interjú [külföldi hangok] 2008. április 7. hétfő 11:38
nincsen hozzászólás
szerző: Amy KateSonny Lanegan (White Pulp)
Régebben egy Nine Inch Nails tribute (The Spiral) valamint egy Marilyn Manson tribute zenekarban (Posthuman) játszottál. Mi történt azokkal a bandákkal?
Még mindig zenélek velük, de úgy döntöttünk, hogy kicsit lelassítunk, hogy a saját projektjeinkkel tudjunk foglalkozni.
Többször is játszottatok Magyarországon. Milyen tapasztalataitok voltak?
Nagyon jól éreztük ott magunkat. Az emberek igazán barátságosak voltak és rengetegen jöttek el a koncertjeinkre.
Merre turnéztál még ezekkel a korábbi bandáiddal?
Nagyon sok helyen, többek között Belgiumban, Angliában, Horvátországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, és természetesen rengeteg koncertet adtunk Olaszországban is. Nehéz minden egyes helyszínre visszaemlékezni, mert két év alatt több mint kétszáz helyen léptünk fel. Nagyon sokat tanultunk ez idő alatt, és rengeteg fantasztikus élménnyel tértünk haza.
Mesélj erről az új zenekarodról, a White Pulp-ról! Hogyan jellemeznéd a zenéteket?
Akkor kezdtem el a dalokat megírni, amikor az Államokban turnéztunk, és ekkor született meg a lemez alapötlete is. Amikor hazatértem, megmutattam a terveimet Nuke-nak (szintén a Posthuman tagja), és nagyon bejött neki, ezért úgy döntöttünk, hogy összehozzuk ezt az albumot. A dalokra elsősorban a rock, az elektronikus és az indusztriális hangzás jellemző. A dalszövegeimben legtöbbször elég egyértelműen fejezem ki a dalok üzenetét, máskor azonban a hallgatókra bízom, hogy számukra mit is jelent egy-egy szöveg. Ha találnak benne valamit, ami jelentéssel bír számukra, akkor már megérte. Igazából soha nem fordítok túl sok időt egy-egy dal megírására. Úgy érzem, hogy sokkal büszkébb lehetek azokra a dalokra, melyek maximum tíz perc alatt születtek.
Nemrég jelent meg Ashamed of Yourself című debütáló lemezetek, és már a honlapotokon is meg lehet hallgatni. Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?
Rengetegen veszik fel velünk a kapcsolatot MySpace-en keresztül, és úgy tűnik egyre többen érdeklődnek a lemez iránt. A zeneiparban mozgó emberektől is rengetek pozitív kritikát és bátorítást kapunk, pedig még csak egy hónapja jelent meg az album.
Mik a terveitek a jövőre nézve? Jelenleg épp kiadót kerestek, igaz?
Mindenképpen szeretnénk reklámozni az albumot, és már több mint két új lemeznyi anyagunk is van. Igen, éppen kiadót keresünk, és bár több ajánlatot is kaptunk, eddig nem találtuk meg azt amit igazán keresünk.
Mikor indultok turnéra?
Jelenleg is készülünk a koncertjeinkre, és tervezzük, hogy mivel lehetne még hatásosabbá tenni a színpadi shownkat. Azt akarjuk, hogy olyan hangzásunk legyen élőben, ami igazán az arcodba vág, durva és meghökkentő. Eleinte kisebb klubokban akarunk játszani, tesztelni a hangzást, kísérletezni egy kicsit. Minél több helyen szeretnénk játszani, ezért is koncentrálunk most jobban a színpadi összhangra az új dalok felvétele helyett.
Mi az a legnagyobb zenei elismerés, ami a White Pulp-ot érhetné a jövőben?
Ahogy az emberek reakcióiból láttam eddig, azt hiszem, hogy a White Pulp egy olyan zenekar, amelynek tényleg fejlődnie kell minden egyes lemez és koncert után. Nem az érdekel, hogy vajon én vagyok-e a jövő rocksztárja, zenélni akarok, turnézni, és olyan dalokat írni, amelyek valamiben különböznek a legtöbb zenekarétól. Az olyan zenekarok, mint a Tool, a Nine Inch Nails vagy a Marilyn Manson olyan üzenetet közvetítettek, amelyre felfigyeltek az emberek, és elgondolkodtak rajta. Igazán felnézek rájuk.
Van olyan zenész akit a példaképednek tartasz, és elismerésnek éreznéd, ha egyszer egy színpadra léphetnél vele?
Ne nevess, de gyakran álmodozom arról, hogy egyszer majd a Nine Inch Nails előtt játszhatunk. Természetesen nagyon sok olyan banda van, akikkel nagy élmény lenne együtt zenélni, és bár ahogy a Highest Star című dalban is írtam, Ive lost my heroes, mégis úgy érzem, hogy Trent Reznor az egyik olyan zenész, akit igazán a példaképemnek tekinthetek.
11:38
