beszámoló [koncert] 2008. április 26. szombat 12:54
nincsen hozzászólás
szerző: Amy KateGood Charlotte 2008. március 31.Petőfi Csarnok
Igen, valóban fellépett egy zenekar március 31-én a Petőfi Csarnokban. Nagy kár hogy a gitáros Benji Madden-t a turné magyarországi állomására is elkísérő milliárdos barátnő nagyobb figyelmet kapott a sajtótól, mint maga a banda. Ha a PeCsa-t körülvevő fotósoktól nem is, a már órákkal a koncert előtt összegyűlt tömegtől kapott az amerikai banda bőven figyelmet.
Elsősorban ennek is köszönhető az a kisebb káosz, ami miatt a kapunyitást zökkenőmentesnek semmiképp sem tudnám nevezni, melynek következtében sikerült is lemaradnom az egyik előzenekar, a My Small Community koncertjéről. A srácoknak már a tavalyi Szigeten tartott buliját is meg akartam nézni, de úgy látszik, most sem jártam sokkal több szerencsével.
Elismerésem viszont a közvetlenül a Good Charlotte előtt fellépő The Idoru-nak, ugyanis sikerült kellőképpen beindítania az amúgy már egyre türelmetlenebb közönséget. Ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán hallottam a zenéjüket, annyira azonban semmiképp sem tudtak megfogni, hogy a későbbiekben meghallgassam, hacsak valamilyen véletlen folytán nem sikerül elcsípnem őket egy másik külföldi banda előzenekaraként, esetleg egy fesztiválon.
Bár nem láttam a Good Charlotte pár évvel ezelőtti Szigetes koncertjét, mégis úgy érzem, hogy érdemes lett volna korábban is meghallgatnom őket. Elsőre ugyan furcsának találtam, hogy ennyire fiatal rajongótábort vonz a banda, bár én nem is tudnám elképzelni, hogy szépeket álmodjak a Madden tesókról, sokkal inkább egy kellemes csalódásnak könyveltem el ezt a hétfő estét.
Eljátszottak pár olyan dalt, amelynek sikerült feldobnia az amúgy elég lapos és fáradt hangulatomat, mint például a Hold On, a The River, az I Just Wanna Live, a The Young and The Hopeless, vagy a Predictable, de mindezek ellenére is úgy érzem, hogy az első sorokban kicsit jobban élvezték a bulit, mint én. Nem volt azonban egy rossz döntés Benjitől, amikor két akusztikus dal erejéig leváltotta Joelt a mikrofon mögött.
Bár a Good Charlotte elsősorban egy olyan életkorú és stílusú rajongótábort vonz, amiből egy ideje már kinőttem, és nem is igazán tudom magaménak érezni, ettől függetlenül, nem mondhatom, hogy egyáltalán nem élveztem a koncertet, ugyan az első pár dal után csak a hátsó sorokból. Jó látni viszont még olyan zenekarokat, akik amennyire tehetik, megtartják a személyes kontaktust a rajongóikkal, mind a koncert alatt, mind pedig azután. Akik ugyanis türelmesen vártak a buli után, személyesen is találkozhattak velük, ha csak egy rövid időre is. Meglepő módon azonban azt tapasztaltam, hogy közel sem volt tele a Petőfi Csarnok Nem tudom, mekkora tömegre számítottak a szervezők, de én azt gondoltam, hogy egy ilyen ismertségű banda, egy ekkora helyen minden nehézség nélkül képes sold-out koncertet adni. Ennek ellenére a szokásosnál többször lehetett róluk hallani a TV-ben a koncertet követő pár napban, ami nosztalgiázásnak mindenképp jó volt, kár azonban, hogy nem elsősorban a saját sikereik miatt kapott a koncertjük ekkora visszhangot