beszámoló [koncert]  2008. június 28. szombat   10:55

nincsen hozzászólás

  A Dying Fetus egyike napjaink legjobb death metal zenekarainak, így második magyarországi fellépésüket a rajongók részéről nagy várakozás előzte meg. Én is várakozással tekintettem a koncert elé, annak biztos tudatában, hogy egy hibátlan produkciót fogunk hallani. Ez így is lett, de előtte még két magyar előzenekar melegítette be a közönséget.
  
  A Kill With Hate koncertje elmaradt, mivel az Archaic-ban is játszó Ákos a Testament előtt játszott thrash zenekarával. Így a Nadir koncertje nyitotta az estét, akik most is erőtől duzzadva adták elő doom/death/hardcore elemeket tartalmzó zenéjüket. Az ingyenesen beszerezhető Those Who Bought The Rain című új albumról hangzott el a legtöbb szám, de emellett pár régebbi dal is felcsendült. Koszos, vastag hangzással támadták hallójáratainkat a súlyos szerzemények, Viktorék fellépésével kiválóan kezdődött az este.
  
  A Tesstimony hosszú kihagyás után adott ismét koncertet, és ugyan Vigh Endre dobos még mindig Dániában tanul, erre a fellépésre a Sin Of Kain-ben doboló Juhász Dávid segítette ki a Tesstimony-t. Tóth Balázs énekes vezetésével egy erőteljes death metal koncertet vezettek elő, melyben külön dícséret illeti az ex-Gutted-os Drótos Gábor gitárost, aki a mániákus, precíz riffelés mellett a vokálokba is besegített. A Tesstimony jól teljesített, remélhetőleg a jövőben gyakrabban láthatjuk őket a színpadon.
  
  A két magyar banda után eljött az este fénypontja, a Dying Fetus bő 50 perces brutal death metal-ja. Az amerikai zenekar 1991-ben alakult, és több olyan lemezt adott ki, amelyek a stílus mesterművei közé tartonak. A 2003-as Stop At Nothing kisebb minőségi megingásától eltekintve minden albumuk kiváló zenét rejt. A Dying Fetus változatos muzsikájának esszenciája a gyors és a fogós, lassú részek alkalmazása, a komplex dalszerkezetek, valamint a magas és mély hörgés váltogatása a vokáltémák terén. John Gallagher gitáros/énekes a zenekar fő összetaró ereje, mára ő a zenekar egyetlen eredeti tagja. Ezen a turnén trióban prezentálák a brutális zenéjüket, mivel a márciusban távozott Mike Kimball gitáros helyére még nem találtak megfelelő embert. A koncertet nyitó Schematics agyat bezúzó riffjei és a precíz, dinamikus játék minden kétséget eloszlatott azt illetően, hogy hárman is megfelelő minőségben tudják-e előadni csodás kompozícióikat. Az elkövetkező 50 perc egy minden death metal fanatikus igényeit kielégítő, fejet lerobbantóan brutális és fület zsibbasztóan komplex témákkal megtűzdelt zenei élmény volt. A kiváló hangzás tovább növelte a koncert erejét, akár a feszes, hibátlan játék. Ugyan kicsit statikus volt az előadás, mindhárom zenész a hangszereire koncentrálva vezette elő a muzikális gyöngyszemeket. A közönség is lehetett volna aktívabb, mert az első pár sorban zajló agresszív pofozkodást eltekintve a legtöbben csak egy helyben álldogálva figyelték a zenekart. Ennél még a tavaly májusi, Bécsben zajló Dying Fetus koncerten megjelenő osztrák közönség is lendületesebben zúzott. John a számok között keveset kommunikált a közönséggel, azonban pincemély hörgései és mindenféle erőlködés nélkül elpengetett technikás gitártémái mindenkit elismerésre késztettek. Sean Beasley basszer/énekes szintén hibátlan zenei teljesítményről tett tanúbizonyságot, a magasabb hörgést képviselő vokáltémái mellett kiválóan kezelte a basszusgitárját. Trey Williams dobost is dícséret illeti, precíz, dinamikus játéka biztos alapot szolgáltatott a zenéhez. Az előadás és a hangzás mellett az eljátszott számokra sem lehetett panasz, mindegyik lemezről hallhattunk szerzeményeket. A tavaly kiadott War Of Attrition-ról eljátszották a Homicidal Retribution, Insidious Repression című nótákat, a Stop At Nothing-ot a Schematics képviselte. A legjobb lemezüknek számító Destroy The Opposition-ról a Praise The Lord (Opium Of The Masses), az In Times Of War és a Pissing In The Mainstream, a szintén remek Killing On Adrenaline albumról pedig a We Are Your Enemy, a Killing On Adrenaline és a Kill Your Mother/Rape Your Dog hangzottak el. A Grotesque Impalement kislemezt a címadó szám mellett a Streaks Of Blood képviselte, sőt még a Purification Through Violence című lemezt is megidézték a Blunt Force Trauma és a Raped On The Altar képében. Tehát egy minden ízében hibátlan koncertnek lehettünk tanúi, mely újfent bizonyította, hogy a Dying Fetus-nak a death metal mezőny elitjében van a helye. A tavalyi évben kétszer is láttam őket, és az idei koncertet is beszámítva mindhárom fellépés óriási volt. Nem csak lemezen, hanem élőben is minden egyes alkalommal a legmagasabb színvonalat produkálják.
  
  Ennek fényében nem hiszem, hogy bárki csalódottan távozott volna az A38-as hajóból aznap este. Nem akarom tovább folytatni a banda dícséretét, de kevés ilyen zenekar létezik, amelyet évente többször szívesen újra megnéznék.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: