baráti hétvére, erre a baráti belépőkkel megtűzdelt fesztiválra.
  
  A mindig időhiánnyal küzdő magazin stábja idén is csak az utolsó mozgalmas napra tudott lelátogatni. Hangsúlyozom, nem bántuk meg. A fesztivál idei legnagyobb dobása a The Prison Band és hazánk legismertebb aktív rnr veteránját Fenyő Miklós közös szereplése nem csak a mi érdeklődésünket vívta ki, hanem olyan öreg jampik és nejeik, akik már az 50-70-es években is farzsebes méretes fésűvel lőtték be óránként a sérójukat, hogy jól álljon. Nos, ez a szokás most sem múlt el, csak a fésűk már nem a farzsebekben, hanem a hátsó üléseken és a sátrakban voltak megtalálhatóak, a hajfikszálókkal egyetemben. A fittség, a jampis elegancia napközben nem annyira volt tetten érhető, annál inkább a szürkület közeledtével. Az esti programot a szegedi tehetséges Rock & Roll Street nyitotta meg. Első hallásra nem rossz, kevés komment hangzott el, és a boogie meg adott volt, ahogy azt a táncoló talpak elvárják egy ilyen bulin. Nem olyan rég hallottam, hogy komoly összefüggésben van a hangos zene az ívással. Nos, megfontolandó, ha igaz ez a megállapítás, akkor még hangosabban lehet nyomni a rockyt, így a hangulatunk is el tudja érni az optimumot és a Rock & Roll Street életerős boogieja is még jobban ütött volna. Nem mintha nem ütött volna eléggé. Tényleg remek felvezető csapatnak bizonyult, akik mindent tudnak a Rnr-ról, kell ennél több? Talán annyi, hogy még többet kellene látni őket hazai színpadokon. Természetesen az őket követő Sonny And His Wild Cows, remekül csengőnév a hazai blues és a Rnr palettán is, kiket már nem nagyon kell bemutatni. Viszont egy dolog biztos, hogy a remek zenészek stílusosan elegánsak is emellett. Ezen a fesztiválon se kímélték az egybegyűlteket, de miért is tették volna, hisz a csapat általában nem szűzies kislányoknak (pedig milyen jó lett volna) szoktak játszani, hanem tökös legényeknek, akik a legyet még röptében... Nem szeretnék senkit megbántani, de ugyanezek a gondolatok jutottak eszembe az utánuk következő The Prison Band produkciójáról is. A Dalton testvérek műsorát inkább egy kétszerezővel kell felszoroznom, hogy megkapjuk a The Prison Band tényleges produkcióját. A Daltonok produkciójak stílusosan kezdődött és fejeződött be.
  A csapatot bilincsbe verve hozták egy Dodge rendőrautóval, és produkciójuk végén vitték vissza a celláik mögé, hogy a hátralévő életfogytig tartó büntetésük alatt sok ilyen ...And The Law Won albumot tudjanak még csinálni. Meggyőződésem, hogy jót tett a csapatnak ez a hosszú hűsölés, mert biztos, hogy nem sikerült volna elkészíteniük ezt az ütős 19 számos első albumukat, melyben egyébként minden benne van - pont úgy, mint a fellépéseiken, csak ott töményebben. A fellépésükön is mi másról, mint erről az albumról csemegéztek nekünk, olyan úthenger stílusban. Majd jött a The Prison Band Fenyő koprodukció igaz Cactus nélkül, hogy aztán újra visszatérjen egy záró aktusra. Nem tagadhatom, hogy az esti fellépők közül a legnagyobb húzónév a veterán hatvanas Fenyő volt és a ritkán hallható 85-ös Van aki forrón szereti; a 82-es Hotel Menthol. A 81-es Aréna; a Hotel Menthol bakelitek és néhány más dal került elő a poros padlásról (Blue Suede Shoes, Vanilia Lia, Sztriptíz bugi, Fagyi után hideg a csók, Duci Juci stb.). Mondani se kell, hogy nem Fenyő örömére, hanem a fesztiválozók legnagyobb örömére lettek összeválogatva, ezek az újrajátszott dalok. Fenyő remekül helytállt, de érezhető volt az úgynevezett színpadi lámpaláz is, mely általában nagyon távol áll tőle. Ennek ellenére még most is jól tudja nyomni a billentyűket, ill. remekül tudja Perkins, Orbison esetleg Cash dalait is. Innét üzeni, hogy kérjétek őt, és máris elénekli. Ekkora őrületes sikerre szerintem senki sem gondolt, még ő sem. Ráadásnak még elnyomta a Csókkirályt is, hogy ne legyen hiányérzetünk.
  Hogy a tábort ne szedje szét a publikum, mert Fenyő lelépett, a The Prison Band belekezdett Elvis Jailhouse Rockjába, és a tomboló közönség már a csapatot ünnepelte. Az öröm még nagyobb volt, amikor a felröppent a hír, hogy a buzi felvonuláson molotov koktélok is röppentek, valamint ez évben is végleg szétkergették őket. A lényeg továbbra is az volt, hogy The Prison toppon volt, és hogy hallhattuk az I antt got you, Crooning, You Just dont know to számokat.
  Fellépésük után a fesztivál levezető zenekara az osztrák The Rioters volt, akik jó hangszerforgatók, tudtak inni, és hibátlanul lenyomni a produkciójukat, csak épp a tökösségük vagy az eredetiség szenvedett hiányt, vagy talán mindkettő? Nem tudom, csak azt, hogy nem tudták elérni a Sonny and his Wild Cows és a The Prison Band produkcióját. Inkább szürke eminenciás címért indulhattak volna. Az éjszakának a hajnali óbégatók, Sárvári Gyuri cd tekerése és a színpadbontók diszkrét pusztítása vetett véget, a másnapi napfelkeltével összekötött hőség viszont az idei Lakeside vízpartynak. Ígérem, jövőre ugyanitt, addig is még számtalan hasonló kisebb méretű esemény vár ránk.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 thrashfest    powerfest    fit fat    the slot    jude law    ordog    jolie    a titánok haragja    uwe boll    lóripop    mila kunis    efott 2017    death dta    life of agony    aaron eckhart    structures (can)    minimax    a perfect circle    power trip    nullus sum    the edge    mercenary    gogol bordello    destruction    drew barrymore  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!