beszámoló [fesztivál]  2001. július 24. kedd   16:52

nincsen hozzászólás

   Tudom, hülyeség, és nem túl eredeti naplót vezetni erről a pár napról, de eddig úgyis mindig jegyzeteltem, úgyhogy nem lesz sok változás. Legfeljebb annyi, hogy most a klaviatúrán pötyögöm a betűket, és lesz rá esély, hogy pár hét elteltével is el tudom olvasni saját írásomat.
  
   Szóval még egy hét, kicsit félek, mert tényleg szeretnénk valami napi dolgot csinálni ebből az eseményből, csakhát én meg közben még dolgozom is. Kíváncsi vagyok mennyire leszek használható azon a héten. Mindenesetre egyetlen embert sem fogok visszautasítani, aki kávézni hív.
  
   Ma elkezdtem összegyűjteni mindenféle fesztiválokat a mi kis adatbázisunkba (nem ide, hanem a másik internetes újságba, ami a diákoknak szól majd szeptembertől, de persze bárkivel megosztok bármilyen infot) és rá kellett jönnöm, hogy k*rva nagy esemény a mikis Szigetünk. A legtöbb európai fesztivál legfeljebb négy napos, és legfeljebb ugyennyi helyszínen zajlik. A legtöbb létszám, amire emlékszem, az hatvan ezer volt, de ez a négy nap alatt. Nálunk meg naponta jönnek ennyien. Szóval hát igen. Büszke vagyok na. És áldásom a „Szigetiparra”. Nem fogom őket bántani, mint ahogy azt egyes médiákban szokás. Nagyon jól csinálják ezt a dolgot, és azt hiszem igaziból nem is ők csinálják, hanem a Sziget csináltatja magát. Ez lett belőle. Nem hinném, hogy annak idején, amikor Rozmaring lakásán összegyűltek a szervezők telefirkált jegyzetfüzeteik fölött, hosszútávú stratégiát agyaltak volna ki. Mert annak idején gondolom még a másnap is kétséges volt. És hát ez lett. Mint ahogy a napsütéses és kellőképp nedves helyen eldobott meggymagból is terebéjes, és tavasszal virágzóán illatozó gyümölcsfa lesz.
  
   S., a dobos este váratlanul felhívta V.-t, hogy akkor menjen el a megbeszélésre, és negyed óra múlva a Blahán. V. épp nálam tanyázott, ígyhát S. örvendett, hogy egy telefonnal engem is el tudott intézni, és persze menjek én is. Mentünk. Üllői út, da Vinci utca, utcagyerekek, kicsit féltünk. Aztán beléptünk a lerobbant lépcsőházban, Romániában szoktam volt ilyeneket látni, ott kint az ember azt hiszi, hogy idehaza nincs ilyen, de újra és újra kénytelen vagyok rájönni, hogy mégis. Nyomor, kosz és bűz van. Túl sok helyen. A gangon már körbe ülve vártak ránk a többi Click Rádiósok. Lassan elkezdodött a Szigetes megbeszélés. Stratégiai. Csomó mindent nem értettem, viszont volt egy két szó, amit elkaptam, a grebbelés, meg a keverő, a vincsi meg hasonlók. Mindenesetre olyan volt, hogy nagyon gratuláltam volna, ha meg merek szólalni. D. a vezér, a legelején rendet teremtett, pisszenni sem lehetett, egy fecsegő párocskát azonnal szét is ültetett. Szép volt. Minden elismerésem D.-é. A Clickes plakátok kiállítani valók. Ahogy robog a mérges szempár a Föld felé, és ahogy szőke szépséggé változva megpróbál elcsábítani, az olyan, hogy ki akarom rakni az ágyam fölé.
  
   Már csak 6-7 cikkel lehetek elmaradva, ezt a héten behozom. Csak az a baj, hogy amikor eszembe jutnak a jó szófordulatok, akkor nem vagyok gép közelben. Amikor elkapom a fonalat, akkor csak úgy siklik az újjam a klaviatúrán, de ha nem, akkor hetekig aszalódik bennem egy-egy téma.
  
   Most mindjárt nyugovóra térek, csak egy valamit akartam még elmondani. Penteken visszadobta M. az egyik cikkemet. Azt mondta nagyon érdekli mi van velem, és szívesen meghallgatja a történeteimet, de azért én is biztos érzem, hogy ez a publicisztika nem az a publicisztika Úgy ereztem magam, mint az a királylány, akit hetek óta kerülget a szőke herceg, és amikor a bársonyos ágy előtt végre lekerül róla a fűző, a herceg elhúzza a száját, és kiveri magának a sarokban. Mert az egészen más, amikor csak úgy ír az ember, és csak úgy olvassák. De mikor potyára megosztok egy valakivel valami olyat, amit mindenkivel szeretnék, az keserű. Nekem.
  
   Holnap folytatom csatámat a nyugati világ tökéletes ködképe ellen. Reggel pedig megírom végre a Hobot, amit hetek óta ígérek G.-nek az őrült fotósnak. És még a gépe is nálam van, meg a kazettája.
  
   Ja, eszembe jutott még valami. Ma átnéztem a Sziget programját, és úgy tűnt egész jó kis időbeosztást tudok majd magamnak csinálni. Nem értem, hogy Ganxstáék miért ilyen nagy sztárok. Azt viszont értem, hogy a Sziámi miért játszik a Nagyszínpadon, és azt hiszem ennyi valóban kell a gyökerekből, vagy talán még ennél is több kéne. És a Sziget utolsó koncertjén biztos ott leszek (Sziámi). Tavaly is egészen meghatódtam tőle.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: