beszámoló [fesztivál]  2001. július 28. szombat   16:52

nincsen hozzászólás

   Ma rövid leszek, mert nagyon hosszú és fárasztó napom volt. Ráadásul teljesen antiszociális voltam. Angyalhajú V. is megmondta, hogy seggfej vagyok. Én meg némán bólogattam.
  
   Hatra húztam a vekkert, nyolckor keltem. De már negyed tízkor a dolgozóban voltam. Úgyhogy ügyesen siettem. Most meg alig várom, hogy levegyem végre minden ruhám, és ágyba bújjak.
   Tegnap még el akartam olvasni azt a PKI cikket, de nem találtam meg. Most évfolyamokra osztva pihennek a Wantedok a matracom mellett. Nagy halomban. Úgyhogy nem találtam meg, de talán még ma.
  
   Uff. Most hogy elkezdtem írni, már kicsit nem vagyok olyan feszült. Ja! Holnap Szigetbejárásra megyek. Azon gondolkoztam, hogy vajon hány sajtós lesz összesen a fesztiválon. Vajon hány buszt bérelnek, hogy holnap körbevigyenek mindenkit a hajógyári szigeten, ahol épül a város? Nem merek tippelni. Fogalmam sincs.
   Szóval ma Világfa koncerten voltam. Lujó azt mondta negyedikén (öcsi szülinapja!!!) lépnek fel a Szigeten az Ambient sátorban úgy éjjel 11 körül. Nem nézem meg pontosan a programban, mert ahhoz legalább két métert meg kéne tennem az asztalig.
  
   (Hát nem tudom, nem nagyon jön be ez a gondolkodó tea. Asszongya: „FRISS GONDOLATOK, zamatos feketetea keverék áfonya ízesítéssel.” Az áfonya biztos nem stimmel, a gondolatok meg hát asszem azok sem.
   Holnap Kapolcs, előtte a sajtótáj., meg az alapítványos leveleket befejezni, meg a cikkek, amikkel még lógok, meg D.-t, BP-t felhívni, meg kitalálni, hogy hogy is megyünk holnap, meg el is felejtettem megkérdezni B.-t, hogy milyen volt a Kimnowak, hogy a Péter felfért-e a színpadra, és holnaphoz égy hónapra már megint eltelik egy év.
   Mindenki mérges, hogy csupa sznobság és üzlet ez a minden. Mármint Kapolcs, meg a Sziget is. Meg hogy már nem az, mint rég. Nem, tényleg nem, de attól még jó. A dolgok változnak. Tegnap még kívántam például, de ma már nem...
  
   Ja meg volt az a film, amiben Bruce Willis, meg Michelle Pfeiffer. És a vacsoránál mindig azt kérdezték, hogy „meséljetek, mi volt ma a csúcs, és mi a mélypont”. Hát a mai mélypont az én magam voltam. A csúcs pedig? Remélem most jön. A zuhany alatt.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: