szerző: UtazóStereo Mc´s a PeCsa-ban 2001 december 9, Petőfi Csarnok
Egy egyébként megszokottan unalmasan kezdődő és az átlagnál jóval hidegebb vasárnapnak indult az egész. De valószínű, hogy ez a nap, 2001 december 9-e sokáig emlékezetes nap lesz egy pár embernek akik aznap estefelé a Petőfi Csarnokot választották úticélul. Ugyanis ekkor koncertezett először kicsiny hazánkban a Stereo Mc´s brit zenekar. Róluk annyit illik tudni, hogy a nyolcvanas évek végén alakultak, és akkoriban beinduló hip-hop zenét kezdték el játszani. A Connected című albummal jelentek meg a színen, majd kilenc évig rejtélyes módon semmit sem lehetett hallani felőlük. Muzsikájuk több mai zenekarra is hatott, például Yonderboi is fő inspirálói között tartja számon őket. A mostani turné apropója, hogy kiadták a Deep Down and Dirty című lemezt. Ehhez egyébként az egyik tag, Nick Hallam szerint ihletre volt szükség, nem akartak egysíkú számokat, „tapéta zenét” csinálni. S ez sikerült is. A zenekar jelenlegi felállásában egy énekesből, egy dobosból, egy ütőhangszeresből, egy dj-ből és három vokalista lányból áll. A közelmúltban felléptek többek között Dublinban, Belfastban és Glasgowban is, és most végre a magyar közönségnek is megmutatták, mit tudnak.
Nyolc körül még nem sokan tették tiszteletüket a Pecsában, nem álltak hosszú sorok a bejáratnál és a büfék előtt sem. Körülbelül fél kilencre viszont teljesen megtelt a terem. Néhány dj próbálta gerjeszteni a hangulatot, ami valamennyire sikerült is. Viszont az emberek nem ezért jöttek. Így mikor a zenekar hajszálpontosan kilenckor megjelent a deszkákon, a közönségből óriási nagy lelkesedés sugárzódott. Rögtön megfogott a tagok önfeledtsége és teljes odaadása. Rob Birch, az énekes a színpad jobb oldalán állt, vagyis dehogyis állt, szinte az egész koncertet végigpörögte. Ez nem kis teljesítmény egy nem éppen mai gyerektől. Tőle balra, az előtérben a három színesbőrű kígyózó vokalista énekelt. A többiek a háttérből adták a talpalávalót. Látszott rajtuk mennyire fontos számukra az, hogy igazán élőben játsszanak. És ekkor teljesen átadtam magam a zenének. Sorban játszották kedvenceimet, mint például a Fade away, Traffic, We belong, Running vagy a Connected. A közönség vette mindazt, amit a StMc´s sugallt: a ritmust, a dallamot. Itt senkit sem láttam álldogálni hülyén karba tett kézzel, mint megannyi más koncerten, erre a zenére egyszerűen muszáj táncolni. Bár úgy vélem, egynéhány egyén hangulatát a közönség soraiban nemcsak a jó zene közismerten tudatmódosító hatása fokozta (hipotézisemet főleg a mindenhol érezhető furán ismerős illatra alapozom). Egyszóval valószínűleg senki sem érezte rosszul magát. Ráadásként eljátszották a Step it up-ot, a Creation-t, a Lost in swing-et és a Bring it an-t is, de sajnos így is csak kb. másfél óráig tartott a varázslat.
A buli ezután is folytatódott dj-k segítségével, akik nagyon jól eltalálták az ott maradtak zenei stílusát. A Petőfi Csarnok lelkes dolgozói pedig eközben szinte észrevétlenül visszarendezték a színpadot, anélkül, hogy megzavarták volna az elől táncolókat. Így ért véget ez a nem mindennapi vasárnap. Remélem azok sem éreztek csalódást, akik hetekig erre a koncertre gyűjtöttek. Nagyon reméljük tetszett nekik is az ittlét és visszatérnek, már most nagyon várjuk a következő koncertjüket. Meghívhatnák őket például a Szigetre (játszhatnának a nagyszínpadon a PaDöDö helyett).