beszámoló [fesztivál]  2000. augusztus 24. csütörtök   16:34

nincsen hozzászólás

   Idén volt egy kemény napom a szigeten. Hmmmm, elég sok változást tapasztaltam mind pozitív, mint negatív irányban. Például a WC-k. Pár éve már szigetelek (szóvicc), így megszokott TOI-TOI lelőhelyeim vannak, ahol nem kell sorban állni, ha rátör az emberre a szükség. Elhelyezték őket máshová (azt nem merem feltételezni, hogy megszüntették). De az étel, ital tényleg reális áron elérhető, igaz, ez egy komoly, a szigetre kialakított monopol, nagykerbeszerzési lehetőségnek köszönhető, de hát valamit valamiért. Délután nem Pepsi, nem Diák, hanem Sétáló Sziget a helyes megnevezés, emberáradat a főutcákon olyan sebességgel áramlik, hogy a szembehaladás szinte a lehetetlenséggel határos. De ez már régóta probléma, hogy a szigeteseket nem köti le a délutáni program, pedig néha tényleg vannak színvonalas beszélgetések, előadások. Egyszer el is mentem a Magyar Hírlap sátrához, hiszen tavaly még állandó teltházzal üzemelt, de most pont egy pangást fogtam ki. Egyre több az internetezési lehetőség, egymás mellett három szolgáltató sátra is fel van állítva, de a sorok már nem akkorák, mint egy évvel ezelőtt. Kevesebb diszkót láttam, ami csak jó lehet egy ilyen típusú rendezvényen
  
   A nagyszínpad Animal Cannibalssal kezdődött, amiről nem igen ejtenék sok szót, de egy meglepetéssel szolgáltak. Két téve a Tankcsapda feldolgozott egy Európa Kiadó számot, most az AC a „Küldj egy jelet” rapesítette meg (az eredetihez képest nem sok változtatással, s elég jól sikerült). Úgy néz ki, a 80-as évek underground zenéje megint divatba jön, s eladhatóvá válik más zenei irányzatoknál is. Szegény AC olyan, a nagyszínpadhoz nem illő hangorgiával látott el minket, talán a keverőpultnak köszönhetően, hogy gyakorlatilag élvezhetetlenné váltak néha. Pedig élő zene volt a háttérben, akárcsak Basszus Szabinál (megjegyzem, kazin hallgathatóbb, élvezetesebb), aki a csókrekord megdöntését is levezette. A Kispál viszont tökéletesen szólt, csodálatos volt a fénytechnika, s megjelent az új maxijuk. Mi kell még? A HIM viszont nem az én zeném, világsztárnak lenni egy olyan muzsikával, amit Magyarországon a F.O.S., a MASZK már a kilencvenes évek elején próbálgatott, mégis, főleg az utóbbi, az érdektelenségbe fulladt, leélte világát. Lehet, hogy Matyinak (ki azóta az Action gitárosa) mégis össze kéne hoznia egy nagy koncert erejéig a régi bandát? Sramlisátor a szokásos Soltész őrületben telt el, Rezsőt hangos éljenzésekből menekítették ki a szervezők egy piros autóban. A többi sátor hozta a szokásos formáját, kivéve az Ír színpad, ami érthetetlen okokból megszűnt. Lett helyette Világzenei a Banán helyén, ami a Sziget egy más pontjára kerül. Az emberek egyre többen vannak, mégsincs közvetlen hangulat a különböző csoportok között, ha egyedül kószálsz, s nem találkozol ismerőssel, akkor könnyen (nem feltétlenül) egyedül is maradsz, s tényleg csak a koncertek, s programok köthetnek le. De ki megy ki egyedül? S ha valaki nem a megszokott, régi arcokra kíváncsi a „kell egy hét együttlét” alatt?

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: