EFOTT 2001 Töviről-hegyire (beszámoló)

hosting: Hunet

cikkek

fotók

beszámoló [fesztivál] 2001. július 26. csütörtök

12:49

2 hozzászólás

szerző: Utazó
EFOTT 2001 Töviről-hegyire
2001 július 18-22, Kismaros

   Kismaros remek helyszínnek bizonyult az EFOTT ez évi megrendezéséhez. Egy bozótos, fás, hűs ligetekkel tarkított üdülőtelep területét választották a szervezők az esemény helyszínéül. Az utazást tekintve a legjobb választás a vonat volt. Hajnaltól késő éjszakáig utazhattunk a MÁV szerelvényeivel, melyek körülbelül óránként indultak és érkeztek meg Kismarosra az egy órai útra lévő Nyugati Pu.-ra.

   Mikor első nap megérkeztünk, addigra már sajnos megtelt a hetijegyeseknek külön elkerített sátorkemping. Egy lány elmesélte, hogy az előző nulladik nap bőrig áztak az ismerőseivel együtt, mert miután leverték a sátrukat a kempingben, a biztonságiak valami azóta sem ismeretes ok miatt kizavartak mindenkit a nagy főbejárat elé ahol két órán át kellett várakoznia a tömegnek mire újból bemehettek (tudjátok aznap volt ez mikor a nagy, országos zivatar áztatta a földeket és öntött el néhol egész utcákat...) No hát sátorhelyhiány miatt kénytelenek voltunk a napijegyeseknek fenntartott kempingbe felverni a jurtánkat egy egész nap árnyékot nyújtó kis erdőcske rejtett sűrűjében. A baj csak másnap délelőtt tíz óra tájban kezdődött mikor a százötven méterre lévő a Coca-Cola Beach kihelyezett tagozata erre az időpontra időzítette az egyes kereskedelmi rádiók naponta húszszor játszott slágereinek megismertetését az arra legkevésbé se vágyó fiatalok nagy-nagy örömére (most nem részletezem ezeket a zenéket, mert szétázik a monitor, amit most nézel...). Az egész fesztivál területét egy nagy L betűhöz tudnám hasonlítani, melynek egyik végében táboroztunk mi, és a másik végében voltak a színpadok, kimérő pultok és a fürdési lehetőség. A legutóbbiról annyit érdemes megemlíteni, hogy az EFOTT egész ideje alatt volt (legalább minden második zuhanyzóban) fürdésre alkalmas melegvíz, valami fatüzelésű kályhaszerűség által.

   Sokan megbirkóztak a St.Hubertus szövevényes és bonyolult kérdőívével is. Ezzel el lehetett nyerni a Fővadász, Kéjvadász vagy a Mesterlövész titulust, melyekhez elismerő oklevél, 0,5 cl jeges St.Hubertus és pecsét (igaz nem viaszpecsét) is járt. A St.Hubertus kalandparkban íjászkodhattunk céltáblára, St.Hubertus szarvasra, de sok esetben a céltáblák mögött található falra és a farakásokra sikerült csapást mérnünk e ősi fegyverrel. A jégszekercés mászás kissé torz formája az a két egymásnak rögzített függőleges (mert a vízszintesen rögzített gerenda nem lett volna olyan nagy kihívás) fenyő távíróoszlop volt, mely megpróbálta imitálni a jéghegyet. Sem fehér nem volt, sem csúszós, csak függőleges és szálkás. A kezünkbe nyomtak két valódi jégcsákányt, a derekunkra biztonsági övet tettek, így elindulhattunk felfelé, s amikor végeztünk fent a csúcson a haveroknak leadott sms-ekkel (de rossz), akkor pediglen irány lefelé. A sok lelkes és tériszonyban nem szenvedő egyén mindezt -mint a mászófalat- jégcsákány nélkül is kipróbálhatta. Szintén nagy sikere volt a Trabant 601-es kombinak. Szerencsétlen jószágnak (nem elég, hogy fordított elven működő kormányművel keserítette meg a próbavezetők életét,) mindig tövig nyomták a gázpedálját is... (azt a visítást és füstöt...) ...nem csoda, hogy sokszor használhatatlanná vált. Amit szintén sokan kipróbáltak, az a repülő gumibomba és a legújabb magyar fejlesztésű asztalitenisz-asztal, valamint gyermekkori élményeinket visszahozó erdei vasút, (ez nem a fesztivál területén,) melynek állomásán dísznek kiállított mozdony kéményébe az egyik nap egy strucclelkületű táborlakó bemászott... tűzoltók szedték ki onnan... Azt nem sikerült kideríteni, hogy fejjel vagy csak úgy spontán lábbal lefelé szorult be a kéménybe... de majd az UFO-k megfejtik ennek a rejtélynek a titkát is remélhetőleg...

   Voltak kis fakockákból összeállított elemes tornyok, melyekből kis elemek kiemelésével és a torony tetejére helyezésével minél magasabb építmény létrehozása volt a cél. A tetőpont számunkra mindig a szétesés volt...:-) A triál kerékpáros pálya látványa egy kissé elborzasztott... a rengeteg, rendszertelenül egymásra dobált farönk, palánk... és az a lejtő csak fokozta bizalmatlanságom ez az egyébként elismert sportág iránt.

   Az EFOTT területén ami még nagy érdeklődést váltott ki, az a Coca-Cola Beach-i vizi paradicsom volt. A szikrázó napsütésben nagy tömörülést fedeztem fel a medence partján, ahol nemcsak sütkéreztek az EFOTT-osok, mint a Emydosauria(lat.) a napon és a Pygocentrus piraya (lat.) a medencében, hanem annál sokkal kreatívabbak voltak. Az arra az időre avanzsált műsorvezető és a résztvevők nélkül nem igen lett volna ennyire eseménydús ez a kismarosi Beach. Nem szeretnék megfeledkezni a csónakversenyről, amely csak úgy spontán evező nélkül történt s sokszor a vizicsónak vizihernyóvá alakítása volt a végkifejlet (ketten kapaszkodtak kétségbeesetten, átkarolva csónakot, miután beleestek a vízbe). Aztán ott volt a Beach Park női vizespólós (mell)szépségversenye is tizenegy bátor résztvevővel. Ki kell emelnem a fuldoklóknak nyújtott segítséget (köszönjük!) is, ami a vízi mentőknek volt köszönhető. Mindig a másik nem segítségére siettek...

   Képzelhetitek, hogy mennyi munkájuk lehetett.. (haha). Igen-igen figyelmes elsősegély. Mind a csónakverseny, mind a vízi foci résztvevői változatos és sokat sejtető nevekkel látták el magukat, például: Döglött Egér, Userek, Idióták, Alkoholisták, Moha, Főtt tojás, Tündi Bündi, Kis fröccs, stb... Szerintem akkor is a vízi teke volt a legizgalmasabb, mert golyó helyett magunknak kellett feldönteni a bábukat, miután végigcsusszantunk a vizes és puha tekepályán. Sokan a rájuk rakódott vízkövet St.Hubertus-szal és más italféleséggel próbálták eltávolítani. Sajnos ezeket a vizi játékokat éjszaka nem lehetett folytatni, mert este nyolc után összecsomagolták és eltették őket aludni.
   Miért is felejtenénk el megemlíteni a drótkötélpályát, mely négy fa közé volt kifeszítve L alakban kábé négy méter magasan, a főút felett. Itt igencsak elkelt a biztonsági öv. Aki elérte ezt a magasságot, annak csak át kellett egyensúlyoznia a drótokon, hogy ezek után a negyedik fáról induló drótkötélpályán a földig száguldjon egy tizenhat és fél méter hosszú távon egy görgős szerkezet segítségével... áááá...

   Az előbbihez hasonlóan egyre népszerűbb sport az Ölj vagy megöllek avagy a Paintball túlélő vetélkedő is, amely arról szól, hogy ki tudja jobban befesteni a másikat ezúttal nem vérrel, hanem festékkel. Ha már meguntuk egymásra lövöldözést, akkor festhettünk üveget, porcelánt vagy pólót a Kalyibában, netán virágot vagy fát készíthettünk fémből, esetleg gyöngyöt fűzhettünk, vagy akármi mást, kreativitásunknak csak képzeletünk szabhatott határt.
   Szintén nagy érdeklődést váltottak ki a Mentálhigiénia sátor kérdőívei, melyek megpróbálták a fehér foltokat eltüntetni agytekervényeink labirintusaiban a dohányzás, ital, kábítószer, AIDS, étkezés témakörében.
   Sajnos nem tudtunk eljutni Márianosztrára az oda tervezett túra keretében (itt most nem a hatóságokra gondolok), mert sajnos a rendezvény kimaradt az előzetes tájékoztatással ellentétben. Viszont lehetett biciklit kölcsönözni a főbejáratnál százötven pénz per óráért.
   Értékes információkkal látott el bennünket az EFOTT rádió és az Információ, majdnem 24 órában.

   Az menza rendszerű étterem nagyon kedvező áraival kiérdemelte a fesztiválok étterme jelzőt. Volt reggel hat órától tojásrántotta (mellé ingyen mézesteát és kenyeret kaptunk), ebédidőben meg 10-15 étel közül lehetett választani. A gulyáslevestől a főzelékeken át egészen a birkapörköltig mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő étket. Itt tényleg vendég volt az ember.

   Az EFOTT arca versengésre több tucatnyian vállalkoztak érdekes festményeket kreálva ábrázatukra... mindenki megvalósíthatta őrült elképzelését (Pókembertől a kiscicán át egészen Drakuláig minden volt). A róluk készült fotókat kitették és szavazásra bocsátották ( http://www.efott2001.hu ).

   Nemcsak a benti italkiszolgáló helyeken volt nagy a nyomus, hanem az EFOTT-ra vezető főutcán is zajlott egyfajta verseny az fesztiválozók kegyeiért. Az utcán két kimérés is a rendelkezésünkre állt, az egyik 19-20 óra között, egyet fizet, kettőt kap akcióval vonzotta szomjas embereket, a másik jóféle házi JÄGER sör.
   A zenei színpadok elhelyezése kissé zavaró volt abból a szempontból, hogy sokszor áthallatszódtak a koncertek az egyik helyről a másikra... sajnos ezt a legtöbb sokszínpados fesztiválon tapasztalhatjuk... hiába, oda kell állni a hangfal elé hogy csak azt a produkciót halljuk amit látunk is. A Régió Színpadon 15 órától egészen hajnali 2 óráig, órás ciklusokban váltották egymást azok a zenekarok, melyek még annyira nem elismertek országos szinten, de várhatólag nagyon is megfogják határozni majd a magyar zenei életet a közeljövőben (nem a profitorientált, kereskedelmi zenei életre gondolok itt...).

   A Duna- Színpadnál és a Dance- sátorban elhelyezett PGSM üzenő-fal mára már teljesen helyettesítette a hagyományos papíros üzenő falat. Cenzúramentes üzenetek megjelenése és a perverz árnyjátékosok kreativitása tették színesebbé az éjszakát. Ez természetesen egyes körökben nagy sikert aratott, és feloldotta az unalmasabb színpadi jeleneteket.

   Visszakanyarodva az első naphoz, a kalandpark meglátogatása után (ami miatt lekéstük sajnos a Búvópatak koncertet,) kicsivel 19 óra után érkeztünk meg a Kulturális Színpadhoz, ahol már javában a Budapest Ragtime Band adott ízelítőt az eddigi 15-20 éves tevékenységükből. Ez a fellépésük sem nélkülözte az iróniát, melyet nagy tetszéssel fogadtuk. Ez a koncert volt a nap legvidámabb (akusztikus) koncertje. Ezután sikerült eljutni nagy nehezen a Régió Színpadhoz, ahol a Csótányok (Rage Aganist the Machine feldolgozásoktól sem mentes) HC-s beütésű, nagyon energikus együttes játszott. Igencsak meg kellett küzdeniük a Duna Színpadról áradó furcsa zajjal, de ők remekül vették ezt az akadályt. (Ők a magyar zene éllovasai, akiket az a bizonyos szaksajtó géniuszoknak, ill. zenészeknek tart, ezért nevüket nem szívesen írom le.) A sátor következő fellépője a Zaklatás nevű punk-rock formáció volt Zalaegerszegről. Ők a Bad Religion magyarországi helytartói, mindenkit abszolút lehengereltek. Ezután még belehallgattam az őskövületnek nevezhető Bikini régi, nagyhírű slágereibe, majd Yonderboi elektronikus tánczenéjébe és legvégül a United jazzos produkciójába. Ők jazz diplomával rendelkeznek, de ez a saját szerzeményeikben nem nagyon fedezhető fel, csak akkor, ha feldolgoznak illezve ha netán improvizálásra szánják el magukat ( ezt azért nem annyira erőltetik). Napkeltéig nyomták a boogie-t. A Régió színpadon minden nap hajnali 2 óráig zúztak a zenekarok (tényleg igazi élő zenei felhozatalt láttunk), melyet felváltott az egész hétre hívatott JATE-s Dj., ki a CD-től LP-ig mindent bevetett. Aki idáig fent volt az már le sem akart feküdni, kivéve a Gyevi bírót.

   Csütörtökön hosszú és kitartó éjszakázás után erőt vettük nyakunkon és eljutottunk a Visegrádi várhoz is. A fárasztó utazást kárpótolta a látvány. A vakok írásmódjával is megismerkedhettem, és kicsit betekinthettem a problémáikba, lehetőségeikbe is. Beszélgetésükből kiderült, hogy nagy többségük az irodalom és a történelem felé szeretne orientálódni. Az esti órákban ismét lehetőségünk volt a zenei műfajok sokszínűségét figyelemmel kísérni. A Régió Színpadon fellépő Vírus zenekar nagyon sajátságos és roppant kellemes produkciója csak megerősítette azt a tényt, hogy nemcsak jó zenészek, hanem jófejek is. Az MZ/X zúzását az Árnyak goth-os, majd a Hetedik érzék agyon szórólapozott fellépése követte, talán nem véletlenül. A Börzsöny színpadon Tunyogi kiöregedett rock csoportosulása és Bill kőbánya blues-a volt látható, amely szintén kicsit a régmúltat juttatja eszünkbe... kellemes emlékeket felelevenítve. A Duna Színpadon eközben a (majdnem) minden fesztiválon és koncerten fellépő sztárzenekarok jöttek: a Quimby tömegvonzása és remek pillanatai, majd Kispál-ék megunhatatlan slágerei és dallamai. A nap végén a Börzsöny Színpadon a nagy visszatérő: a VHK játszott. Ezt a formációt látszólag megviselték a kiválások és a tagok cseréje, sokunkat mégis vonzott és beindított ősi zenéjük. Az új programot (sok régi számmal) a régi lendülettel játszották végig egészen kora hajnalig, bár az új gitáros még a koncert előtt azt mondta, hogy most nem nem lesznek olyan jók, mert fáradtak. Ezután már csak egy zajos helyszín maradt: a Régió Színpad és a Dj. egészen 6 óráig (majd a ezt követően a józanodás...).

   Az ítélet elért bennünket minden nap, a biztonságiak lesújtó jelenléte és nem annyira türelmes viselkedése. A nyitott sátramból láttam egy szerencsétlen mókust, akit öten üldöztek a biztonsági mindenható erők... megfogták, csavargatták a kezét, majd jól fejbe rúgták bakanccsal, felállásra kényszeríttették... és szidalmazták... a többi az olvasóra bí-zoom. Nem tudom, hogy miért kellett ebben a bánásmódban részesíteni, biztos találhattak volna más módszert is. Javaslom a biztonsági főnököknek, hogy a tisztelt kollégáikat legalább 1 évre utalják be, valami etikai, viselkedés és illemtani tanfolyamra, hogy megtanulják, hogyan kell az embernek nevezett lénnyel bánni, amikor valaki egy kicsit letér az ösvényről. Szerintem ide és minden hasonló rendezvényre a résztvevők csak szórakozni járnak, és nem másokban kárt okozni. Természetesen ez eseményen túl más hasonló attrocitás nem jutott a tudomásomra.

   A kulturális színpadon minden nap 12-től 16 óráig Krisnások tartottak eledelosztást és mély lélektani, filozófiai előadásokat. A nap hátralevő részében különböző előadásokat, beszélgetéseket hallgathattunk, este filmeket nézhettünk. Sokan gyűltek össze a Nagy Feró és Lukács László féle beszélgetésre, de sajnos hiába... másfél órai felesleges várakozás után már a harmadik őselem avagy ősmodul, aki majdnem 30-35 éve van a színen, hol zenészként, hol prózában és egyre inkább családapaként, egyszóval Hobo vette át a terepet, hogy megtartsa József Attila estjét. No ha már ott voltunk megnéztük. Kis előjátékot követve (le kellett kapcsoltatni a száz méterre lévő hangszórót amiből az EFOTTrádió szólt) élvezhettük végig Hobo zenés monológját.

   A Régió Színpadon Com Licenca nagyon érdekes fúziós fúvós tánczenéje és a Photochronic brit popja követte egymást. Ekkor még a zenekarok inkább egymásnak koncerteztek, mint a független EFOTT-osoknak. Majd a V.I.N.Y.O alteros, bulizós fellépését néhány óra múlva a Born 33 együttes fellépése követte... igen csak zúzos zenét nyomtak. Nem szeretném kihagyni az est fénypontját, a Zorro és a fóti suttyók kreációt se. A Duna Színpadon a rock-mogulok: a Rice, Mobil és Csapda léptek fel, akik biztosan csökkentették a rock iránti szomjúságot. A Börzsöny színpadon az Anima Sound System fellépése következett, mely méltó felvezetője volt a Világzenei Színpad programjának. kelet-európai, afrikai, ázsiai zenei kultúrák találkozása, Dj. Nelson sajátos mixe belecsúszott a Kamel Nitrate Sound System végig pörgős és látványos műsorába, melyet egy hastáncosnő elragadó kígyózása kísért. Ez a fajta zene érdekes ötvözetét adja a rapnek és a keleti hangzású hangszerek, például a szitár hangjainak, a dobgép, a sampler, a perkák és a DJ. közös munkájának. A Music of Moroccan Origin (MoMo) koncertje színtén ebben a keleties hangulatban pörgött végig. A produkciók közben Sheikh Ad Helik számítógépes grafikáit vetítették ki egész éjjel a színpad mögé kifeszített vászonra.

