szerző: EugeneEastcore United Festival II 2008. május 9., Gödöllő – Trafó
Második fejezetéhez érkezett a kelet-közép-európai crust/grind szintérből csemegéző Eastcore United Festival. Ezúttal is (ebben a közegben) neves előadók kerültek terítékre, melyek közül végül az Ingrowing sajnos nem tette tiszteletét, munkahelyi okokra hivatkozva.
A nyitást az Another Way vállalta magára, a békési grind/crust/hard- és még ki tudja, milyen core brigád nagy elánnal csapott a hangszerek közé, olybá tűnt, mintha ez lenne az első koncertjük. Máté esetében ez volt a helyzet, kilométereket futott a színpadon, faltól-falig, dobállványtól közönségig, s a hangképző szerveiből is igyekezett minél többet kihozni: bömböléstől a hörgésen át a tébolyult sikolyokig minden ízléses énekstílus elhagyta a száját. A többiek sem bántak kesztyűs kézzel a hangszerekkel, a szélsebes tempók uralták a koncertet, de azért be-beköszönt egy-egy lassabb málházás is. Tehetségesek, fiatalok, sokra vihetik még.
A Human Error már sok színpadot elkoptatott eddigi fennállása során, most a Trafó sokadszori amortizálása volt soron. Dr. Slayer-ék zenéjét nem kell különösképpen méltatnom, valószínűleg minden hazai crust rajongó a honi elitbe helyezi őket. Mint mindig, ezúttal is hatalmas energia áradt a színpadról, a fronton lévő három úriember már időtlen idők óta együtt zúz, talán az új dobos teljesítménye maradt el egy kicsit a várakozás(om)tól. Tisztességgel ledobolta a programot, de a játékát kicsit dinamikátlannak éreztem. Sorjáztak a HE slágerek, kiváltva a közönségből az ön- és közveszélyes mozdulatokat, sőt, pár új nóta is előkerült a nemsokára megjelenő lemezről.
Első külföldi fellépőként a Say Why? kezdett bele a zúzásba, s tett le az asztalra olyan produkciót, hogy a koncert végén azt mondhattam: az est egyik legjobb teljesítményét nyújtotta a csapat. A két énekest is bevető csehek jó hangzással megtámogatva, dinamikusan darálták el nyúlfarknyi szerzeményeiket, tehát nem gimnazista korú sihederek csörömpölését hallhattuk-láthattuk. A váltott ének csak növelte zenéjük kaotikus jellegét, tökéletesen ültették át szónikus környezetbe a mai világ brutálisát, kaotikusságát, emellett bebizonyították, hogy nem véletlenül sorolják őket a cseh grindcore élmezőnyébe.
A Senata Fox horvát földről érkezett, az öt tömeggyilkos kinézetű arc külsejükhöz illő kegyetlen crustcore muzsikával lepett meg minket. Zenei világuk valamilyen szinten a Say Why?-jal rokonítható, náluk is a neurotikusnak ható témák vannak főszerepben, csak éppen a grind tempókat mellőzik. Rendkívül nyersen szólaltak meg, és ez az ingerküszöb-közeli hangzással karöltve egy brutális koncertet eredményezett. A dalok egymástól való elválasztása ennek köszönhetően nehézségekbe ütközött, viszont a dinamikus játék ezt nagyszerűen kompenzálta, élvezet volt őket hallgatni. Egyik ismerősöm (aki mellesleg az Ingrowing-ot várta volna a legjobban) azt mondta, már miattuk nem hiába jött el, szerintem ez mindent elmond róluk.
Az Isacaarum színre lépésével a vizuális elemek is megjelennek, aki látta őket 2002-ben a Szigeten a Gorezone-sátorban, illetve rendszeres látogatója a cseh Obscene Extreme fesztiválnak, az tisztában van ezzel. Az Ingrowing hiányában fő produkcióvá váló csapat hírükhöz híven beteg kinézettel állt ki a deszkákra, az első szám alatt jelentős művér-mennyiség hagyta el a tagok száját, ezt követően némi felesleges öltözéket levetkőzve nyomták tovább a műsort. Valahol az Impaled Nazarene és a Haemorrhage szentségtelen keresztmetszete ez a cseh brigád, azaz: bárdolatlan crust/grind/black-et játszanak, magas (már nem egészen elviselhető), süvöltő énekhanggal kiegészítve. Mivel mindkét fent említett csapatot bírom, az Isacaarum show-ja is elszórakoztatott, és ebben a showelemeknek vastagon szerepük volt. Példának okáért: orális szex-imitáció, művér-kóstolgatás, beteg tekintetek, mind Chymus részéről, az Isacaarum-nál a zene és a képi világ remekül él együtt, egészíti ki egymást. Pár hangból, riffből álló zenéjüket pedig magabiztosan, lendületesen adták elő, így muzikálisan sem szenvedett csorbát előadásuk.
A Dislike-ba a késői időpontra való tekintettel csak pár szám erejéig hallgattam bele, de ebből is megállapíthattam, továbbvitték az est színvonalas fonalát egy kicsit death-esebb beütésű muzsikájukkal. Érzésem szerint mindenki jó érzéssel távozott a helyszínről, minden igényt kielégített ez a zúzós fesztivál, remélhetőleg jövőre is megrendezik, hasonlóan nívós fellépőkkel.