beszámoló [koncert]  2008. június 2. hétfő   12:23

nincsen hozzászólás

  A fellépést megelőzően az utcákon már látni lehetett a dán zenekar hajós koncertjét reklámozó, futurisztikusan impozáns plakátot, amely valamelyest a Stratovarius Infinite nagylemezének borítójára hajazva csábította az erre fogékony emberfiát. Nem emiatt tódultak a népek a hangversenyre, tömegről nem is beszélhettünk, de akik ott voltak, azok tényleg nem MTV-slágerlistából táplálkozó majmok, ugyan már, az efféle mívesebb dolgok a föld alatt teremnek, a Fókusznak ez nem hírérték, egyedül az ínyenc rockerek ásnak le ilyfajta zenékért.
  
  Dánia nem az a hely, amely csak úgy hányja magából a fémbrigádokat, mint öreg alkesz a lőrét, húsz esztendő alatt is jobbára a Mercyful Fate, a Pretty Maids és a Royal Hunt nevek szállnak szájról szájra, nem több. Egyeseknek talán ismerős lehet még a thrasher Artillery és a hard rock D. A. D. (Disneyland After Dark díjnyertes név!), napjainkban pedig a Volbeat és elsősorban a Mercenary szállítja a minőségi (metál) zenét. És a sikolykirály King Diamond vezette Mercyful Fate-en kívül valamiért egyik sem tudott világraszóló hírnévre szert tenni. Ez még ugye nem csorbít a minőségen, és a Felséges Vadászatot is izgatottan vártuk, első ízben Magyarföldön.
  
  Ha nagyon rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy a svájci Godiva-t legfeljebb a saját hangtechnikusuk ismerte a teremben, de tény, hogy a fiatal csapat neve hallatán még senki sem bólogat elismerően. Félő, hogy ez a koncert után sem lesz másként, de ez már az ő saruk. Jellegtelen, unalmas, arctalan, huszadrangú ezek a legmegfelelőbb kritikus szavak, amiket rájuk húzhatok, ha már recenzióra adtam a fejem. Már a dalcímeik is ezt támasztják alá: Heavy Metal Thunder, Cold Blood, és van nekik kettő, amelyek fej-fej mellett dobogósok az ISZO-n, azaz az Idióta Számcímek Olimpiáján: Bullshit Lover és Pedal To The Metal.
  
  A zenészek kissé szürke eminenciásként tengtek-lengtek a színpadon, ám énekesmadaruk oly semmitmondóan langyos volt, hogy mellette Korda György maga az Ultrabrutál Hardcore-állat; a srác sokat lóghatott a Hogyan legyek hithű metálfrontember? című kurzusról, mert vagy enerváltan bambult maga elé, vagy 10 percen keresztül fárasztotta a közönséget azzal, hogy álmosan kántált olyanokat, mint yeah és louder. Néha meg összekapcsolta a kettőt.
  Mindettől függetlenül a Godivá-ék még elkápráztathattak volna fenomenális és izgalmas muzsikával de nem tették. Jöttek-mentek a hol Hammerfallra, hol pedig Metaliumra emlékeztető dalocskák, persze minden mozdulatuk nagyon powermetál volt, pózoltak, ahogy Szegecselt Pistike teszi a tükör előtt, amikor Rob Halfordnak hiszi magát; olykor helloween-speedeltek is egy cseppet, de a sajátságos íz és az ötletesség szikrája egyszer sem lobbant. Jó, jó, két korty sör között kihallottam egy-egy okosan megírt refréndallamot, például a Call Me Under 666-ét vagy a Vicious Blade-ét, de más kiemelkedő momentumra alig emlékszem. Vagyis de: láttam egy srácot a közönség soraiban, aki Alan Parsons pólót viselt! Ez nem kis dolog annak fényében, mennyire kevesen ismerik az angol progos zenész-csókát!
  
  És immáron szegeződjék minden szem a főhősökre: hosszúra nyúlt átszerelést követően, pontban 21.40-kor sötétült el a hajó gyomra. A nyitány (Ave Maria Guarani/Principles Of Paradox) hangjaira elsőként az embertelenül hórihorgas André Andersen billentyűmágus-főnök jelent meg, és bújt el (?) hangszere mögött, majd belépett Mark Boals is. A fickót ugye nem kell bemutatni, korunk egyik legnagyobb énekese, nem csoda, ha 86-ban már ő sivította fel Yngwie Malmsteen - Trilogy című albumát. Szinte természetes, hogy ezen az estén fület gyönyörködtető teljesítményt nyújtott! A magas hangok oly könnyedén csúsztak ki torkán, hogy mindenki azonnal haptákba vágta magát! Valamennyi zenész elsőrangú, görcsmentes produkciója csak megerősített abban, hogy ez alá a szint alá nem lehet, nem szabad adni, s mindez a Godiva bulijának középszerűségét is erőteljesen kidomborította.
  
  És ha már domborítás: a színpad végébe száműzték a hely kétségkívül legjobb nőjét, Maria McTurk háttérénekesnőt, aki kiváló hanggal színesítette a produkciót, és gondosan ügyelt arra, hogy a válla mindig szabadon maradjon ruhája felett. A hangzás már-már a CD-minőséget súrolta, de ennek a szimfonikus megközelítésű, billentyű-orientált, precíz muzsikának a tompa-maszatos megszólalás lenne a halála. A díszlet is felettébb csinos volt: két oldalt az iker Paradox album (Paradox 1997 és Collision Course Paradox 2. 2008) borítója, középen pedig a zenekari logó.
  
  Ennek szellemében hol az egyik lemezről, hol a másikról szemezgették a dalokat, úgy, mint például a River Of Pain, a Message To God, a Long Way Home vagy a Time Will Tell a korábbi korongról, a The First Rock, a The Clan illetve a Tears Of The Sun a legfrissebb műről. A vokálozásból nem csak őszőkesége, Maria vette ki a részét, hanem a gitáros és a bőgős is, ezáltal a stúdiómunkákon hallható dús énektémákat hitelesen prezentálták, hiszen a Royal Hunt egyik főpillérét mégiscsak a kórusok alkotják.
  
  A két Paradox albumos válogatás után egy rövidített best of-programmal tértek vissza, amelyben a Clown In The Mirror kivételével mindegyik lemezről idéztek egy számot: terítékre került a Flight a Land Of Broken Hearts-ról, a slágerek slágere, a legnagyobb ovációt kiváltó Cold City Lights a Fear-ről, a The Mission az azonos című CD-ről. Elhangzott még a Cant Let Go és a Game Of Fear az Eyewitness-ről, illetve a speed metálos Never Give Up a Paper Blood-ról. Zárásként pedig stílszerűen a másik nagy örökzöldet, a Last Goodbye-t játszották a Moving Target-ről.
  
  Egy igaz Royal Hunt rajongónak bizonyára nem lehetett hiányérzete a koncertet illetően, kaptunk egy nettó kétórányi színvonalas és professzionális előadást, ám mivel számomra túlságosan szintetikus és homogén ez a zenei világ magyarul a dalok nem sokban különböznek egymástól , bizony kissé egysíkúnak hatott e hangverseny. Élveztem én a műsort, de nekem 120 perc már sok volt a jóból. Ettől függetlenül egy roppant megnyerő bandát láthatott az a hazai közönség.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: