szerző: PodravkaBlind Myself, Insane, Mindcontrol 2002 május 17, Trafó Club Gödöllő
Dél-Pestről az ember csak úgy nem megy el Gödöllőre. Barátok közt is vagy kettő óra az út BKV-val. Viszont, ha egy Blind Myself koncert készülődik hosszú idő után, rengeteg új számmal, illetve valaki kivisz autóval, akkor már is nagyobb a valószínűség faktora a dolognak. Természetesen az este kilencre meghirdetett koncertre fél órás késéssel érkezünk, még így is csak fél tizenegy körül kezd a Mindcontrol. Az a szerencsém, hogy olcsó a pia, így nyugodtan fogyaszthatok.
Rengeteg ismerős, ahogy nézem, nemcsak én vagyok így ezzel. A megjelent 150-200 vendég közül, több kis csoport alakul ki. Kezd a Mindcontrol. Nagydarab énekes, aki szövegel, hörög, és énekel (ezt hanyagolhatná). Szokásos gitár témák, több feldolgozás is. Ezek a fanoknak bejön, nekem nem. Ha már kiállnék koncertezni, nem erőltetném a feldolgozásokat, mert az nem éppen a zenekar egyéniségét fejezi ki, illetve nagyon kezdő zenekarokra jellemző. Arról nem is beszélve, hogy a közönség nem tudja leszűrni, hogy mit tud a színpadon fellépő. Tehát alakítanék egy Iron Maidnem, vagy egy Ramones Mánia névre keresztelt zenekart, vagy csak saját számokat nyomnék.
Másodikként az Insane pattant színpadra. A nemrég megjelent lemez dalaiból csemegéztek a koncerten. Az ország metál magazinjának tartó orgánum által nagyon lehúzott anyag, szerintem nem rossz, és nem is utánzat. Tény, hogy első lemez, még a srácok is fiatalok, így van mit fejlődniük, de semmiképpen sem Korn, vagy Slipknot koppintás. Meg hát valamin fel kell nőni. Oszinak (énekes) a szövegelés, ordítás már megy, az éneklés viszont még nem, így sokszor nem jöttek ki a dallamok, amit próbáltak a gitárok kompenzálni, de még az sem az igazi. Mindezen hibák ellenére az Insane a budapesti rock´n´roll szintér legtehetségesebb felállása, akik sok munkával még előrébb juthatnak, ha nem fogja őket letörni bármelyien lemezkritika.
Valamikor éjfél körül ált színpadra a Blind Myself. A sampleres felvezetéssel egy időben telt meg a küzdőtér is. Ahogy ígérték a srácok csupa (90%-ban) új számok. Mindez a közelgő lemez, és az új amerikai dobosnak köszönhető (mármint, hogy csak 3 hónapja csatlakozott a csapathoz, és nem tudta az összes régi számot megtanulni). Nem tudom mit jelent kint zenélni, illetve hosszabb időt eltölteni az államokban, de amit hallottam az csak pozitívumokat vetett fel bennem. Remek Gergő énekesi teljesítménye, a gitáros és basszeros vokálozása, hol együtt, hol felváltva, az effektek passzolása a zenéhez, és az új dobos is elég jól beilleszkedett a Blindba. A Blindcore tovább él, és még zúzósabb lett. Jók a számok közötti átvezetések, nincs felesleges jópofizás, csak zene. Bízom benne, hogy nemcsak nekem, hanem a jelenlévőknek is megnyerte a tetszését az új munka. Az egy órásnak tűnő koncert végig pörgős, és magával ragadó volt.
Lenyűgöző. Ez az elfogultság. Azért tessenek még dolgozni a cuccon! A Blind Myselfnek sikerült az utóbbi idők egyik legjobb estéjét produkálni, ezért gratula nekik. Lemez júniusban, amit a PeCsában hallhatunk majd a Slayer előtt.