beszámoló [fesztivál]  2001. augusztus 3. péntek   11:19

nincsen hozzászólás

   Nagyon korán értünk haza Tatabányáról. Ráadásul megint nem volt hely a vonaton. Még gyorsan átnéztük egyszer Kicsi Cs.-vel a Sziget programot, aztán megérkeztünk a Keletibe. Egyáltalán nem érzem, hogy eltelt egy év. Tavaly ilyenkor már nem fértem a bőrömbe. Már februárban nem fértem bele. Folyton-folyvást azt vártam, hogy felbukkanjanak végre a plakátok, hogy meglássam végre a reklámokat a tévében. „Legyen jegyed!” Ez lett belőle. Most meg csak nagy hallgatás és bizalmas összepillantás, hogy persze-hogy-tudodom-milyen-jegyem-lesz-így... és ezt is csak alig látom. Persze leginkább azért, mert a csatornák alapból nézhetetlenek. (iszonyat, hogy ez mekkora klisé, utálom is leírni, csak sajnos nagyon is igaz). Idén egyébként valahogy nincs akkora kampány. Függetlenül attól, hogy a Szigetes sajtótájékoztatókon mindig teletömik a nagyérdeműt szendviccsel, meg kólával (abból a bizonyos fajtából). Igaz most itt volt a „Szivárvány-ügy”, meg a Sziget.hu webes felindultsága, ahol végsokig arrogáns cikkek is előfordultak. És gondolom fognak is.
  
   Szóval nem volt akkora tűz, vagy csak nem figyeltem (ez lehet, mert a többi feszttel is nagyon el voltam foglalva), bocs, pedig mentél tévén..
   Este hatkor végre elindulhattam haza fele összepakolni. Nem tudom miért, valahogy különleges alkalomnak érzem a Szigetet. Fontos, hogy mindig a megfelelő ruhát vegyem fel. Rettentő okosan kell végig gondolni, hogy mikor mit kapok magamra, és milyen kiegészítőket párosítok a ruhámhoz. Meg hogy milyen pulóvert viszek ki magammal. Pedig pont a Sziget az, ahol minden kapcsiból hót kosz lesz, semmi értelme készülni rá. De valahogy rituálévá vált. Talán mert fontos.
  
   Szóval végre hazaértem, hogy összepakoljak. És pihenjek. Ebből az lett, hogy fél éjszaka Esterházy Elefántcsonttoronybólját olvastam. Vagyis inkább tanultam, mert azt tanulni kell. Leginkább szó szerint.
   Kipakoltam az összes ruhámat a szekrényből és a földre borított rekamétámlára helyezve őket csoportokba rendeztem: pólók, trikók, nadrágok, pulóverek, kardigánok, szoknyák, satöbbi. Így talán egyszerűbb lesz az életem a következő egy hétben. Előre kitakarítottam és elmosogattam, hogy ne kelljen ilyenekkel foglalkoznom amíg Szigetelek. A hűtőt is teletömtem volna kajával, de sajnos még nem kaptam meg a fizetésem. Talán majd pénteken. Addig is nagyon jól jön, hogy kedvenc öcsém (mellesleg egyetlen) a Sziget egyik legjobb pultja mögött csapolja a sört.
  
   Délután „szerkesztőségi ülést” tartottunk. Az idézőjel azért, mert nálunk tulajdonképpen nincs ilyen. Mindenesetre megpróbáltuk beosztani a következő hét napunkat. Rekedt hangú Cs. végig azt mondogatta, hogy „persze, ő elmegy mindenhova leginkább punk-ra de nem ígér semmit, mert lehet, hogy felönt a garatra”, őrült G. pedig nem tágított, amíg az összes Metál színpad szereplőből nem adott egy kis ízelítőt a magnó segítségével... Így sokat nem hallottunk egymás szavából. Én pedig rendszeresen legalább három színpadhoz írtam fel magam, hogy azokra mindre elmegyek egyazon időben.
  
   Hiperkarma biztos, mert egyetlen feszten sem léptek fel (ekkora gázsiért nem lépnek fel... mintha megtehetnék, persze nem szólok bele, úgy látszik mégis megteszik...), és már nagyon régen volt koncertjük. Triton is biztos meg a Mr Con (Menyhárt legújabb formációja, akik egyébként lemezbemutatnak a Nagyszínpadon pénteken négykor). A Moodba is belehallgatok, bár fél óránál tovább úgysem bírom majd, úgyhogy futtában benézek Nagy Feróra az ősbikinivel, hogy aztán megérkezzem a Másfélre, ami remélem végre nekem is bejön majd. Sajnos élőben nagyon nem annyira élvezem zenéjüket mint a lemezen.... Nem éppen egy kommunikatív zenekar, függetlenül attól, hogy nagyon jó a zenéjük. Nem színpadra valók. Csukott szemmel elmegy.
  
   Szóval este félnyolcra értünk ki felvenni a jegyet, és szolidáltunk Kicsi Cs.-vel, aki várta a sajátját. Szerzett valahonnan tízért. Sorba álltunk, és hallgattuk a sok német hablatyát. Tiszta Balaton. De ide legalább nem a tejfölök jönnek. (nem diszkriminációból, csak ezek épp hosszú barna hajúak voltak).
  
   Átértünk a hídon és nem találtuk az Infot. Aztán szépen lassan feltérképeztük a környéken. Rák megvan, Bahia, Banán megvan, színház megvan, meg a Nagyszínpad is, csak ketté osztva, kicsit félelmetes, majd meglátjuk. Zsíros kenyér száz, gyros hatszáz. Beszarás. Még jó hogy vega vagyok. Egyelőre minden toitoi tele vécépapírral. Még éjfél előtt leléptünk (hogy pihenés helyett cikket írjak itthon), a HÉV-megálló szinte üres. Kapásból találunk helyet felszálláskor, szerintem idén utoljára. Szóval ma volt a nulladik, és de jó nekem, hogy még egy teljes hét. Hú de jó Nektek is!!!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: