szerző: HiganyLegendary Pink Dots, Trottel Stereodream Experience 2002 május 25, NemArt klub
A Legendary Pink Dots beszámolóját azzal a céllal kezdem el, hogy több oldalt fogok megtölteni, de a valóság mint mindig, most is rácáfol erre.
Addig, amíg a ZP-ben tombolt a Bahia provokatív fesztiválja, addig a NemArt klubban előkészületekhez ültek össze a LPD és a Trottel tagjai a technikus személyzettel, hogy tökéletessé tegyék ezt az egész estét.
A Nem Art klubban, - a kezet kezdetén - a lépcsőfeljáró fölött elhelyezett vászonra tüntetők, kontra hatóság” mozgó képeket vetítettek a Rügyecskék munkacsoport jóvoltából.
A LPD tagjai, a tavalyi koncerthez képest, idén nélkülöztek minden színpadi kelléket, s a színpadra lépésüktől kezdve kizártak minden zavaró elemet. Ettől fogva, már csak a zenészek a zene és a közönség közti kapcsolat maradt minden egyéb megszűnt létezni.
A LPD tagjai idén is maximumot, de leginkább a teljes tökéletességet nyújtották. Edward Kaspel, aki központi szereplője a LPD zenekarnak is, egy új albumot Tanth and the Lion Tree” tett le a lemezkiadó asztalára sorrendben a sokadikat. Természetesen, ez a szűnni nem akaró alkotókedv, akarat, meghatározza a LPD többi LPD albumait is. Véletlenül sem merülhet fel senkiben az, hogy az ő buzgósága csorbítaná a LPD sikerét, pont ellenkezőleg nagyon is erősíti azt. Ezt igazán csak azok a Legendary barátok tudják, akik végig kisérték vagy megpróbálták végig követni a LPD pályafutását.
382 nap elteltével újra Budapesten köszönthettük a LPD (NL) jelenlegi négy tagját, akik a mai napig is az egyik legaktívabb és legkülönlegesebb szellemiséget hordozzák. Az állandó és örökké mozgékony alkotó fantáziával megáldott Edward Kaspel és zenész barátai, egy újabb gondolati szeletet hozott el magával a tavalyi Kultiplex-es és a most zajló európai koncert turné által. A műsorukban lejátszott ismert és ismeretlen Bird”; More it stays”; Requim”; Playing me”; Tourist”; Stitching time”; Dance trance”; Our Dominion”; Mandolin”; Isis”; Evolution”; Blue”; „Chain surfing” LPD slágereik meghallgatása mint mindig, most is felemelő érzés volt. Ezeket a dalokat Edward Kaspel (ének/ billentyű); állandó zenésztársaival Niels van Hoornblower: (szaxofon/fuvola/elektromos izé); The Silver Man: (billentyűk); Martijn De Kleer: (Akusztikusgitár/szóló gitár/basszus/hegedű) követte ismét el. Az univerzális hangszeres tudású, Martijn De Kleer játéka, éppolyan tökéletesen illeszkedett bele Niels Van Hoornblower, kiemelkedően varázslatos és kiegyensúlyozott(szimpla szaxofon, dupla szaxofon és időnkénti fuvola) játékába, mintha csak a saját képzeletüket vetítették volna le 3 dimenzióban. Ha írásba akarjuk foglalni a LPD művészetét, akkor a hallott és a látott produkcióról inkább egy festett utazási élmény juttat az eszünkbe annál is inkább, amikor Edward Kaspel hangja időnként elcsuklik egy-egy melankolikus és szomorú történet elmesélése közben. A zenéje átjárja a hallgatót egészen. Furcsa billentyű játékával is megszégyenítheti a legnagyobb komolyzenészek (zongora /orgona /csembaló) játékát. A hosszan kitartott hangok meditatív mélysége, és az ördögien elszállt pillantása, még jobban emelte ki az előadás mélységét. Niels Van Hoornblower fúvás művésze (a basszus/ szoprán szaxofonon át, a fuvola és az elektromos izé, amely inkább egy elektromos átütés vizsgálóhoz volt hasonlatos) az egyéniségéből adódóan sokszínűen és kiválóan formálni az elelktronikai alapokat és a folyton változó dallamokat, amely The Silver Man bábáskodásának köszönhetően (Roland Mc-505; Kurzwell K2000VP és az analóg Korg-ig) az egyéb elektromos ketyerékből tudott hangokat kicsikarni. A majdnem másfélórás felemelő koncert után, ráadásszám nélkül hagyták el a színpadot. Ezek után a Trottel Stereodream Experience következő fellépőt az est házigazdáját köszönthettük, akik előzenekarból utózenekarrá avanzsáltak a LPD-t kérésére.
A TSE erre a mostani fellépésére időzítette legújabb - kilencedik- lemezük bemutatását a nagyközönségnek. Ez a zenekar számtalan tagcserét ért meg, mire kialakult ez a végleges állapot. Náluk az állandóságot Kaktusz és Tamás testesíti meg, a többiek Tood Williams, Csaba Ákos, Csiki Pista dallamaikat könnyedebbé és befogadhatóbbá próbálják tenni a progresszív, pszihedelikus és etnosabb irányú zenéjüket. Ehhez járul még segítségként egy szenegáli vokalista Tood Williams énekes/hegedűs mellé. A kellemes összhang kialakulásához látvány elemként Ádám János diaporámás vetítése is hozzájárult. Finoman felépített dallamokhoz egy remek team munka kapcsolódott. Az egymásra épített dallamok egy komplex hatást adnak és nyújtottak minden egyes számnak. Az ének helyett üvöltések, beszédfoszlányok és más hatás fokozó elemek forrasztják egybe Monodream”; A ritmus”; Tér”; Az utazás”; A boszorkányok háza”; A tánc”; A hegy”; Találkozás James Bonddal” számokat. Összességében bátran kijelenthetem, hogy hajnaltájban, ez a két zenekar tartalmas éjszakát és maximális hangulatot tudott nyújtani.