beszámoló [fesztivál]  2001. augusztus 6. hétfő   15:36

nincsen hozzászólás

   Végre négyre kiértem a Hajógyári szigetre. Ezzel pedig már a rögtön első nap sikerült lekésnem a szerkesztőségi ülésünket. Már ha volt egyáltalán (fél négykor a csónakházban), mert az egész Sziget csak egy nagy kavarás. Ahogy ügyesen és gonoszan meg is írták az egyik kiadó zenei magazinjában: egy nagy TRAPP. (Akkor a szigetelők a trapperek, hehe.) De hát nem is lehet más, mert az ember besokall.
  
   Viszont elégedett vagyok, szépen megveregettem a vállamat éjszaka hazafele jövet. Tartalmas éjszakám volt. FreshFabrik-ra értem ki, lemaradva az Elvisz-imitátor Királyról (The King). Megszokott színvonalú igen pörgős kis koncertbe hallgathattam Magyarország elsőszámú külföldön is sztárolt rockzenekarától. A középen elválasztott nézőtérből egyébként semmit sem érzékeltem, úgyhogy sajnos foggalmam sincs, hogy most jó-e nekünk vagy sem, de pl. Tankcsapdán B. aki bal oldalról figyelte a koncertet azt hitte alig hallgatják az esti magyar sztárzenekart. Én azonban a jobb oldalról bizton állítom, hogy ez az esemény volt szerdán a legnépszerűbb. Érdekes látvány lehettünk mindenesetre a színpadról. Féloldalas látvány.
  
   Ja, egyébként Boban Markovic-on is tengernyien voltak. Esélytelen volt keresztülhaladni a járdán. Kicsit meg is lepődtem, mert ma már minden mh-val jelzett vonatsín melletti településen fellép az említett szerb zenekar, mondjuk a millennium jegyében.
  
   Nna. FF után az új információs placcnak köszönhetően sikerült elkerülnöm E.-t. Én ugyanis a régi info helyen vártam őt (valami negyven percig), ő pedig az újon. Egyébkén tetszik az új placc, a kávézó sem rossz a sarkon, csak ne kéne húsz percig sorba állni a feketéért. Egyetlen kávégép muködik sajnos, az viszont remek kávét főz.
  
   Később megtaláltuk a szentendrei Dalmát kocsmát, ahol 70-ért vesztegetik a zsíros deszkát (szemben a százforintos kajautcabeli kenyerekkel, amit enyhén szólva is pofátlanságnak tartok. A hatszáz forintos gyros-ról nem is beszélve!). Leültünk Kiss Erzsit hallgatni, amit én most először, és nekem kellenek ők! Nem egy látványos zenekar, viszont annál inkább hangzatos. Hogy ez a nő mit képes művelni a szájával! (éneklésre gondolok) Vagy inkább a torkával! Egész váratlan hangok csapnak elő belőle. Klassz, pergős, ritmusos, meglepő és szép.
  
   Épp odaértem még Galapagosra, amit szintén először, és biztos nem utoljára láttam hallottam. Hat oltári szimpatikus srác valami igazán dallamos és rockos zenét művel kongával, meg más kiegészítőkkel. Ők is kellenek nekem.
  
   Ja közben kihagytam a Tritont, akik meglepő vidámságot hoznak ki a jazz-ből. Mert a jazz, mármint a kommerz (persze nem mintha akármelyik fellépő a Banán színpadon átlagos lenne, mert úgy tűnik ennek a színpadnak idén hatalmas a svungja), az mindig olyan depis. Váczi Eszterék bandája például nekem már nagyon szomorú volt hajnali kettőkor.
  
   Aztán voltam még Nyersen a macsós bandán is, bár kicsit zúzósabbnak tűnt a koncert, mint a megszokott. Koncertek terén tehát kielégültem. A többi Le Panic-ról, Babosról, és Lakatosról, Jimmy Bosch-ról, meg más egyebekről pedig elolvasom a többi remek kolléga írásait.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: