szerző: UtazóJon Cleary and the Absolute Monster Gentleman 2008. június 24. 20:00., kedd, Millenáris Fogadó
A Jon Cleary and the Absolute Monster Gentleman Millenáris Fogadójában megtartott fellépése reptetési problémák miatt majdnem elmaradt, mert Jon méretes gitárosa Derwin Big D Perkins, dupla repülőjegy vásárlása ellenére sem tudott Budapestre megérkeznie, ugyanis kényszerpihenőre ítélte az amerikai AA légitársaság alkalmazottai a testsúlya miatt. Pedig a nagy hármas mellől hiányzott a csapat gitárosa, ez így egy kicsit banális, de mégis teljes értékű remek hangulatú bulit kaptunk, melyben ott volt a boogie woogie és a blues töltetű Jon Cleary zongorista, funky-soul vénájú Cornell C. Williams-basszusgitáros és Eddie Christmas rasztásított dobos, kinek ütései egytől egyig kiegyensúlyozottak voltak. Jon Cleary pozitív döntése volt, hogy mindenféleképpen megtartják ezt a remek hangulatú - a kiváló New Orleansi muzsikusokból álló - koncertet. Tehát Jon Cleary and the Absolute Monster Gentleman ilyen problémák mellett kissé megfogyva, de törve nem, lenyomták ezt a fantasztikus koncertet. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem jöttek zavarba, mert olyan muzsikussal az élen, mint Jon Cleary bátran kiállhat az ember. Voltak itt néhányan, akik hírből már ismerték eme remek arcokat és műveiket. Ahogy kell Mr. Jon Cleary nem a külsőségekre adott, egyszerűen a maga lezserségével kalapban, napszemüvegben Rolandja mögé bújva bűvölte a hangokat ki a hangszeréből és a hangszálaiból, ahogy azt a földnek ezen a féltekén nem sok muzsikus teszi.
Hümmm, volt itt minden, főleg hibátlan produkció, remek dalok és kiváló kocsma hangulat, a jobbik fajtából. Igaz, a füst és a pohárcsörömpölés ezúttal elmaradt, mert a műanyagpoharak valahogy nem akaródznak csörömpölni és a füst valahogy nem dukál itt a Fogadóban no de sebaj. A háttérzajt is csak egy csacsogó negyötös-nő képviselte, aki az egész előadás alatt folyamatosan hallatta a hangját, de ez most már mellékes, akkor nem volt az. Végül is a lényeg, hogy a hősünk valami hihetetlenül nyomta a bluest, a boogie-t, és a funky-val felturbózott muzsikájukat. Ezek után nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a produkciójuk roppantul bejött a teremben lévőknek. A trió tagjai remekül és lazán kombináltak, sőt Jon Cleary, a csapat feje, nem csak technikailag, hanem emellett stílusában is, pont úgy, csempészte bele a hatalmas zenei üstjükbe a legjobb harmóniákat és a hozzávalókat, akár egy szakács. De nemcsak Jon, hanem a Cornell C. Williams - basszusgitár, ének és Eddie Christmas - dobos se volt semmi.
Mint már néhány sorral feljebb írtam a társaság főbb oszlopai a boogie-blues, funky műfajokkal szeret építkezni leginkább és mindegyik elhangzott dalban hol erősen, hol még erősebben volt tetten érhető. A produkciót erősítendő remek kiállásokkal, táncra serkentő muzsikával hívták parkettára a táncos lábakat - ezt azért főleg az első sorokban ülők nehezményezték. A hatás nem maradt el. Remek dalok, kimagasló basszusok, funkys ütemek hatványozottan erősítették az esti produkciót. Tévedés ki volt zárva, mert egy ülő koncertből egy egyre inkább táncos produkció lett. A Maffioso Concert ez alkalommal sem tévedett, a jó bulit illetőleg. A 35-ben született Jerry Lee Lewis stilusa alaposan és kimutathatóan meghatározta Jon Cleary bravúros játékát. De ezen kívül a tradicionális New Orleans füstös és évtizedeken át Bourbon és a Tennessee whiskey-től ittas padlóin érlelt muzsikája véglegesen és kitörölhetetlenül rányomódott játékára és Roland RD-700 SK-ra, annyira, hogy ha nem figyel kellőképpen, akkor a vehemens, de frankó játéka alatt a hangszer állványa kezei alatt biztos összeomlik. Bámulatosan nagymenők módjára keverték a produkció pakliját, és sorra húzták ki nyerő a lapokat. Egy kicsit gonosz leszek azokkal a zenészekkel szemben, akik azért imádkoznak, hogy legalább egy-két maradandó dalt tudjanak alkotni, valamint meggyőzzék a közönségüket. Jon Cleary and the Absolute Monster Gentleman esetében ugyanis erről szó se volt. Itt volt ez az ismeretlenség homályából feltűnt muzsikuslélek és csapata, akik egy komplett koncertre való kiváló produkciót mutatott be szerényen, remek hangulatban és minden nagyképűség nélkül, ezt barátja Orszánszky Jackie tudta volna megerősíteni, ha nem távozott volna el akinek utolsó itthoni fellépése a tavalyi Sziget Fesztiváli volt.
Hetekkel a rendezvény után is elmondható, hogy Jon Cleary and the Absolute Monster Gentleman tényleg egy vérbő bulit nyomott, és megérthettük Jon Cleary sikertörténetét, hogy lehetett egy pillanat alatt nagyon keresett a Jon Cleary and the Absolute Monster Gentleman. Erről remélem hamarosan azok is meggyőződnek, akik most nem voltak itt ezen a fellépésén.