beszámoló [fesztivál]  2001. október 17. szerda   16:29

nincsen hozzászólás

   Késő délután még útba ejtettem a Ráday utcában zajló fesztivált másodmagammal a Berlinerből nézve egy kis Lois Viktort koncertet sörözés közben. Az esztergapad-oratórium után indultam útra a Bem Rockpart felé egy mára már egész kis történelmet megélt fesztiválra, mely immáron a hetedik számot viselte. Fél nyolc felé megérkezve még a kéz-láb ujjaimon megtudtam számolni mennyien vannak. A falakat teljességében beborították a különböző plakátok, melyek a „Vizuális vitriol, avagy a punk rock titkos története” című kiállítást voltak hivatott képviselni. A plakátok tartalma nagyrészt különböző punk, metal és egyéb underground zenei stílusú koncertek és fesztiválok hírdetései voltak, érdekes volt nézegetni a többnyire már nem létező vagy mára teljesen elfeledett együttesek nyomulásainak emlékét őrző dokumentumjait. A plakátok mellé ki volt írva: a fesztivál végén mindenki hazavihet 2 palkátot emlékbe...
  
   Az első zenekar a Lesson Life nevezetű osztrák fiatalokból álló formáció próbálta ötvözni a hardcore-os éneket punkos gitártémákkal. Nekem összhatásában leginkább útkeresésnek tűnt az egész. A koncert elején még csak pár ember lézengett a teremben, panaszkodott is az egyik szervező hogy tavaly ilyenkor 300 fizetővendég volt és most meg... szerencsére később fordult a kocka az egyesről a hatos felé, de ne vágjunk ennyire a dolgok elejibe... Szóval a hangulat az első pár szám után kezdett emelkedni mikor páran már elkezdtek pogózni. Mindenesetre energiában nem volt hiány. Nekem amúgy hardcore-ban egy finn zenekar az etalon, négy negyed csak nagyon ritkán hallható benne és ezekre a szaggatott ritmusokra jön rá egy rekedtes, pörgős kántálás természetesen finnül. Sajnos a nevüket nem tudom valamikor a nyolcvanas évek végén vettem fel a rádióból valami éjszakai műsorból. Jól emlékszem, hogy hetente leadtak egy teljes albumot valamely külföldi csapattól, sajnos mostanság nem létezik ilyen rádióműsor. Na én ehhez viszonyítom a mostanság megjelenő hardcore-os zenekarokat és azt tapasztalom, hogy a stílus mivolta sokszor megakad a hörgős éneknél pedig szerintem a hardcore-nál legalább ennyire fontos a kidolgozott zenei ritmizálás. Tisztelet a kivételnek. No de a kis magánkitérőm után kanyarodjunk vissza a Lesson Life-hoz. Ők egy kis punk vonallal (azaz egyszerűbb 4/4-es dallamvezetéssel) próbálják keresztezni az imént említett stílust.
  
   A másodjára fellépő zenekar a hebehurgya Fürgerókalábak volt. Na itt már megjelent egy nagyobb rajongótábor. Dobost még mindig nem találtak, de talán nincs is rá szükségük, már annyira megszoktuk őket így. Az egyik rajongójuk a számok közt lelkesen osztogatta az állatkertben vagy hol frissen szedett tevekakit, de valahogy senki sem tartott rá igényt... nem értem miért. A vetkőzős „Buzis dal” előadásában mindig alakítanak valami újat a fickók, most egy nem éppen hétköznapi „pengetővel” próbálták megrezegtetni a húrokat... Újdonságként jelent meg a színen két rövidhajú biztonsági őr is, a színpad előtt állva, háttal a produkcióknak. Ha jól emlékszem itt régebbi Bluepop-okon nem álltak „rendfenntartók”, de javítson ki valaki ha tévednék...
  
   A Bluepop fesztiválok házigazda zenekarát, a Bankrupt-ot harmadikként tekinthette meg a egyre nagyobb számban jelen lévő nézőközönség. Felüdülés volt egy kis dallamos punkot hallgatni az első zenekar hörgős punkja után. Ne értse senki félre, semmi gondom a hörgős énekekkel, sokat hallgattam én már Slayert, Slipknot-ot, Nuclear Assault-ot, NIN-t, a black-death zenekarokról már nem is beszélve, melyek énekéről nem is lehet megállapítani, hogy milyen nyelven szeretnék mondanivalójukat közölni. Csak hát nehéz, és sokszor nem sikeres az egyes zenekarok azon próbálkozásai, hogy valami újat alkossanak. Visszatérve a Bankrupt-hoz, ők nem kísérleteznek új stílusok létrehozásával, ők már megtalálták azt az utat melyet magukénak éreznek, ez az út valahol a Ramones által kitaposott ösvény folytatásaként épül, továbbvíve egy új korszakba ezt a stílust. Kevés ilyen zenekar létezik manapság. És ezért tisztelet illeti meg őket.
  
   Hosszú átszerelési munkálatok után lépett színpadra olyan tizenegy óra előtt néhány perccel a cseh The Chancers ska zenekar. Na erre aztán beindult a tömeg. Volt itt tánci meg miegymás. A zenészek teljesen elfoglalták az egész színpadot egy talpalatnyi helyet sem hagyva az esetlegesen színpadra vágyó, beugrálós kedvű egyéneknek. A felállás se volt mindennapi, vagyis csak azoknak akik még nem voltak igazi ska zenekar koncertjén. Végülis a hangszerek nem voltak különlegesek: két szaxofon, szinti, gitár, bass, dob és két énekes (a gitáros néha be-beszállt harmadiknak). Az amit produkáltak, az koncerteken nemmindennap hallható zene volt. Az énekes jó egy fejjel alacsonyabb volt a többieknél, napszeművegben... ezzel is kiemelve frontemberi mivoltát. Jókedvű ugrálós dallamaikat sajnos nem tudtam végig élvezni, mert jelenésem volt éjfélre máshol, így fél tizenkettőkor leléptem.
  
   Az mostani évadnyitó Bluepop Fesztivál így összeségében változatos zenei kínálatával, szerintem méltó folytatása volt a tavaly megkezdett fesztiválsorozatnak, ezzel is életben tartva az amúgy állandóan sanyarú sorsra ítélt hazai punk-ska-core vonal egy ágát.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: