szerző: MorelloOnslaught, Eufobia, Kill With Hate, Tremor 2008. május 10, Avalon Klub
Szögezzük le jó előre: nincs szerencsénk ezzel a koncerttel. Az újra összeállt legendás brit thrash banda, az Onslaught és az észbontóan jó lemezekkel jelentkező svéd reménység, a Carnal Forge már márciusban fellépett volna Gödöllőn, ám a turné elhalasztódott. Szerencsére a pótlás nem váratott sokat magára, és a helyszín is átkerült az összességében előnyösebb Avalon Klubba. Már éppen kezdett mindenki megörülni, amikor jött az újabb lesújtó hír, hogy az Onslaught mellett a fő vonzerőt jelentő Carnal Forge az egész turnét lemondta. Tájékozottak és bennfentesek erről már tudhattak a koncertet megelőző napokon, de sokan csak a klub bejáratánál szembesültek a ténnyel. Sőt, akkor már rögtön kettővel is, mert az viszont tényleg csak a legutolsó pillanatban derült ki, hogy a halasztott turnéra beszervezett görög old-school thrash Suicidal Angels is elmarad, technikai okok miatt. Na bumm... Hogy lesz ebből jó este...?
Bent csupán néhány elszontyolodott, merengő szemekkel italt szürcsölgető arcokat láttunk, így jobb híján mi is felvettük az említett pozitúrát... Valahogy kísértetiesen emlékeztetett az egész helyzet a nem túl rég, ugyanezen a helyen megrendezett Flotsam & Jetsam koncertre, ahol szintén igen kevesen képviseltették magukat, emiatt nem is számított senki valami túl nagy durranásra, ám a koncert mégis fergetegesen jól sikerült. Legalább ez utóbbi tényezőt reméltük beteljesedni most is. Elsőként a Tremor lépett színpadra, de ők csak szinte maguknak játszottak. Ha valaki nem ismerné őket, a Tremor az igazi old-school thrash zászlaját emeli a magasba, az ős-Kreator, ős-Destruction nyomdokán. És színvonalán. Mert hát meg kell hagyni, az említett bandák kezdeti éráját jellemző kaotikus zene csakis a fogós témák és hangulatos számok miatt tudott kedvenccé válni. Nos, a Tremornál pont ez utóbbiak hiányoznak. Nem volt semmi kapaszkodó, amit ki lehetne emelni náluk, ezzel sajnos így nem lehet semmire menni. A KreatorPeople Of The Lie és a DestructionBestial Invasion feldolgozások sem javítottak a dolgon. Nem gond, ha ebben a kaotikus ős-thrash stílusban akarnak alkotni (bár ezen példaképeik már fényévekkel túlléptek), csak sokkal-sokkal fogósabb dalokat kellene írni.
A Kill With Hate tagjait már ismerhette a rutinos koncertlátogató az underground metal színtér különféle bandáiból. A mikrofonnál a Sin Of Kain énekese gurgulázott, szólógitáron az Archaic bárdistája ontotta a riffeket és a szólókat, a basszusgitárt pedig a Disztraktor nevű fenomenális agrár-metal zenekarban Kocsonya néven futó arc nyúzta. Érdekes összeállítás, az biztos. Zenészi teljesítményükre semmi panasz nem lehetett, de ennek ellenére mégsem sikerült túllépni a jellegtelen szinten. Az alapvetően death/thrash metal jellegű muzsikát Cathar tolta el pincemély hörgéseivel a death irányba, egyébként kiválóan végezte ezen tevékenységét. Ákos a szokásos fej nélküli gitárral szántotta a hipergyors szólókat, a minimális zenei kvalitásokat, ámbár maximális tyúkszar- és libafosszagot igénylő agrár-metal stílusban megismert Kocsonya pedig figyelemfelkeltő módon mutatta ki technikás énjét. Szóval én azt mondom, hogy ígéretes ez a formáció, de valami jelleget kéne adni az egymásra halmozott témáknak ahhoz, hogy igazán elismerésre méltó legyen a produkció.
Érkezett a fiatal bolgár trió, az Eufobia. Fura arcok voltak, különösen a muflon-frizurával megáldott, hangszerét a nyakában hordó, kicsit málészájú gitáros/énekes srác. Szemtelen módon Carnal Forge pólót viselt, ezzel szerintem sikeresen összezavarta az elmaradt fellépők általi összevisszaság miatt már így is értetlenkedő közönség egy részét... Szóval csak hogy tudassam az esetleges megtévedtekkel: ez a banda NEM a Carnal Forge volt! A svédek amúgy két elfojtott ásítás között lemosták volna a színpadról az eddig fellépő bandák mindegyikét, szóval inkább az ő munkásságuknak ajánlom a tanulmányozását! Az Eufobia ugyanis szintén nem nyújtott sok izgalmat, mindössze az olyan számcímek miatt tudom keblemre ölelni őket, mint a Slaughter At The Gay Parade, vagy a Vibrator, ehhhehehe.... Hangzatos nevük ellenére nem tűntek EU-ellenesnek, de amúgy sem hinném, hogy Nyugat-Európa vevő lenne az elcsépelt klisékből építkező muzsikájukra.
Valljuk meg őszintén: eddig borzalmasan gyenge volt ez az este! Az Onslaught, Carnal Forge, Suicidal Angels nevével fémjelzett fellépőgárdához képest több mint barátinak nevezhető 2000 Ft-os jegyár így már kezdett egyre barátságtalanabbá válni. Talán még az Onslaught csodát tehet... - erre vágyott minden jelenlévő. És a könyörgés meghallgatásra talált, akárcsak a Flotsam & Jetsam koncert esetében! A legendás brit Onslaught felállt a deszkákra, és őrületes hangulatot zúdított a nyakunkba. A hangzás valami elképesztően rossz volt, iszonyatosan hangos és teljesen kivehetetlen massza örvénylett a hangfalakból, ami pedig már önmagában is lehetetlenné tenné egy koncert élvezetét, de megmagyarázhatatlan módon mégis mindenkit magával ragadott az a nyers erő, amit Sy Keeler énekes, Nige Rockett és Andy Rosser-Davies gitárosok, Jeff Williams basszeros, és Steve Grice dobos jelenített meg.
Természetesen az újbóli összeborulás utáni visszatérő lemez, a Killing Peace nótái adták a koncert gerincét, de szép számmal szemezgettek a ´80-as évek legendás remekműveiből, a Power From Hell és The Force lemezekről. Persze magukat a számokat a trágya hangzás miatt kb. megkülönböztetni sem lehetett, így az egész abból állt, hogy Nige elkezdett reszelni, Andy pedig (rendszerint) a kontroll ládákhoz vonult, mert a gitárja az Istenért sem akart normálisan szólni. Steve adta a tika-tikát, Sy hangjából pedig valami vastag orkánt lehetett kihallani. Szörnyen hangzik, nem? De mégis mindenki teljes fordulatszámon pörgött, headbang-elt, üvöltötte a szövegeket (már aki tudta), és úgy általában: kiváló hangulat volt. Olyan nukleáris tölteteket zúdított ránk a brit csapat, mint a Killing Peace, Let There Be Death, Angels Of Death, Destroyer Of Worlds, Metal Forces, Fight With The Beast, Twisted Jesus, Planting Seeds Of Hate, Demoniac, Burn, és zárásként a Power From Hell. Ha más miatt nem is, de az Onslaught koncertje után talán mégis elégedetten hagyta ott a küzdőteret a jelenlévők nagy része. A banda a borzalmas körülmények ellenére megcsinálta a bulit, és tulajdonképpen mindannyian ezért jöttünk ma el. Sosem volt a legismertebb thrash bandák egyike az Onslaught, de úgy gondolom, hogy ezzel a produkcióval kiérdemelték a bizalmat, fanatikus thrasherek számára mindenképpen érdemes belefülelni a lemezeikbe. Rettenetes szervezés (ez nem biztos, hogy az itteni team hibája), botrányos hangzás (ez már annál inkább), a legnagyobb húzónevek elmaradása, időbeli csúszások ezek mind minősíthetetlen körülmények. Egyedül az Onslaught miatt volt érdemes eljönni.