   Az EFOTT zárónapja eléggé esősen-borúsan indult. Az előző napokban nagy népszerűségnek örvendő Coca-Cola Kismaros Beach Park aznapra nagyon csekély érdeklődét váltott ki az EFOTT-istákból. Sem a csónak verseny, sem az egyszerű lubickolás a hűs fodrozódó habokban, de a párásító-nedvesítő sem keltette fel az érdeklődésü(n)ket. Az este a Börzsöny Színpadon fellépő, új hússal (azaz egy új gitárossal) bővült Üllői Úti Fuck sajátos stílusában adta elő a régi és a jövendő slágereit, miközben eleredt az a rusnya eső. Akkor még nem sejtettük, hogy ez nem csak egy kis nyári zápor, hanem az egész éjszakát, a földet és az EFOTT-istákat kíméletlenül eláztató eső lesz. Az eső hatására a Regionális sátorban töménytelen mennyiségű ember gyűlt össze, és élvezettel hallgatta végig a Da capo, a Kérdőjel, a Flashback és a Macskanadrág műsorát. A Duna Színpadon fellépő Charlie kissé jazz-es beütésű, valamint a Republic vonósokkal kísért vidám és szomorú, nagyon szerelmes dalokat interpretáló fellépése a késő éjszakába nyúlt. A Börzsöny színpadon fellépő Heaven Street Seven, a brit pop neves hazai és tényleg nem véletlenül elismert zenekara, majd a NEO elektro-industrial-boogie-t játszó előkelősége és a Pál Utcai Fiúk népszerű, fiatal lányokat beizzító alteros muzsikája zárta a fesztivált. Ezek a zenekarok sajátosan járták esőtáncukat az EFOTT-osokkal együtt egészen hajnalig, nem kegyelmezve a ruháknak.

   A ténylegesen legutolsó levezető program a Régió Sátorban volt. Most mindenki kihasználhatta az utolsó perceket és az esőcseppeket a térdig érő sárral együtt. A biztonságiak most már kissé ellazulva próbáltak elvegyülni a táncoló tömegben. Ők sajátosan fogták fel a tánc fogalmát, mint olyat. A táncolók között vonatozni kezdtek, igaz nem a megy a gőzős népszerű dallamára. Ezután újabb kreatív gondolatuk támadt. A színpadon hárman elkezdtek táncolva levetkőzni (Chippendale-fiúk... pfff), minek csak a jó ízlés szabott határt. Szerencsére nem vetkőztek le teljesen (lehet, hogy tényleg van humorérzékük ezeknek a fiúknak?)

   Vasárnap reggel hat körül az eső is alábbhagyott, sőt teljesen kitisztult az ég. A kiszolgáló pultok bezártak, de az élelmiszerbolt és az étterem kinyitott és várták az elmenőben lévő EFOTT-osokat egy utolsó reggelivel. Egy jó tojásrántotta 250 pénzért és az asztalon elhelyezett egy tálka, s benne lekvár és méz) valamint a kenyér és mézes tea abszolút korrekt figyelmesség volt a korgó, sokatpróbált gyomornak.
   A tavalyi rendezvényhez képest fejlődést mutat az is, hogy az idén a heti bérleteseknek elkerített táborhelyen kívül gondoltak a napijeggyel rendelkezőkre is, és nyitottak nekik egy külön táborhelyet. Az idei EFOTT is csak megerősítette bennünk azt a tényt, hogy ezt a fesztivált méltán sorolhatjuk a legnagyobb magyarországi zenei fesztiválok közé, egy picikét túl is mutatva ezeken a tömérdek sportlehetőség miatt, és hogy minden évben Magyarország egy másik pontján kerül megrendezésre, s így mindig izgalmas marad.Máris nagyon várjuk a következőt...

Szólj hozzá!

Hozzászólások:


Rigor	2020. május 14. 18:32 #2

Napi 400ft-ért lehetett bérelni bent kőházat, ami valóban egy kis kétszemélyes ház volt egy mosdókagylóval, terasszal, ágyneművel szekrénnyel, és a kőházasaknak külön nemtolongós wc zuhanyzó. Nagyon megérte

Egyrészt már első nap nem szarráázni, más napokon meg nem megsülni napon