Peter Cattaneo-t élete első kisjátékfilmjéért rögtön Oscar-díjra jelölték; néhány évvel később az Alul semmi rendezőjeként került a neve az öt Oscar-várományos listájára. És most készített egy vígjátékot, A meztelen dobos-t (The Rocker, hazai bemutató: október 2.) ami biztos nem a kritikusoknak szól. A film hőse kiöregedett rockzenész, aki jobb híján beáll az unokaöccse gimis zenekarába, és minden mozdulatával meghökkenti, elborzasztja vagy zavarba ejti zenésztársait akik egyébként a gyerekei lehetnének. A rendező azt állítja, hogy ez élete egyik legszemélyesebb munkája. Hát persze! harsogja az angol rendezőász. Azért lírai önvallomás számomra ez a film, mert én is rockzenész akarok lenni. A világon mindenki rockzenész akar lenni. Áll az ember a színpad előtt, nézi a bandát, és arra gondol: ott a helye köztük, a reflektorfényben. Kamasz koromban a Clash szólógitárosa és az Arsenal focistája akartam lenni. Lehetőleg egyszerre. De sajnos tudom, hogy ha valaha valóra válna az álmom, olyan lennék, mint A meztelen dobos főszereplője: ő lelkesedik, mindenki más meg hülyének nézi.